Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
76 648. országos ülés 1916 augusztus 10-éu, csülörlökön. Szóval az igazság elvének ekszponálásával ezt az álláspontot védeni, nézetem szerint, nem lehet, de igenis bizonyítani lehet ennek szükségességét azzal az argumentummal, amelylyel a t. pénzügyminister ur több izben szolgált a nyilvánosság előtt, hogy szüksége van egy oly kiegészítő adórendszerre, amelylyel korrigálja a jövedelemadót, amelylyel a jövedelemadó bevallását helyesebben biztosithatja, ellenőrizheti, amelylyel a jövedelemadót hatékonyabbá tudja varázsolni. Ebbe a szempontba inkább bele tudok nyugodni, mint abba, hogy a régi adónemek pótlékolása igazságtalan terheket jelent. Annak daczára, hogy ezen egyéni nézetem kifejtésével pár perczig igénybe vettem a t. ház türelmét, kénytelen vagyok azt is kijelenteni, hogy igen természetesnek és kézenfekvőnek találom azt az argumentumot, hogy a t. jxínzügyminister ur nálam bizonyára sokkal alaposabban megbírálta ezeket az igen egyszerű szempontokat, a t. pénzügyminister ur ezeket az igen egyszerű érveket teljes mórtékben ismeri és ha mégis szükségesnek látta, hogy a személyes adózási képességre épített uj vagyonadórendszerrel egészítse ki eddigi adórendszerünket, e tekintetben magam részéről teljesen megnyugszom az ő szaktudásában, objaktivitásában és hő tapasztalataiban nemcsak annál a bizalomnál fogva, amelylyel a t. pénzügyminister ur iránt politikai tekintetben viseltetem, hanem annál a — mondhatnám — biztonsági érzésnél fogva és mert igen jól tudom, hogy államháztartásunknak ugy legajxrólékosabb, mint legfontosabb ügyeit a t. pénzügyminister urnái senki nagyobb tapasztalattal, nagyobb objektivitással nem kezelheti. Ezért a magam részéről a vagyonadójavaslatot elvben, általánosságban elfogadom, mint meggyőződésemhez legközelebb álló megoldási módot. Ma délelőtt hallottuk gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársamtól azt az okfejtést, hogy a mi törvényjavaslatunk lényegesen nagyobb adótételeket szándékozik bevezetni, mint. a megfelelő porosz törvény. Ezt a magam részéről csak szerencsés megoldásnak tartom, mert ne felejtsük el, hogy jelenleg egy háborús parlament foglalkozik ezzel a törvényjavaslattal, amelyet ugy kell megalkotnunk, hogy hosszabb időre kielégítse azon szükségleteket, amelyeket fedezni hivatva van. Ha tehát ez a törvényjavaslat nagyobb tételeket hoz be, mint a porosz törvényjavaslat, amely béke időben jött létre, ezt nyugodtan fogadom el, mert rendkívüli szükségletek fedezéséről van szó, mert hosszú időre kell előre gondoskodnunk, aminek következtében nem kell a törvényt később ismét átalakítanunk. Gr. Esterházy Móricz: Ezért kell kiterjesztenünk a részvénytársaságokra! B. Radvánszky Antal: Erre később majd rátérek. — Igen helyesen mondotta Cserny Károly t. képviselőtársam, hogy kizárólag az adósróf működésével nem lehet az összes szükségleteket fedezni, hanem keresni kell oly más kisegítő jövedelemforrásokat, amelyekből nagyobb tételekben tudjuk a beállott szükségleteket fedezni. 0 itt a monopóliumokra utalt, amelyekre én nem akarok bővebben kitérni, csak egy fogyasztási adót ajánlanék monopolizálás czéljából a t. pénzügyminister ur figyelmébe: a gyufaadót. (Halljuk! Halljuk!) Erről már többször volt szó, rendszerint azon kommentár kíséretében, hogy nem lehet nagyobb eredményt várni tőle. A mai rendkívüli viszonyok közt azonban nincs az a kis jövedelemforrás, amelyet mellőzhetnénk, ha némileg is hozzájárulhat a nyakunkba zúdult nagy terhek fedezéséhez. Magyarország ma évente körülbelül 650 millió gyufaskatulyát fogyaszt el. Nem a százas csomagolásokat, hanem a zsebben hordó skatulyákat értem. Egy skatulya ára ezidőszerint 5 fillér, ha ennek árát egy fillérrel 6 fillérre emelnénk és ebből 3 fillért megtartana magának az állam, ez kerek számban 20 milliót jelentene. Természetesen, ha eképen a gyufagyártásnak majdnem felényi jövedelmét elvennék, ezt korrigálni kellene, még pedig olyanfélekéjjen, hogy ad analógiám hároméves bankalapítási tilalom, ujabb gyufagyár létesítésére nem adnának legalább 2 évtizedig engedélyt és a fogyasztást kontingentálnák a meglevő gyárak között. Ezáltal, ha többről nem is, egynegyed vagy egyhatod milliárd fedezéséről kamat alakjában gondoskodnánk. (Helyeslés.) Ami felszólalásom tulajdonképeni tárgyát illeti, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. előadó ur tegnapi beszédében elmondottak után mondandóimat meglehetősen rövidre foghatom. Gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársam a törvényjavaslat 9. ős 10. §-anak indokolásánál bővebb magyarázatokkal szolgált azon lehetetlen állapot jellemzésére, amely előállana, ha az ingatlanok nem a hozadéki érték, hanem a forgalmi érték alapján adóztattatnának meg. T. barátom azon szavaihoz, amelyek a hozadéki érték szükségességét magyarázzák, csatlakozom, szavai azon részére vonatkozólag azonban, amely kifogásolja a személyi különbségnélküli passzust, szabad legyen felhívnom figyelmét, hogy e részben téved, mert az a része a paragrafusnak, hogy azon érték veendő az átlagos érték alapjául, melylyel az ingatlan személyi különbség nélkül minden tulajdonos számára bir, épen egy korrektivum és nem azt jelenti, hogy mellékes volna a személy akár nemzeti, akár külföldi stb. szempontból, hanem azt, hogy személyi különbség nélkül veendő az ingatlan értéke akár gyenge kéz birja azt, akár erős kéz. A törvényjavaslat e szavai tehát, mint megszorító magyarázat, nem hátrányosak, hanem előnyösek. Azok után pedig, amit a t. előadó ur kilátásba helyezett, hogy ez még részletesebb körülírással fog a törvényben megmagyaráztatni, megnyugvással fogadhatjuk el ezt a magyarázatot, mert
