Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

90 649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. cziált megrovom csakis a vagyonadóval egyen­líthető ki. A javaslat azonban teljes ellentétben van ezzel a kimondott nagy alapelvével. A ministeri indokolás azt mondja, hogy a czél a fundált és nem fundált jövedelmek aránytalan megadóztatásá­nak kiegyenlítése. Nos hát, ha ez a czélzat, akkor nem tudom megérteni, hogy mikép lehetett egy­bekapcsolni a vagyonadóról szóló javaslatban a jövedelemadóval a vagyonadót. A legszorosabb kapcsolatot létesiti a javaslat a vagyonadó és a jövedelemadó között, amennyiben kimondja, hogy a jövedelemadónak azt az összeget, amely a meg­adóztatott vagyonra vettetett ki, le lehet vonni a vagyonadó összegéből. Először is tehát egy pénzügyileg teljesen kiszámíthatatlan coeffioienssel dolgozik, t. i. azzal a coeffioienssel, hogy nem tudom megmondani előre, hogy tulaj donképen mennyi lesz a megálla­pított vagyonadóból levont jövedelemadó összege, tehát hogy mennyi lesz a vagyonadó tényleges eredménye. Az igen tisztelt előadó ur ugy segített magán, hogy azt mondta, hogy ő már annyit vett fel min­denféle leütéseknél, hogy ezt egyáltalán nem akarja már számításba venni. Bocsánatot kérek, ez igen nagylelkű elintézése a kérdésnek, hogy ezt a cse­kélységet nem méltóztatik számbavenni, ha azon­ban a jövedelemadó-statisztikát veszszük alapul, akkor egyszerűen azt mondhatom, hogy mindaz a jövedelem 20.000 koronán felül és majdnem 10.000 koronán felül, amely földtulajdonból, háztulajdon­ból és tőkevagyonból származik, továbbá az ipar és kereskedelemből származó jövedelemnek az a része, amely az üzleti tőkékből származik, mind ez a maga megfelelő adójával már előre egyszerűen leütendő a vagyonaód összegéből. Vagyis ezen meg­oszlási számok szerint összesen körülbelül 70%-a a jövedelemadónak levonásba fog kerülni a vagyon­adóból. Hogy lehet ezek után egyáltalán eredményt kalkulálni, amikor a statisztika útmutatása szerint a jövedelemadónak mintegy 70 százalékát le lehet vonni a vagyonadóból ? Ezt megérteni nem tudom, de nem tudom megérteni a czélzatát sem ennek, daczára annak, hogy az igen tisztelt előadó ur nagyon el van ragadva ettől az intéz­kedéstől nyilvánosan, sőt annyira el van ragadva, hogy még privátim is el van ragadva, ami azután csakugyan valóságos elragadást jelent. (Derültség.) Nem tudom megérteni a czélzatát. Mert ha én azt mondom, hogy különbséget teszek a fundált és nem fundált jövedelmek között és megadóz­tatom a vagyont, akkor mi közöm nekem ahhoz, hogy a fundált jövedelemnek mi az eredménye és hogyan okoskodhatom ugy, hogy minél nagyobb a, fundált vagyon eredménye, vagyis minél erősebb az az ember, akinek a fundált vagyon a birtoká­ban van, annál kevesebb vagyonadóval rovom meg ? Ez minden logikának teljesen ellenmond, ugy hogy megint csak azt mondhatom, hogy ez lehet finánczpolitikai szempontból nagyon szép és tetszetős dolog, de az igazságnak semmi körül­mények között sem felel meg. (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) Mert ha én azt akarnám, hogy valóságos va­gyonadót vessek ki, akkor miért akarom felmenteni a vagyonadó alól azokat, akiknek tőkéje eléri a 9%-os hozadékképességet és kamatozást ? Ezt megérteni képtelen vagyok. Ez büntetés akar lenni azok számára, — ugy hallom — akik az ő tőkéjüket nem eléggé kamatoztatják. Ez, mond­hatom, egészen uj dolog. Vagy fordítsuk meg: serkentés akar lenni arra, hogy mindenki legalább 9%-kal kamatoztassa a maga tőkéjét. Bocsánatot kérek, az adóval való serkentések nem nagyon hatékonyak. A plurális választójog­nál sem hittem, hogy bárki is azért kapna kedvet a szaporodásra, mert a családossággal több voks jár. (Derültség.) Belgiumban sem vezetett senkit se ez a szempont, ahol a plurális választójog fennáll. Azt sem hiszem, hogy a mi családi kedvez­ményünk bárkire is serkentőleg hatna a szaporo­dás tekintetében. Csak a meglevő tényállapotokat kívánom honorálni akkor, amikor a többgyermek­kedvezményt megadom, de nem szenvedek azon illúzióban, hogy én mint ekszhortátor szerepelek ezen a téren, vagy hogy a javaslat törvényerőre emelkedése által a szaporodást előmozdítanám. (De­rültség.) Nem ! csak honorálom, ami már meg­van. Ép ugy vagyok ezzel a serkentéssel is. Ha azzal akarok valakit serkenteni, hogy agyonütöm, az mindenesetre nagyon furcsa módja a serkentés­nek. (Derültség.) Igen furcsa, hogy arra, aki nem bírja, kivetik az adót, arra pedig, aki kibírja, nem vetik ki. Bátor voltam csendes óráimban kiszámítani, mily furcsaságok következnek a vagyonadó e ren­dezéséből és a következőket találtam. Felvettem, egy 400.000 koronás vagyont s számítottam ennek a jövedelmezőségét 10%-től 0 %-ig s a következő sajátszerűségeket találtam. A vagyonadó 1300 korona, ez fiksz tétel, amely megmarad, akár hoz valamit a vagyon, akár nem. Ha 10 %-ot hoz, a jövedelemadó 151Ö korona, tehát itt ugy történik a fundált jövedelmek kiegyenlítése a nem fundált­tal, hogy vagyonadóból őrá semmi sem fog esni. (Felkiáltások balfélöl: Még vissza kap valamit! Derültség.) Kapni nehezen fog, de hát a dolog ki van egyenlítve. Akinek fundált jövedelme 9 %-ot eredményez, az is 1520 koronát fizet, a nem fundált jövedelem is 1520 koronát. Ez is kiegyenlítés : tehát a fundált és a nem fundált jövedelem egyformán fizet. 8 %-os jövedelmezőségnél a jövedelemadó és a vagyonadó együtt lesz 1400 korona. Most, kérem, az a sajátszerűség következik, hogy ezen alul, akár 7, akár 6, akár 5, 4,3. 2, 1 %-ot vagy semmit sem hoz a vagyon, a vagyonadó és a jövedelemadó együtt mindig csak 1300 korona, vagyis a vagyon­adó tétele. Ez igazán mulatságos, hogy 7-től 0 %-ig mindig ugyanazt az adóterhet kell viselni vagyoni és jövedelmi adóban együttvéve. Micsoda rend­szer ez ? A t. előadó ur azt mondja, hogy nagyon szép adórendszer, mert a jövedelemadó fejlesztésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom