Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

94 649. országos ülés 1916 augusztus ll-én, pénteken. dolgoktól a feleslegesnél is nagyobb mértékben félnek az emberek. Épen azért szabályozni kell a becslés elleni jogorvoslás rendszerét, szabályozni kell a félnek azt a jogát, hogy a becslési eljárásba beleavatkozhassék, mert a becslés lesz az adókivetésnek az alapja és szakértőjével résztvehessen a becslési eljárásban. Általában, azzal a törvényhozási módszerrel, mely mindig csak általánosságokat mond ki, a részletes eljárást pedig nem szabályozza, szakitanunk kell, mert ez mindig nyugtalanságot okoz, lehetetlenné teszi azj öntudatos törvényalkotást és a közvélemény számára az öntudatos megnyugvást, mert nem tudja a közvélemény, hogy egy törvény látszata alatt a végrehajtási utasitás miket fog magában foglalni. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) T. ház ! Midőn ezekkel az uj javaslatokkal végeztem és megtettem néhány észrevételemet, mely, sajnos, nem lehetett egészen uj, minthogy a téma meglehetősen ki van merítve, rá akarok mutatni, arra, amivel már beszédem során foglalkoztam, hogy az állami háztartás rendezése mellett a városi háztartásnak rendezése is igen nagy feladta az államnak. Az adórendszer ilyetén fejlesztése különben is elkerülhetetlenné teszi ezt. A javaslatokon végigvonul az az elv, hogy községi pótadó nem vethető ki a. jövedelemadóra, nem vethető ki a vagyonadóra. Hallottuk, hogy a jövedelmi adó és a vagyonadó fejlesztése a jövő programmja. Mit jelent ez a jövendő a községek háztartása számára ? A fejlődésképes adókat az állam lefoglalja magának, nem engedi meg, hogy ezekre a községek pótlékot vethessenek ki, a fejlődés-képtelen adókat ellenben meghagyja a városi háztartás körében, ezekre kell azután a városoknak pótlékot kivetni, ami kellő segités és kellő intékedések nélkül az állandó deficzitre vezet. A jövedelmi adó, a vagyonadó növekedni fog, a többi adó nem* növekedhetik, mert az a czélzat, hogy ezek idővel eltűnjenek. A nem növekedő adókra kivetett pótlékolási rendszer mellett szükségképen egy deficzitnek kell a városi háztartásokban beállani. Ezt még feltartóztathatja valahogyan a házbéradónak az (mdkedése, ez azonban a városi lakosságra nézve nem valami vigasztaló, mert az a körülmény, hogy a házbéradó emelkedik és ennek következtében a városok pótlékokban többat kapnak esztendőrőlesztendőre, végeredményképen a városi lakosságnak súlyos megterhelését vonja maga után. A házbéradónak folytonos emelkedése azt jelenti, hogy a városi lakosság lakásadót fizet, mert a házbéradót csak látszólag viselik a háztulajdonosok, az már régóta áthárított adó és a várcsi lakosság terheihez mindenkor hozzá kell számítani kereceti adó mellett és a jövedelmi adó mellett az ő lakásadóját is, vagyis a házbéradónak azt a részét, amelyet ő a felemelt házbérekből, amelyek át vannak hárítva, visel. Az sanyarú vigasztalás a városok számára, hogy a házbéradó folytonos emelkedése hoz számukra korrektivumot, hogy a pótlékok nem fognak csökkenni. Erről a városok érdekében le kellene mendani. Azt az elvet, hogy a jövedelmi adóra nem lehet pótadót kivetni, nem tudom, hogy honnan meríti a t. pénzügymmisteT ur, mert a poroszok vetnek ki rá pótadót. Poroszország, amidőn 1893-ban megcsinálta egyenesadó-reformját, a jövedelmi adót és a vagyonadót, az összes reáladók és iparadók hozadékát átadta a községi szervezeteknek. Emellett fennáll a jövedelmi adópótlék, még pedig, amit nem szoktak a németimádók sohasem felhozni, igen magas mértékben. Berlinben 100%-ra mennek a pótlékok, a rajnai tartománybeli városokban 100%-on felül, tehát a jövedelmi adóra vethetők ki pótlékok, csak nagyon természetes, hogy ha a reáladók oly magasságban tartatnak fenn, amilyen magasságban a mi reáladóink, akkor nem lehet ezek mellett jövedelmi adópótlékra gondolni. A városok háztartásán segiteni kell. Ezt subsidiumokkal nem lehet elintézni. Ezek az összegek nem lehetnek akkorák, amilyenek a városok számára elégségesek és azt a szerepet sem lehet a városoknak juttatni, hogy csupán közvetett adókkal róják meg a lakosságot s ezzel a lakosság megélhetését nehezítsék. Az állam tehát kénytelen lesz arr a az útra rátérni, amelyre Poroszország rátért és bizonyos adónemeket a városoknak átengedni, kénytelen lesz a városok számára pénzügyi adózási programmot kidolgozni, mert enélkül a városok teljesen meg fognak akadni és akkor subsidiumok formájában kell a kormánynak erről gondoskodni. Midőn arról szólottam, hogy a házbéradó folytonos emelkedése nagyon szomorú módon tartja fenn a városokban az egyensúlyt, ez egyúttal átmenetül szolgál nekem arra, hogy a legitim adózás mellett szóljak az illegitim adózás kérdéséről. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Azok a felemelt terhek, melyeket ezen adókban viselni fog az ország, jogosultak, ezeket az ország szívesen viseli, de amellett megkövetelheti, hogy a legitim adózás mellett az illegitim megadóztatás terhét ne kelljen viselnie. Sajátszerű a mi társadalmunk. Az adóirányban van kifejlődve az érzéke. Ugyanaz az ember, — hogy városi emberről szóljak — ki kereseti adójának 20 koronával való felemelését borzasztó nagy bajnak és sérelemnek tekinti és ezért nagy instancziákat képes előterjeszteni, pl. házbérének néhány száz koronával való felemelését nyugodtan és előkelően veszi tudomásul. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) S ugyanaz az ember, aki száz koronával felemelt adója miatt jajong, az a kartelleknek és trösztöknek, legálisan mondva, központoknak a garázdálkodását dohogva és szitkozódva, de mégis tehetetlenül és szervezetlenül veszi tudomásul. Szóval a legitim adózás ellen nagyobb a társadalomnak az ereje, mint az illegitim adózás ellen. Hogy ez az illegitim adózás mit jelentett a házbérek terén, erre nézve igen érdekes példa az, midőn Budapesten 8%-kal felemelték a pótlékot,