Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649. országos ülés 1916 fog kihatni ez az ajándék : jertek be, igy szólanak az adózókhoz, a mi boltunkba, valljatok és megkapjátok e kis ajándékot, leszámítjuk a jövedelemadótokat ! Hát az előadó ur kissé naivaknak tartja az adózókat, mert a háború alatt jobban vallanak és jobban ki lehetett puhatolni jövedelmüket, mint egyébkor. De téved, ha azt hiszi, hogy van Magyarországon ember, aki nem tudja, hogy a vagyonadót nemcsak a fundált és nem fundált jövedelem közötti kiegyenlítés szempontjából csinálják meg, hanem azért, hogy a jövedelemadót lehessen fokozni, hogy az adóvallomásnál kényszerüljön a adózó bevallani vagyonát s igy kapjunk adatot arra a vagyonból származó jövedelemre is,melyet eddig nem vallott be. |t A vagyonadó nemcsak azt a pluszt jelenti, amit a vagyon hoz, hanem azt a pluszt is, melyet a kényszer utján felfedezett vagyon után fog kapni az állam jövedelmi adóban. Ez a kis ajándék hát senkit sem fog becsalogatni, aki képes lesz, hogy vagyonát ne vallja be egész magasságában, vagy egészen elhallgassa. Ez ajándék daczára szivesebben fogják azt a módot választani az emberek, hogy vagyonukat nem vallják be. Különben mindenki jól tudja, hogy ez az ajándék csak átmeneti stádium, mert hisz ilyen levonási szisztémát lehetetlen fentartani. Ez képtelenség, nincsen is egyetlen állam vagyonadórendszerében ennek semmiféle anteczedencziája. A Wehrbeitragnál van valami hasonló, de ennek épen megfordított ja. A Wehrbeitrag, mely egyrészről jövedelmi, másrészről vagyoni járulék, megengedi, hogy a rendkívüli jövedelmi járuléknál a vagyonból származó tőke-J5%-a J

a jövedelemből leüttessék. Kiszámítottam, hogy igy mi jön ki: mindenesetre több, mint a mi levonási rendszerünk mellett. A mi rendszerünk azonban azért helytelen, mert mint kimutattam, 7%-os kamatozástól 0%-os kamatozásig teljesen egyforma megadóztatást jílent jövedelemadó és vagyonadó czimén ugyanazon egyénnél, tehát egyáltalában nem jslenti a kiegyenlítést és egyáltalában nem felel meg azon czélnak, melyet a javaslat maga elé tüz. Én szívesen elfogadnám a vagyonadót levonás nélkül azon magasságban is, melyet a javaslat kontemplál. Ha egyéni nézetemet kellene kifejtenem, ez volna egyéni nézetem. De az ellenzék határozati javaslatában foglaltatik az a terv, hogy a vagyonadó, mely látszólag borzasztó szigorú nálunk, mert magas ez a makszimális félszázalékos kulcs, inkább száUittassék le a kulcs felére, ellenben ne engedjünk semmiféle levonást, ne engedjük el soha a vagyonadót, mint a javaslat az esetre kontemplálja, ha valakinek önhibáján kivül sok oly vagyona van, mely nem hoz semmit. Erre megjegyzem, hogy nagyon sok embernek önhibáján kivül nincsen semmi vagyona s ez nagyobb baj. (Derültség.) Ezek az elengedések, kiengedések, levonások nagyon komplikáltak. Sokkal áttekinthetőbb lesz az adórendszer, ha nem játszunk parádét magas kulcscsal, nyitott kapun büszkén berobogunk, a hátsó kapun pedig augusztus ll-én, pénteken, 91 távozunk lemérsékelt adóval. Jobb középszerű kapun szerényen bevonulni s igy az eredmény sokkal áttekinthetőbb és igazságosabb lesz, mert nem lesz benne az épen az erősebb adóképességü adózóknak az a privilégium, melynek ráczióját megérteni egyáltalában nem lehet. S itt még az előadó ur tévedését kell helyreigazitanom, melyet az ő nagy tudása mellett csak sajtóhibának deklarálhatok, amikor a javaslat ismertetésénél e kulcsot mint alacsony kulcsot állítja oda. Ha a Wehrbeitragot veszi alapul, mely egyszersmindenkorra szóló adó volt, igenis, ennél alacsonyabb. De ha azon vagyonadókat nézzük, melyek mint kiegészítő vagyonadók állanak fenn Németországban és melyek Poroszország példája után keletkeztek 1893-tól fogva : ezek az állandó kiegészítő vagyonadók Németország egyetlen államában sem vettetnek ki százalékos kulcs szerint, hanem mindezekben az államokban ezrelékes kulcs szerint vettetnek ki. Ez azután már, ugy-e bár, igen jelentékeny különbség, ha ezrelékes és nem százalékos kulcs szerint számítanak ? Csak a Wehrbeitragnál van egy látszólag másfél százalékot meghaladó kulcs. Látszólag, mondom, azért, mert ez egy u. n. »Staffel«-kulcs, amely bizonyos fokoknál nem változtat már a megállapított kulcson, mint a mi hadinyereségadónknál. Tehát mindig egy átlagszámítással kell kiszámítani, hogy mekkora a kulcs, mely a másfél százalékot soha el nem éri. A leghatározottabban téves ennélfogva az a felfogás, hogy ez a vagyonadókulcs egy kicsinyke kulcs volna. Nekem nem nagy; azoknak, akiknek a vagyona nagy, valószínűleg nagy lesz. De ha az igazságot helyre akarjuk állítani, akkor semmiesetre se mondjuk azt, hogy Németországban, vagy bárhol a világon ennél alacsonyabb kulcs nincs. Mert amit Földes Béla t. barátom idézett a vagyonadóról, hogy ez nagyon rossz adó, ez Amerikára és Svájczra vonatkozhatik ; ez yonatkozhatik arra a vagyonadóra, amily mint önálló vagyonadó áll fenn, mert hiszen az északamerikai vagyonadót, pl. a Newyork államit, amely majdnem kizárólag vagyonadó, vagy az egyes svájczi kantonok vagyonadóját nem lehet összehasonlítani a németországi kiegészítő vagyonadóval, amilyen a mi vagyonadótörvényünk vagyonadója is lenni akar. Azokra az alapvető adókra, amelyeknél az adózásnak az alapja egyáltalán a vagyonnak megadóztatása, azt mondhatom, hogy »rossz törvény«, de erre a vagyonadóra, amely kiegészítő vagyonadó, nem mondhatjuk, hogy ez a legrosszabb vagyonadónemek közé tartozik, mert ez egyszerűen kiegészítése, pótlása akar lenni a jövedelmi adók igazságtalanságainak ; a fundált és nem fundált jövedelmek különböző viselkedését a jövedelmi adóval szemben kívánja megfelelő elbánásban részesíteni. Tehát a külföldi vélemények, amerikai tudósoknak a vagyonadóról mondott véleményei erre a témára abszolúte nem alkalmazhatók. A vagyonadónál, t. ház, további vitás kérdés 12*