Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
f« 048. országos ülés 1916 aug termelés másik része azonban frazeológiából áll s egyszerűen arra hivatkozik, hogy turáni fajunk lustaságával szakítani kell; kövessük a külföldi példákat: alkalmazzunk műtrágyát, ime a németek egy hektáron ennyit meg ennyit tudnak produkálni, Magyarországon is elérhető ez, sőt elérhető, hogy valódi Kánaán legyen, mivel a mi földünk sokkal jobb, mint a németeké stb. stb. A frázisoknak ezen részével könnyű végezni, Ezeket a téves állításokat rendszerint olyanok hangoztatják tanácsul a mezőgazdáknak, akik a mezőgazdasági többtermeléshez elsősorban leginkább szükséges tényezőket legföljebb Budapest székesfőváros aszfaltján fedezik fel. Akin nem tudunk segíteni, annak szoktunk tanácsot adni, tartja a közmondás. De midőn olyanok részéről halljuk e tanácsot, akik életükben soha egy hold földet meg nem műveltek, nem is láttak, akkor ezen tanácsot őszintén mondva én csak mosolylyal tudom fogadni. (Helyeslés.) Midőn valamely gazdálkodásról beszélünk, ugy hiszem: legjobban akkor tudjuk igazunkat bebizonyítani, ha tartózkodunk mindenféle olyan vádaskodástól vagy támadástól, amely más gazdasági viszonyok közt élő termelőkre, más faktorokra utal. A támadás, t. ház, igen jó és eredményes fegyver lehet például a politikában, pl. a vívásnál ; de gazdasági kérdéseket azáltal, hogy más produezenseket, termelőket támadunk, megoldani nem lehet. És ezzel bizonyításunknak nemhogy használnánk, hanem egyenesen ártunk. Én nem czélzatosságból óhajtok ettől tartózkodni, de azért, mert ez felel meg teljesen a lényemnek s nem óhajtanám azt, ami ellen mindig küzdöttem, amit mindig helytelennek találtam, sőt amit az irigység leghelytelenebb fajtájának : a szűk látókörű irigységnek tulajdonitok; hogy amikor valamely csoportosulás érdekét meg akarják védeni, akkor azt ugy cselekszik, hogy másra akarják a terheket áthárítani és mást támadnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Hallottam már és, ha jól emlékszem, a múltkor egy folyóiratban is olvastam azt a tételt, hogyha már büntető szankcziókkal lehet raczionális gazdálkodásra kényszeríteni rosszul gazdálkodó birtokosokat, akkor per analógiám próbáljuk meg ezen elvet pl. az olyan iparágaknál is érvényesíteni, amelyek Magyarországon nem versenyképesek az osztrák vagy külföldi iparral szemben. Szüntessük meg tehát ipari szubvencziójukat, sújtsuk őket büntető szankezió jellegével bíró adókkal és akkor majd többet, jobbat és szebbet olcsóbban fognak termelni. Ilyen monstruózus állításokkal szemben magam lennék az első, aki meg akarnám védeni a mi zsenge iparunkat, amelynek elsősorban van szüksége az őstermelésnek, már csak azért is, hogy elláthassa saját ipari szükségleteit és megtalálja lUszías 10-én, csütörtökön. legértékesebb fogyasztóit: a helyben fogyasztókat. (Helyeslés.) A t. előadó ur beszédében, igen helyesen azon elvnek adott kifejezést, hogy minden adóalapot a saját magát jellemző tulajdonsága szerint önálló lénynek kell tekinteni. Hogyha minden adóalapot csakugyan önálló, sui generis jellege szerint ítélünk meg, akkor talán eloszlathatok lesznek azon tévhitek is, amelyeket némelyek esetleg a t. előadó ur beszédének egyes részeihez — konczedálom az ő akarata ellenére — fűzhetnének. Hegedüs Lóránt t. barátom szives volt felemlíteni, hogy a 20.000 koronás alapon nyugvó jövedelemadó statisztikája azt bizonyítja, hogy a szabadfoglalkozásúak adóalapja nagyobb volt a múlt esztendőben, mint az ingatlanok adóalapja. Ez köztudomású tény, ez statisztikai adat, ez bizonyításra nem is szorul. Az is köztudomású tény azonban, hogy, 2—3 éve múlt, gyenge termések (és így gyenge jövedelmi adóalapok) voltak az országban. Épen a tegnapi ülés folyamán Földes Béla t. képviselőtársam leszögezte azt a tényt, hogy a birtokososztálynak körülbelül 60°/o-a Magyarországon 50 holdnál kisebb birtokon gazdálkodik. Ehhez hozzáfűzöm azon következtetést, hogy ezek a jövedelemadó kialakításában a maguk adózásával a tavalyi 20.000 koronás adóalap mellett nem vehettek részt. Ha ellenben a nagyipar és a kisipar közti különbséget vizsgáljuk, ugy ez a disparitás nem lesz oly nagy, mert nem mondható az, hogy azon kisipar, amely megfelelne, mondjuk, az 50 holdnál kisebb gazdasági típusnak, ez a többségét tenné ki az egész magyarországi iparnak, szóval a nagyipar produkálásával szemben majoritásban volna. (Igaz! Ugy van!) Ezeket azért óhajtottam itt a házban leszögezni, nehogy a t. előadó ur beszédéhez — akarata és szándéka ellenére is — más körök esetleg más következtetéseket fűzzenek. Volt még egy érdekes része a t. előadó ur beszédének, amelyben Helfferich német államtitkár számításai alapján azon meggyőződésre jutott, hogy az u. n. adókimunkálás, amely Németerszágban körülbelül az összállami vagyon 20%-nál történhetik meg, nálunk körülbelül 30%-ig fog emelkedhetni. Ezek után 35 millióban állapitotta meg azon szperativumot, amelyet uj adórendszerünktől vár. Ha ezt a feltevést helyesnek veszszük, amint a magam részéről egészen helyesnek kell konczedálnom, ugy meg kell állapitanom azon tényt, hogy ezen adókimunkálás csakis az olyan adóalapoknál történhetik, amelyek kézzelfoghatólag utói nem érhetők, tehát nem az ingatlan adóalapnál, hanem inkább azon alapnál, amelyre vonatkozólag a t. túloldal részéről azon eszme merült fel, hogy miután ezen adóalap egyes részei eltitkolhatok, ezeket ott sújtsuk adóval, ahol őket megtaláljuk: a részvénytársaságoknál. Ezzel a feltevésével a t. előadó ur, azt
