Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

64$. országos fílés 19 lú augusztus 10-én, csütörtökön. 77 azon hátrányok, amelyek a kizárólagos forgalmi érték alapján való becslésből származnának, teljesen elimináltatnak, ugy hogy ezen pontban is teljesen megnyugodhatunk. Egyébként fentartom magamnak, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ehhez esetleg in konkréto hozzászólhassak. Most csak az elvet akartam körülírni. Ismeretesek előttem azok az elvek, amelyek a fundált vagyonnak erősebb megadóztatását kívánják a nem fundált jövedelmekkel szemben. Ezeket, mint előttem szóló t. képviselőtársam gróf Batthyány Tivadar jelezte, magam is teljes mértékben honorálom, ügyelnünk kell azonban arra, hogy a belső arányosítás aztán ezen vagyonkategóriákon belül megfelelő legyen, akként történjék, hogy ezen vagyonkategóriák sui generis jellegüknek megfelelően rovassanak meg. A törvényjavaslat részletei tekintetében még csak egy paragrafushoz óhajtanék előre általános elvi szempontból hozzászólni és ez a 15. §-ban lefektetett elv, mely szerint amenynyiben az adókötelesnek tőle független körülmények folytán vagyoni viszonyaihoz képest aránytalanul nagy jövedelmet nem hozó vagyona, a vagyonadó kivetésénél a jövedelmet nem hozó vagyon részben vagy egészben figyelmen kívül hagyható. Ehhez a ponthoz azért vannak aggályaim, mert az »arány talán « szó oly általános kifejezés, amelyről nem tudjuk, hogy gyakorlatilag ez az aránytalanság mikor lép életbe. És mert, ha ennek elbírálását — mondjuk felebbezések során — a bíróságokra bíznák, annyira kumulálnék a munkát, hogy ennek megelőzésére egy elvet óhajtanék a törvény szövegébe kimondatni, amelynek keresztülvitele iránt a végrehajtási utasításban történhetnék intézkedés (Helyeslés balfelöl.) És óhajtanám még, hogy ez nemcsak a jövedelmet nem hozó, hanem az esetleges kevés jövedelmet hozó vagyonrészekre is vonatkozzék. Amint én a dolgot képzelem, tekintettel arra, hogy a vagyonadó kifejezetten a jövedelemadóhoz simuló kiegészítő adórendszer, a leghelyesebb korrektivumot szerintem ott találjuk meg, hogyha a vagyonadó tételeit a megfelelő objektumnak jövedelmi adótételeivel összehasonlítva a kettő közötti arányszám képezné a kritériumát annak, hogy aránytalanság az illető összvagyonban fenforog-e vagy sem. E tekintetben is a legmesszebbmenő progresszivitást hajlandó volnék elfogadni, de a kis- és középvagyonok tekintetében ajánlanám a t. ház figyelmébe azon körülményt, hogy az aránytalanság esetét már akkor fenforogni lássuk, midőn például a jövedelmi adónak alacsonyabb tételeinél pl. 2000 koronáig a vagyonadó jövedelmi adónak két és félszeresénél több volna; viszont magasabb határnál ennek többszörösét is állapíthatnék meg kritériumként. Tehát még a progresszív rendszer szerint felépített adózási rendszerben is egy progresszív arányositási kulcsot ajánlanék. Leszek bátor e tekintetben majd a részleteknél a t. ház türelmével élve, konkrét indítványt előterjeszteni. Ezzel a két kérdéssel a részletek tekintetében ugy hiszem, kimerítettem mondanivalóim anyagát. Még rövid időre óhajtom igénybe venni a t. ház szíves figyelmét két szempontra, amelyet ennek a törvényjavaslatnak imputálnak a törvényjavaslat czólja és következményei tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat czéljául imputáltatik, nézetem szerint nem egész helyesen az, hogy az irraczionális gazdálkodásról a raczionális gazdasági rendszerre kényszerítse rá a fundált vagyonok birtokosait. A czél mindenesetre helyes, e tekintetben teljesen osztozom azok felfogásában, akik ezt vallják. De ugy hiszem, helyesebb ezen gondolatkörnek olyképen való kifejezése, amint ez t. barátom az előadó ur részéről történt, mely szerint olyképen alkottassák meg ezen törvény, nehogy a rossz gazdálkodási rendszer mellett kevesebbet produkáló gazdák esetleg prémiumot élvezhessenek. így negatíve formulázva a gondolatot, az sokkal helyesebb és logikusabb; mert azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat esetleg rászoríthatja a rosszul gazdálkodó közönséget a jobb gazdálkodásra, egyenes képtelenség. A produktívebb gazdálkodásra való áttérés nem függhet egy törvényjavaslat büntető szankcziójától, hanem függ azon eszközöktől, módoktól és tényezőktől, melyekkel az illető improduktív gazdaságnak felsegitésére tudunk sietni. Ilyenek elsősorban az olcsó hitel, amely pl. Németországban a mezőgazdasági téren gyakran egy perczenttel a bankkamatláb alatt van s ezáltal a megfelelő beruházásokat a produktív gazdálkodás elérésére lehetővé teszi. Egy esetet tudok, midőn egy németországi takarékpénztár — ha jól emlékszem darmstadti — egy magyarországi, pesti háznak három és fél j)erczentes kölcsönt adott. Sem azelőtt, sem azóta erre esetet nem tudok. Ameddig tehát olcsó hitellel nem tudjuk a tőkeszegény tulajdonosokat arra segíteni, hogy produktívebb gazdálkodásra térjenek át, nem mondhatjuk, hogy bármely büntető szankezió jellegével bíró törvény esetleg képes lesz őket erre rászorítani. (Helyeslés.) Abból a czélból, hogy a rossz gazdasági körülmények között élő tulajdonosok is könynyebben tudják elviselni ezen ujabb nagy terheket, utón útfélen halljuk a többtermelés frázisát ajánlgatni. Ezt a kérdést — hogy röviden végezzek vele'—csak ugy érthetjük meg teljesen, ha két részre osztjuk. A többtermelésnek azon része, amely onnét származik, hogy akár olcsó hitellel, akár pedig állami segítéssel: kanalizáczió ral, öntözésekkel, talajjavításokkal, vasutak és utak építésével, erdei vasutak létesítésével jövünk a gazdálkodók segítésére, hogy a hozadékot emeljük, a többtermelésnek ez a része valódi, igazságos és gyakorlati eredményeket tud kivívni. A több-