Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
fifi MS. országos ülés 1916 augusztus 10-én, csütörtökön. Egyet azonban méltóztassék nekem megengedni, hogy előzetesen megjegyezzek. Azt hiszem, nincs tagja e háznak és nincs ember az országban a házon kiviü, aki ne ismerné el, hogy az ellenzék, amely a háboru kitörése perczében oly igen kritikus, kiélezett parlamenti harczokban állott, a háboru kitörésének perczétől kezdve a legnagyobb önfegyelmezéssel, a legszigorúbb tárgyilagossággal, a legszigorúbb szakszerű kritikát, szakszerű munkát végzi e házban, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) olyannyira, hogy az ellenzék különösen ott, ahol a ház munkaképességének kérdése áll előtérben, elvárhatná, hogy minden feltétel, minden ellenszolgáltatás nélkül oly tárgyalási beosztást proponáljon nekünk a t. többség és annak vezetősége, amely mellett fizikailag lehet száraz, komoly, nehéz tárgyakkal komolyan és alaposan foglalkozni. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Értem azt, hogy nap nap mellett itt nyolcz órán át adóreformokkal komolyan foglalkozni egyszerűen lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogyha azt akarják az urak, hogy ezzel alaposan foglalkozzunk, akkor méltóztassanak oly munkabeosztást csinálni, amely mellett fizikailag is képesek legyünk ennek a munkának meg felelelni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Méltóztassanak minden további tárgyalások nélkül gondoskodni erről. Mi olyan kérdéseket tárgyalunk, amelyeknél semmi indok nem forog fenn arra nézve, hogy azokat öt nappal előbb tárgyaljuk le. Ha az ember reggel tiztől délután kettőig itt ül, akkor szüksége van a délutánra, hogy a másnapi feladatokkal foglalkozzék. Hallom, hogy bizonyos tanácskozások indultak meg a részletekre vonatkozólag. Mikor fognak ezekről tanácskozni, mikor reggeltől estélig itt ülünk? Talán éjjel, éjfélkor? Mert nappal kötelességünk itt lenni és a tárgyalásban résztvenni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezek előrebocsátása után rátérve a tárgyalás alatt lévő anyagnak lehetőleg szakszerű megbirálására, elsősorban utalok arra, hogy midőn a hadinyereségadót tárgyaltuk, azt a kérelmet intéztem a t. pénzügyminister úrhoz, tájékoztassa az országot a háboru eddigi kiadásairól, (Helyeslés a szélsobaloldalon) mert lehetetlen, hogy bizonyos mérleg felállítása nélkül alaposan foglalkozzunk ezen adóreformokkal. A t. pénzügyminister ur a háborús kiadásokról részletes jelentést nem tett, de volt szíves bennünket bizonyos mértékig informálni, hogy t. i. a háboru első hónapjaiban 400—450 millió, azóta havi 600 millió az az összeg, amely a kormány számítása és a felállított megosztás szerint Magyarországot terheli. Ezekből le tudjuk vonni azt a konzekvencziát, hogy eddig mennyibe került a háboru és tudunk magunknak bizonyos approkszimativ számításokat felállítani a jövőre. Nagyon fontosnak tartom egy ilyen mérleg felállítását akkor, midőn adóreformok ós egyéb reformok utján keressük azoknak a jövedelmeknek fokozását, melyekből a háboru által előidézett többkiadásokat fedezni akarjuk. És itt nem lehet egyszerűen arra az álláspontra helyezkedni, hogy a most beterjesztett javaslatok közül ezt vagy azt el vagy el nem fogadjuk s azután ha megint jön egy javaslat, ahhoz megint hozzászólunk, így nem lehet dolgozni a törvényhozásnak, hanem a képnek az egészét kell magunk elé állítani. Én a következőkép állítom fel magamnak a mérleget, a magyar államnak főbb kiadásait: vannak először rendes kiadásaink, amelyek körülbelül maradnak a régiek. Amit az egyik helyen megtakarítunk, azt a mai magasabb árak által előidézett többletek legalább is kiegyenlítik. Továbbá számítom magának a háborúnak a direkt kiadásait, amelyek a pénzügyminister ur adatai szerint Magyarországnak eddig czirka 14 milliárdba kerülnek. Azután következnek a háboru befejezéséig a kiadások. Ezekre ajmrokszimativ számokat sem mondhatunk, de azok után, amiket tegnap a t. ministerelnök ur részéről hallottam, nem kecsegtethetem magamat azzal, hogy a mindnyájunk által óhajtott béke rövidesen helyreáll és számolnunk kell azzal, hogy a háboru még sokáig erős mértékben fogja terhelni államháztartásunk mérlegét. Következnek azután természetesen a demobilizáczió és az egész likvidáczió költségei, következik az ország reetablirozása, amelyről a múltkor beszéltem, ami ismét néhány milliárdot tesz ki. Ezekhez hozzá kell számitanom az államháztartásnak a háboru utáni alakulását, amely többfontos tételből áll, amelyekre felszólalásom során rá fogok térni. Itt csak két ilyen több kiadásra utalok. Az egyik az a plusz, mely a feltétlenül fenmaradó drágaság folytán éveken át fogja a költségvetést terhelni, azután a rokkantak, a háborús özvegyek és árvák ellátása, ami szintén több száz millióval fogja a budget-et megterhelni. Ezzel szemben keressük a bevételeket, melyekkel ezen kiadásokat fedezni képesek leszünk. Az első javaslat, amelyet tárgyaltunk a hadinyereségadóról szóló, az egy egyszersmindenkori jövedelem, mely a mérleget nem fogja nagyobb mértékben befolyásolni. Az állam rendes bevételei fedezni fogják a rendes kiadásokat. Maradnak a bevételek fokozása tekintetében a következő tételek. Elsősorban ki kell emelnem a vámbevételeket, amelyek eddig a közös vámterület alapján gondolom 220 milliót tettek ki az utolsó években és a közösügyek részbeni fedezésére fordíttattak. Egészen biztos, hogy az állam jövedelme szempontjából nagy különbség, vájjon az önálló vámterület tényleges álláspontjára helyezkedik-e a törvényhozás az 1917. év végével, vagyis a háboru remélhető befejezése után, vagy marad a mostani vámközösségi, vagy pedig — nem
