Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
648. országos ülés 1916 augusztus 10-én, csütörtökön. 75 és utalom az ezen interpellácziót indokoló beszédemre, valamint az appropriaczionális vita alkalmával mondott beszédemre is, amelyben erre visszatértem és amelyből t. barátom azt a megnyugvást merítheti, — ha megnyugvás számára •—• hogy bejelentettem a legerélyesebb ellenállást (Ugy van ! balfelól.) minden olyan ténykedéssel szemben, mely Magyarországnak közgazdasági helyzete megállapításában való szabad elhatározási jogát a mai kivételes körülményeknek felhasználásával lekötné, mely Magyarországot elütné attól, hogy a választóközönség többségének elnyerése mellett gazdasági önállóságát keresztülvihesse. (Helyeslés balról.) Az az álláspont, melyet elfoglaltam és melyet — ugy tudom —t. barátaim is elfoglaltak ebben a kérdésben, valahányszor felszólaltak, az, hogy a mostani időpont és ez a parlament egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a gazdasági kiegyezés kérdése végleg rendeztessék, hanem az egyedüli helyes eljárás szerintem egy annyi időre terjedő provizórius prolongáeziós status-quo, amely szükséges arra, hogy az ország ebben a kérdésben teljes szabadsággal dönthessen az uj választások alapján, dönthessen, amint én remélem és amint erre törekedni fogok, a gazdasági önállóság követelésének irányában. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hozzátehetem, hogy nincsen sem Magyarországnak, sem a Magyarországgal szövetséges államoknak és országoknak egyetlenegy politikai tényezője sem, — hangsúlyozom : egyetlenegy politikai tényezője sem — akit a parlamentben tett nyilatkozataimon kivül is teljesen fel nem világosítottam ezen álláspontomra és azokra a veszélyekre nézve, amelyek ennek az álláspontnak — nem mert az én álláspontom, hanem mert a magyar közérzület igen nagy részének álláspontja (Igazi ügy van ! balfelól.) — ignorálásával bekövetkezhetnének. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát ebben a tekintetben minden fékeértés és félremagyarázás lehetőségének kizárásával megtettem minden irányban azt, — ugy itt a parlamentben, mint a parlamenten kivül — amit tenni módomban állott, meg fogom tenni ezentúl is. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami pedig a hadsereg kérdését illeti : az a törekvés, hogy Magyarországnak védereje nemzeti jellegű legyen, annyira össze van nőve az én egész politikai ekszisztencziámmal, (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) ezt én oly magasra tartom, nemzeti konszolidácziónk olyan nélkülözhetetlen alkotó elemének tekintem és ez a törekvés a háború tajaasztalatai által oly óriási erőt és megalapozást nyert, (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy igazán ki kell zárva lennie annak a gondolatnak, hogy aki ezt a törekvést egész politikai ekszisztencziáján át magáénak vallotta, abban ez a törekvés abban a pillanatban gyengüljön, midőn azt nagyobb erővel érvényesítheti, mintsem ez valaha is lehetséges volt. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Ennyi a felvilágosítás, melyet t. barátom szavaira adni szükségesnek véltem. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Pál Alfréd jegyző: Báró KadvánszkyAntal! B. Radvánszky Antal: T. ház ! A tárgyalás alatt levő három törvényjavaslatnak bírálatánál, épen ugy, mint a múlt hónapban a t. pénzügyminister ur által beterjesztett számos más pénzügyi javaslatnak megbirálásánál, elsősorban arra a szempontra kell figyelmünket forditani, hogy oly helyzetben állunk, amidőn parancsoló szükség követek a kormánytól és az államhatalomtól, hogy gondoskodjék államháztartásunk egyensúlyának intézményes biztosításáról. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ebből a nézőjDontból vizsgálva ezeket a törvényjavaslatokat, ezeket, mint szükségeseket, elfogadom. Nem is a czél tekintetében lehet itt különbség közöttünk, kizárólag talán a mód tekintetében, hogy mikép érhető el ez a czél legkönynyebben, legjobban. Legfeljebb ezen a téren engedhetem meg a diszkussziónak szükségességét. Egyéni nézeteim — be kell vallanom — némileg eltérnek a t. előadó urnak attól a felfogásától, melyet szerencsénk volt tegnap nagyérdekü előadói beszédében hallani, midőn azzal indokolta az uj adózási rendszerre való áttérésnek szükségességét, hogy a régi, sok őshibában szenvedő adórendszerünknek egyszerű pótlékolása oly nagy igazságtalanságokat eredményezne, amelyeket ez el nem birna, tehát szükségképen helyesebbnek tartja a személyes adózási képességre épített uj adórendszerre való áttérést. Előrebocsátom, hogy magam is a vagyonadójavaslat elfogadására fogok szavazni, ezt teljes megnyugvással elfogadom, de ebben az indokolásban magam részéről meg nem nyugodhatom. Ezt az indokolást azért tartom tévesnek, mert kérdem t. barátomat, vájjon gondolja-e, hogy bárminő őshibákban, bármilyen már esetleg régi hiányokban szenvedő ezen adórendszerünk pótlékolása nagyobb aránytalanságokat fog-e esetleg előidézni, mintha az adóalanyok távollétében oly személyes adórendszert kell életbeléptetnünk, amelynek alfája és ómegája épen ott található, hogy az adókivető közegeknek ugy könnyitjük meg legjobban munkáját, ha mindenki tisztességesen, becsületesen bevallja, a maga adóalapját s így a hosszú vekszaturáknak, amelyektől fél a közönség, a felebbezéseknek, bizottságolásoknak elejét veszszük. Olyan időben azonban, midőn ez nem történhetik meg, előreláthatólag itt is fognaktörténni kisebb-nagyobb zökkenések, melyeket csak idővel lehet kireparálni, akkor, midőn az illetők hazatérve, a maguk igazát bizonyíthatják, esetleg törvényes utón a maguk érdekeit megvédhetik. 10*
