Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. 89 is belejuthatnak: akkor teljesen jogos és elengedhetetlen, hogy különbséget tegyünk az adóztatási képesség szempontjából azok közt, akik csak önmagukról vagy csak egy hozzátartozójukról gondoskodnak és azok közt, akik nagyszámú családot kénytelenek eltartani, nagyszámú gyermeket tartoznak ellátni. (Helyeslés baljélől.) Benne van különben ennek gondolata az 1909. évi X. t.-czikkben is, csakhogy az akkori viszonyok szerint 8000 K lett volna az a végső határ, amelyet méltányosnak tartottak. A mai viszonyok között, azt hiszem, már nem lehet a 8000 K-nál megállani. S amikor kiterjesztjük ezt a 10.000 K jövedelműekre s a családok jövedelmét egység gyanánt adóztatjuk meg, na méltóztassék adótechnikai okokból elzárkózni az elől, ami különben is egyszerűen keresztülvihető, hogy figyelemmel legyünk arra, vájjon ugyanazon adózó csak önmagát tartja-e el, vagy egész családról tartozik-e gondoskodni. (Helyeslés halj elől.) Maga a háború s maguk a háború által előidézett viszonyok azt hiszem fölössé teszik, hogy ennek jogosságáról még hosszasabban beszéljünk. De itt az adótechnika nem lehet akadály. Mert mihelyt oly rétegeket érintünk, melyek már nem tartoznak a jól szituáltak közé, amelyekről nem mondható, hogy ekszisztencziájuk biztos bázisokon nyugszik, ezen rétegeknél igenis kötelesek vagyunk különbséget tenni a közt: van-e sok gyermek vagy nincs, van-e hozzátartozó vagy nincs, magukat tartják-e fenn, vagy mások eltartásáról s neveléséről is kénytelenek az illetők gondoskodni. Azt hiszem, nagyon szerény nevelési járulék az, amit az ellenzék határozati javaslata a skálának ezzel a néhány fokkal való leszállításában követel. S az ellenzék határozati javaslata, amikor ezt a minuszt kivánja engedményként, (Halljuk! Halljuk!) egyúttal rögtön megjelöli ennek fedezetét is, amikor azoknak pótlékkal való megadóztatását kivánja, akik mint solitairek magukban élnek, vagy pedig csakis egy családtag eltartásáról gondoskodnak. Az osztrák 1914. évi jövedelmi adónovellának, mely a létminimumot felemelte, az -volt az első szocziális gondolata, hogy mikor a skálát a felső fokon kiképezte, mint bátor voltam ismertetni: egyúttal behozta a solitaireknek ezt a plusz megadózatását is 10 és 15% pótlék erejéig. Mivel ebben bőven megtalálja a t. pénzügyminister ur a másik eredmény fedezetét; s mivel ez az egyszerű dolog, hogy valaki egyedül él-e vagy nem, nagyon könnyen kontrollálható, nem fogadom el valónak az ellene felhozott adótechnikai okot. A háztartási adózás rendszere mellett igenis méltóztatik majd kutatni, hogy kik élnek együtt s kiknek jövedelme számitható össze. A háztartási adózás mellett igenis foglalkozni fog hivatalból az a t. fináncz azzal, hogy kik élnek együtt a családban s felveszi annak státuszát. Hát ha felveszi in pejus azokat, akiknek jövedelmét össze kell adnia, legyen szíves felvenni azokat is, akiknek eltartásáról köteles az adózó -gondoskodni; (Helyeslés balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. Azt az igazságtalanságot, melyet a háztartási adózás foglal magában, különösen oly nagy terjedelemben, mint az a törvényjavaslat ismeri. — t. i. az együttélő családtagokat, felmenőket, lemenőket, feleséget, házastársakat, oldalrokonokat, mind akik együtt élnek, egy egységbe veszi és egy családi részvénytársaságot csinál belőlük, amelyet egységesen adóztat meg — ezen igazságtalanságot nem is lehet enyhiteni máskép, mint azáltal, ha az ellenzéki határozati javaslatban foglalt követelmények belejönnek a törvénybe; Én azt hiszem, hogy adótörvénynek ilyen részletei nem is képezhetnek pártkérdést. Hiszen 1909-ben sem képeztek és én nagyon kérem a t. háznak minden tagját, hogy ezt a részét az ellenzék határozati javaslatának, amely a gyermek-kedvezményre s a nőtlenek és egyedülálló házastársak plusz-megadóztatására vonatkozik szerény mértékben, ne méltóztassék elejteni, hanem méltóztassék teljes erővel felkarolni, mint olyant, amely, mihelyest tizezer koronánál kezdődik az adózás és a háztartási adózás elve alapján történik az adó kivetése, már a szocziális igazság által megkövetelt kényszerűség. (Igaz ! Ugy van ! baljélől.) T. ház ! A különélőknek pótlékkal való megadóztatása annál kevésbbé lehet súlyos, mert hiszen Ausztria nemcsak ezt a plusz-megadóztatást hozta be, hanem 1914 február 10-iki törvényében reformálta a maga hadmentességi diját is és azt is teljesen a jövedelemadó pótlékaként állapította meg, tehát ezzel is növelte az adóterheket és különösen növelte az önállóknak és egyedül élőknek adóterheit. A hadmentességi dij reformjára később akarok rátérni. Nagyon csodálatosnak tartom ugyanis, hogy a hadmentességi dij minálunk még mindig abban a kezdetleges stádiumban van és hogy ez a törvény, amely rég megérett a reformra, még nem került reformálásra. Nem. lehet tulajdonképen az én feladatom, hogy uj adókat ajánlgassak, azonban leszek bátor majd később részletesen foglalkozni a hadmentességi dij kérdésével. Nem abban az alakban, amint azt Farkas Pál tisztelt barátom hozta fel, aki időlegesen a fölmentetteknek megadóztatását kivánja ; én szélesebb alapokon kivánem ezt a kérdést tárgyalni. Nemcsak abnormis időkre, de a béke idejére is az egész hadmentességi dijat rendezni kell, mert mai állapotában, amelyben tulajdonképen taksás adó, többé egyáltalán nem hagyható. Áttérek most már, tisztelt ház, a vagyonadó kérdésére és itt csak megismételhetem azt, hogy a legnagyobb mértékben helyeslem, hogy a kormány a vagyonadóról szóló törvényjavaslatot benyújtotta. (Helyeslés baljélől.) önönmagammal jutnék ellentétbe és — bármilyen szerény mértékben — mint felbujtó szerepelnék, aki a felbujtás következményeit nem akarja viselni, mert hiszen én voltam az, aki a hadiadó tárgyalásánál rámutattam arra, hogy a fundált és nem fundált jövedelmeknek a jövedelmi adóval való differen12