Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

92 649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. — ugy látszik, hogy régi szerelem, amely minden oldalról újra és újra kifakad — a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mentességének kérdése. Én, őszintén szólva, alacsony kulcsú vagyonadónál — nem egy magas kulcsú vagyonadónál — nem vagyok képes a mentésitő gondolatmenetet megérteni.Épen ugy, minta másik tábor nem tudj a, sajnos, a mi gondolatmenetünket megérteni; a kapaczitáczió majdnem lehetetlen. Nem tudom megérteni azt a gondolatmenetet, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat a vagyonadó alól mentesiti. (Ugy van! balfelől.) Hogy minő alapon teszi ezt, azt egyáltalán nem tudom megérteni. Es különösen nem értem, hogy mikor a háború terheit kell viselni, hogyan lehet elmellőzni a nagy konczentrált tőkevagyonok megadóztatását. És ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok közt vannak is egyesek, amelyeknek vagyona más elbírálás alá esik, pl. a biztosítási tartalékalapok, amelyek tulaj donképen nem a biztosítótársaság tulajdonát, hanem a biztosítótársasággal jogviszonyban levő felek vagyonát képezik; ha vannak is hasonló alakulások, kölcsönösségre alapult szövetkezetek, ahol a mentességet ugyancsak jogosultnak tartom: másfelől nagy tőkevagyonok mentesítését a vagyonadó alól nem tudom megérteni ott, ahol pl. ingatlanok kihasználására is alakithatók részvénytársaságok, (Ugy van! ügy van 1 balfelől.) Ahol tehát létesíthetek egy parczellázó bankot és annak semmiféle ingatlana sem fog vagyonadó alá esni és ahol csinálhatok egy házépítő részvénytársaságot, de ennek házai nem fognak vagyonadó alá esni, csak azért, mert részvénytársaság birtokában vannak. Nem vagyok képes megérteni, hogy hol van az adóztatás akadálya ? A jogrendszer áttöréséről panaszkodnak ott, ahol azt mondjuk, hogy ezzel szemben szívesen felmentjük a részvényest az alól, hogy vagyonadót fizessen ; de nem panaszkodnak jogrendszer áttöréséről akkor, midőn egy nagy vagyonkvantumot kivesznek a vagyonadó alól. Hátha ez itt nem áttörés, hogy a jogi személyek és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nem tartoznak vagyonadót fizetni, akkor miért áttörés az, ha én a kettős adóztatás elméleti érvének megdöntésére azt javaslom és ha azt mondja az ellenzék határozati javaslata, hogy méltóztassék a részvényeseket felmenteni — azért méltóztassék őket felmenteni, mert ők ugy sem fogják magasan lobogtatni részvényeiket, . kérve, hogy azokat adóztassák meg, hanem egyrészben legalább igyekeznek azokat elrejteni, — azonban a részvénytársaságoknak nyilvánvaló vagyonát, méltóztassék mérsékelt vagyonadó alá vetni. (Helyeslés balfelől.) Még azt sem bánom, ha kedvezményes kulcs szerint adóztatják meg őket, csak ne adják fel folyton azt a leczkét az országnak, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) hogy nagy, konczentrált vagyonok a háború idején teljesen mentesek maradnak olyan adók alól, amelyeket fizikai személyek viselni kénytelenek. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ezt nem találom a nemzetpedagógia szempontjából nagyon üdvösnek és nagyon helyesnek. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha az egyes németországi államokat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ezek között vannak olyan illogikusok, amelyek állandó vagyonadóval róják meg a jogi személyeket is. így pl. ugy tudom, Baden törvényhozása, továbbá SzászMeiningen, Szász-Gótha, és Hessen törvényhozásai igenis elkövetik azt az illogikus dolgot, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat ép ugy vagyonadó alá vonják, mint a természetes személyeket. De nagyon sokat operál az igen tisztelt előadó ur és általában a javaslat is a Wehrbeitraggal. Ahol a Wehrbeitrag olyasmit tartalmaz, ami neki kellemes, azt aggódás nélkül átveszi. (Halljuk! Halljuk!) Pl. én azt mondom, hogy a porosz vagyonadó nem ismeri a bevallási kényszert. Erre megkapjuk a feleletet : a Wehrbreitag pedig ismeri a bevallási kényszert. Hát helyes, egyezzünk meg a "Wehrbeitragban, bevallási kényszer van ott; de hát akkor legyen ugy, mint ahogy a Wehrbeitragban van. Erre nézve utalok a Wehrbeitrag azon szakaszára, amely szerint a vagyonadót a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok is kötelesek voltak megfizetni egyszersmindenkorra a látszólagos másfélszázalékos kulcs szerint. De erre azt mondják, »bc-csánatot kérek, tessék a porosz vagyonadót megnézni; ott a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ki vannak véve«. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Hát vagy Wehrbeitrag, vagy vagyonadó ! De ha mindig azt méltóztatik mindegyikből kivenni, ami épen tetszetős, kellemes és hasznosítható, akkor nem lehet vitatkozást folytatni, mert ha a látszólagos másfélszázalékos kulcs mellett nem volt egy adótechnikai szempontból bornírt dolog a német birodalomtól ez és a részvénytársaságokat megadóztatta, valamint megtette ezt a felsoroltam négy német állam is, amely ezt az állandó vagyonadónál is megcsinálta, akkor. azt hiszem, még sem lehet abszurdumnak deklarálni azt, hogy a részvénytársaságoknak egy mérsékelt vagyonadóval való megrovását kívánjuk hivatkozással arra a Wehrbeitragra, amelynek már nemsokára az értékelési módszerét is át méltóztatik venni és amelynek vallomási kényszerét is átvenni méltóztatott, holott a porosz vagyonadó és az összes vagyonadók Németországban nem ismerik a vallomási kényszert, hanem a becslőbizottságok eljárásává és feladatává teszik, hogy ők a jövedelmi adólajstromokból, vagy egyéb adatokból, ugy, ahogy jól esik, szerezzék be az egyes vagyonokra vonatkozó adatokat. Itt is méltóztassék a nagy különbséget megtalálni, hogy mennyivel magasabb lesz a vagyoni adó, amely vallomási kényszeren alapul, annál, amely, mint a régi kereseti adónk, tisztán sántikálva és mankón járva, bizonyos külső ismérvekre támaszkodva állapította meg a vagyont. Ne mondjuk tehát azt, hogy Wehrbeitrag. Ha Wehrbeitrag, akkor legyen