Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

88 649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. szerii eredményre jutok. Ausztriának jövedelmi adótörvénye 1896-ból való ; ennek 1914-ben egy novellája keletkezett, amely egyfelől felemelte a létminimumot, másfelől felemelte az adótételeket, felemelte a skálát, még pedig egészen 6'7%-ig, holott az 1896. évi jövedelmi adótörvény szerint az ő skálájuk az 5%-ot sohasem érte el, csak meg­közelitette. A differenczia tulaj donképen az, hogy a régi adónál 20.000 koronánál 3% volt a kulcs, 60.000 koronánál 3'5%, 96.000 koronánál 4%; sohasem ment el 5%-ig. Most ellenben 10.000 koronánál 2'6%, 16.000 koronánál 3%, 25.000 koronánál 3'5%, 40.000 koronánál 4%, 70.000 koronánál 4'5%, 100.000 koronánál 5%, 1,000.000 koronánál 6'5% és igy halad tovább egészen 6-7%-ig. Már most én a magam meggyőzésére vizs­gáltam, hogy a mi törvényünk 24. §-ában meg­állapított kulcs hogyan viszonylik a jelenleg ér­vényben lévő osztrák jövedelmi adókulcshoz, vagyis hogy mi az osztrák és mi a magyar adó­teher. Ily módon arra a furcsaságra jöttem, hogy mig Ausztriában egy látszólag magasabb kulcs­csal dolgoznak, amennyiben egészen 6'7%-ig jut­nak el, addig a felemelt kulcsú osztrák jövedelmi­adótörvény az alacsony fokoknál valamivel keve­sebb terhet jelent, mint a mi 5%-os kulcsunk szerint megállapított adótétel. Ha pl. veszem 10.000 K-tól kezdve a skálát és összehasonlítom az osztrák és magyar tételeket, tapasztalom, hogy 26.000 K-ig az osztrák daczára az ő fel­emelt 6'7%-os kulcsuknak, mindig kevesebbet fizet, mint a magyar ; 26.000 K és 40.000 K kö­zött valamivel többet fizet. Ez közbenső stáczió, de ez a valamivel több nem jelent többet, mint minimálisan 8 K-át, makszimálisan 47 K-át, — 40.000 K jövedelemtől 64.000 K jövedelemig mindenkor kevesebbet fizet, igaz, hogy ez nem sokat tesz ki ; a minimum 1 K, a makszimum 15 K, amivel kevesebbet fizet az osztrák, mint a magyar. Tehát azt mondhatom, hogy 64.000 K-ig a középfokon vagy körülbelül annyit, vagy vala­mivel többet, az alsó és felső fokokon mindig keve­sebbet fizet az osztrák egészen 64.000 K-ig, mint a magyar, daczára, hogy a magyar adókulcs 5 %, az osztrák adókulcs pedig 6'7%. Ebből tehát vilá­gosan kiderül, hogy a progresszió az osztrákoknál tulaj donképen az ezenfelüli jövedelmeknél kezdő­dik, — 64.000 K-tól 120.000 K-nál már mutat­kozik Ausztriában egy pluszmegterhelés. Ez a plusz­megterhelés azonban 120.000 K-ig még mindig nem nagy, mert itt, ahol 2920 K adótól 6000 K-ig terjedő adótétellel dolgozik a mi törvényünk, az osztrák plusz a felemelt kulcs daczára minimálisan még mindig csak 15 K, makszimálisan 181 K, tehát csak elenyésző különbség mutatkozik. Hol van az igazi emelkedés % Az osztrák jövedelmi adónál a 120.000 K-át felülhaladó jövedelmeknél, tehát ott, ahol a mi jövedelmi adóskálánk elhallgat, méla­búsan beszünteti a progressziót és szárnyait csüg­gedten leereszti, az osztrák skála szárnyait csak ott kezdi kibontani, amennyiben a 120.000 K-án felüli jövedelmeknél210.000 K-igaz osztrák 12.030 K-át fizet, a magyar pedig csak 10.500 K-át, a differen­czia tehát plusz 1530 K, 300.000 K-nál 18.090 K-át fizet az osztrák, mikor a magyar csak 15.000 K-át fizet, tehát a plusz 3090 K.; 400.000 K-nál az oszt­rák fizet 24.790 K-át, mikor a magyar csak 20.000 K-át fizet, tehát a plusz itt már 4790 K. íme, t. ház, világos ezekből a számokból, hogy Ausztria a fokozatosságot 120.000 koronán túl fejlesztette, a mi skálánknak pedig az a főhibája, hogy ott keres nagy jövedelmet, azt nevezi nagy jö­vedelemnek, ahol még csak középjövedelem van és a 120.000 koronánál megáll, minthogyha Magyar­országon alig volna egy-két ember, akinek 120.000 koronán felüli jövedelme volna s nem is volna ér­demes ezekkel a szegényekkel foglalkozni és ezek javára a skálát kiképezni. Ez mit én nem tartok szocziális igazság­nak. (Élénk helyeslés haljelöl.) És mert a mi ská­lánk igy van megállapítva, hogy ámbár Ausztriá­ban 6'7% a legmagasabb kulcs, nálunk ez 15%, — nagyon helyénvalónak tartom az igent, előadó urnak azon kifejezését, hogy minden adó gyermek s ez a jövedelmi adó is gyermek. Amint kimutat­tam, olyan gyermek ez a jövedelmi adó, amely nagyon éles fogakkal jött a világra. (Derültség bal­I'elől.)Csak az a baj,hogy lefelé harap ez a gyermek ; (Derültség.) kicsit felfelé is kellene harapnia. (De­rültség és tetszés balfelől.) T. ház ! Az ellenzéki határozati javaslatnak az a követelése, hogy ezt a skálát ki kell képezni, hogy ezt a skálát az alsó fokokon enyhíteni, ellen­ben a felsőkön fokozni kell és a magasabb fokokon nyugodtan el lehet menni, ha nem is a 6'7, de a 6%-ig, vagy ennek megközelítéséig — ezt a köve­telést az előadottak'után, azt hiszem, minaenki jogosnak ismeri el. (Élénk helyeslés balfelől.) A t. előadó ur ennek a jövedelmi adónak a gyermekmivoltát arra kívánja felhasználni, hogy azokat a szocziális intézkedéseket, amelyeket az ellenzék határozati javaslata kivan, időelőttinek tekinti. Ö azt mondja, hogy a gyermekkedvezmény, továbbá azoknak pótlékkal való megadóztatása, akik csak önmagukat kénytelenek eltartani s aki­ket nem terhel más hozzátartozók fentartása, mindez oly követelés, amely lehet jogos, de amely még nem időszerű. Bátor voltam már előbb kimutatni, hogy ez az adótörvény egyáltalán nem gyermek. Nem gyermek az eredményeiben sem. Mert hogyha oly sajátszerű jelenségeket látunk, hogy 15 millió korona hosszúság helyett 27 millió korona hosszu­sággal születik meg ez a gyermek, akkor nyugod­tan mondhattam, hogy ez a gyermek fogakkal született. Kimutattam, hogy az alsó és közép fokokon meglehetősen erős skálával dolgozik. Ily körülmények között, ha lemehetünk 10.000 koronáig, tehát oda, ahol nem vagyonos, még csak nem is jól szituált osztályokról van szó, — mert a háztartási adózás keresztülvitele mellett a 10.000 koronába igen szerény sorban lévő családok

Next

/
Oldalképek
Tartalom