Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

84 649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. keresetadónknál sokkal alacsonyabb, mert négy osztályának legmagasabb osztályában 1% volt a makszimális kulcs. Poroszország, mikor megal­kotta a jövedelemadót és a kiegészítő vagyon­adót, azt követőleg 1893-ban a Kommunal-Ab­gabegesetz-ben a reáladókkal együtt ennek az iparadónak a hozadékát is átengedte a községek­nek. Bajorországban a jövedelemadó 1912-ben történt behozatala előtt fennállott az ipari adó, amely Vio—3V 2 %-ig terjsdt és mihelyt Bajor­ország a jövedelemadót behozta, — elég későn hozta be a német tagállamok között — ez az ipari adó teljesen lemérsékeltettetett. Szászországban a jövedelemadó behozatalával egyszerűen eltöröl­ték a keresetadót és beleolvasztották a jövedelem­adóba ; Württembergben a jövedelemadó behoza­tala óta leszállították az ipari adót, Badenben a jövedelemadó és a vagyonadó behozatalával azt egyszerűen eltörölték. Már most azt hiszem, mindezeknél sokkal jobban érdekel minket kapcsolatunknál fogva a szomszédos Ausztria keresetadója. Ausztriában is, amikor 1896-ban megalkották az egyenes perszoná­lis adók reformját, ugyancsak kontingentálták a keresetadót. Az osztrák keresetadó egy kontingen­tált és egyúttal reparticziós adó : meg van állapítva az évi főösszege, az tartományokra és körzetekre oszlik fel, a körzetekben pedig az adózókra bizonyos kategóriák szerint vettetik ki. Tehát ha Ausztriá­naknézem a keresetadóját, azt találom, hogy annak kontingensét megállapították először az 1898— 1899. évekre 35,464.000 K-ban és ha nézem az utolsó számot, hogy mi volt a keresetadó ered­ménye 1914—15-ben, azt találom, hogy a 35,464.000 K felemelkedett összesen csak 37,268.000 K-ra, tehát 15 év alatt nem is egészen 2 millióval növekedett. Mert kezdődött az osztrák adóreform 1896-ban azzal, hogy a keresetadó kontingensénél rögtön elengedtek 22'5 %-ot, majd pedig Ausz­triában t. i. az összes perszonális adóknak van «'gy főkontingense és ezen kontingens felülhaladása után a mérséklés most már 25%-ra emelkedett. Ez a mérséklés különben a felhozott számokban már bennfoglaltatik. Ha már most összehasonlítom ezzel a magyar eredményt, látom, hogy az 1912. évi novella 1913-ra 30,160.000 koronában állapította meg a keresetadót és ugy tudom, közvetlen forrásból, hogy a keresetadó jelenleg nálunk már a 36 millió koronát felülhaladta. Már most, ha én nézem a keresetadónak ezt a gyönyörű emelkedését Ma­gyarországon, hogy 30,160.000 korona kontemplál­tatott kontingensül 1913-ra és a pénziigyminister ur szerint ma már 36 millió koronát felülhalad a III. osztályú kereseti adó összege Magyarországon, holott a kontingentálás szerint, amint kontemplál­ták, makszimálisan 32 millió korona lehetne ma a kereseti adó, ugy látom, hogy a többlet 4 millió koronával fölülhaladta az 1912. évi novellában kontemplált kereseti adókontingenst. Es ha össze­hasonlítom most az osztrák 1914—15. évi 37 millió koronás adattal ezt a magyar adatot, hogy Magyarországon a kereseti adó összege 36 millió korona : azt hiszem, nem kell választ várni arra a kérdésemre, vájjon Ausztria és Magyarország ipara és kereskedelme oly arányban vannak-e egymás­sal virulás, gazdagság, fejlettség tekintetében, hogy az osztrák kereskedelem és ipar 37 millió korona kereseti adóterhének nálunk 36 millió koronát fölülhaladó, körülbelül 36'5 millió korona teher felel-e. meg. Ily körülmények közt valóban nagyon szerény óhaj, hogy a kereseti adó petrifikálása jelszavá­nak kiadása után a kereseti adó kontingentálását kívánjuk, legalább is abban az összegben, amelyet már szíveskedett azzal a rapiditással elérni az 1913-ban kontemplált kontingentálás daczára. Azt hiszem, ennyi már épen elég volt ebből az adóból, amely különben is egészen jogtatlanul foglal helyet adórendszerünkben. Ha jogos volt a kereseti adó kontingentálásának követelése akkor, amikor az 1909. évi adóreformot alkották meg, kétszeresen jogosult most, mert az 1909. évi jövedelmi adó és a jelenlegi jövedelmi adó névleg lehetnek ugyan­azok, tényleg azonban nagyon különböznek egy­mástól, különböznek egymástól különösen a városi kereső osztály szempontjából. Az 1909-iki jöve­delmi adó azon alapelven nyugodott, hogy a keres­mény egyenlő a jövedelemmel, de nem a jövedelmi adó emelése, de a jövedelmi adó csökkenése szem­pontjából. Az 1909. évi jövedelmi adótörvény kimon­dotta a III. osztályú kereseti adóval megrovottak tekintetében, hogy ha egyszer kiderittetett a keresményük, ezen forrásból származó jövedel­mük ujabb kutatás tárgyává nem tehető, tehát keresményük egyúttal jövedelmük gyanánt szá­míttatik. Hogy ez mit jelent, azt nem kell ma­gyarázni, A kereseti adó természete volt az, hogy fiktív tételekkel dolgozott, a keresmény a való­ságnak soh a meg nem felelt, tehát a keresmény alapul vétele a jövedelmi adónál jövedelem gyanánt azt jelentette, hogy igen alacsony jöve­delem mellett történt volt meg az adózás. Ez különben az akkori pénzügyministernek egészen nyíltan bevallott tendencziája volt, mert nagyon enyhén kívánta meggyökereztetni a jövedelmi adót és az életbe átvinni. Most e javaslat kimondja, hogy a jövedelem­nek megállapításánál kizárólag a jövedelmi adó­törvény irányadó ; tehát egyik törvény nem segít­heti ki a másikat. A jövedelemadó megállapításá­nál nincs közöm ahhoz, mi valakinek a kereset­adója, a keresetadó megállapításánál nincs közöm, mi valakinek a jövedelmi adója, Es ha most valaki megvizsgálja a kereseti adólajstromokat és a már kivetett jövedelmi adókat, akkor azt fogja találni, hogy igen jelentékeny differenczia van a megállapított jövedelmek és a megállapított keres­mények között. A jövedelmek sokkalta nagyobbak, 3—4—5, sőt tízszer akkorák, mint a keresmények. De e jövedelmi adótörvény sokkalta szigorúbb, mint volt az 1909. évben kontemplált reform, különösen sokkalta szigorúbb a városi kereső lakos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom