Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-648

648. országos illés 1916 au tudom — még valami vámuniós ujabb alaku­lat. Egészen bizonyos, hogy, ha lesz német­osztrák-magyar vámegység, akkor a vámjöve­delmek Magyarországot illetőleg relatíve a leg­csekélyebbek lesznek. Ha megmarad az osztrák­magyar vámterület közössége, akkor valószínű­nek tartom, hogy a pénzügyi vámoknak további fokozásával a vámjövedelmeket is bizonyos mér­tékig emelni fogják és ezzel az állam bevételei­nek bizonyos mérvű fokozását érik el. Szerintem egészen máskép fog azonban állani pénzügyileg a helyzet, ha élve az 1867. évi XII. t.-czikkben biztosított jogunkkal, az önálló vámterületre térünk át, amidőn megcsináljuk a magunk önálló vámpolitikáját, megállapítjuk a magunk önálló vámtarifáját, amelylyel felfogásom szerint egyrészt jobban fogjuk szolgálhatni a magyar gazdasági érdekeket, de egészen bizonyos, hogy önálló magyar vámterület esetén az állam jövedelmei magasabbak lesznek, mint a mai közös vámterület alapján. Itt tehát az önálló vámterületnek nemcsak gazdaságpolitikai szem­pontból lesznek óriási előnyei, hanem egyúttal el fogjuk érni azt is, hogy az állam jövedelmei ezen a téren fokozódni fognak, ami által a nép­nek uj adók behozatalával, vagy a fennálló adók fokozásával való ujabb megterhelését ennyivel feltétlenül csökkenteni lehet, ami azoknál a méreteknél, amelyekkel az ország polgárságát a háború kiadásai folytán megterhelni kell, egészen bizonyos, hogy sok millióra fog évenként rúgni, azért nagyobb adóemelés helyett a vámok fokozásának lehetőségét feltétlenül ki kell használni. A nemzeti jövedelmek fokozása, a nemzeti vagyon fejlesztése ismét egy másik módja annak, hogy az adók túlnagy emelése helyett az állam jövedelmeit fokozzuk. Hiszen abban nem lehet közöttünk nézeteltérés, hogy amennyiben a ma­gyar nemzet vagyona emelkedik, ugyanabban az arányban emelkedik a nemzet adófizető képes­sége is, az adóalanyokkal arányban emelkednek az adóbevételek és igy, ha több adóalany áll rendelkezésünkre az adófizetésre, igen természe­tes, hogy az egyesekre, az eddigiekre kisebb összegek háramolnak. Mindent el kell tehát követnünk, hogy ezt a nemzeti vagyonosodást, a nemzeti vagyon, a nemzeti jövedelem fokozá­sát minden rendelkezésünkre álló eszközzel elér­jük. (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Hiszen ez a szegény nyomorgó népünk a háború folytán elő­idézett szenvedései mellett a háború után oly óriásilag lesz még igy is megterhelve, hogy az ember csak a legnagyobb aggodalommal nézhet a jövő elé és igazán a legnagyobb mulasztást követné el a törvényhozás és a kormány, ha itt csak egy helyen, egy pozicziónál is elmulasztaná lehetővé tenni a nemzet jövedelmeinek fokozását a vagyonosodás, a jövedelmek fokozásának utján. Hogy ez mennyire fontos, bátor vagyok csak egy közismert tényre utalni. Ugyebár, köz­ismert tény, hogy a magyar nemzeti vagyon gusztus 10-én, csütörtökön. 07 talán a legautentikusabb becslés, Pellner egye­temi tanár és pénzintézeti igazgató ^munkája szerint 40—50 milliárdot tesz ki. Én, mint mindig, azon igyekszem, hogy ne legyek túlsá­gosan pesszimista, tehát számitásomnál alapul az 50 milliárdot fogadom el. Minthogy már 5'5 milliárd állami adóssággal mentünk bele a háborúba és eddig már legalább is 14 milliárdot költöttünk el a háborúra, tehát kerek összegben ma már 20 milliárd adósság terheli a magyar állam háztartását. Ez — 50 milliárd nemzeti vagyont véve — a nemzeti vagyonnak máris 40°/o-os eladósodását jelenti. Ha — teszem azt, — ez a háború eltart még jjár hónapig és ha — amire már az előbb utaltam — ehhez a háború lebonyolításával, a reetablirozással járó kiadásokat csak újabb 14—15 milliárddal veszem, vagyis ugy számítunk, hogy a magyar állam terheit a háború során 28 — 30 milliárddal fokozták: méltóztassék kiszámítani, hogy 30 milliárd háborús kiadás és 5Va milliárd állam­adósság, tehát — mondjuk — kereken 35 mil­liárd államadósság 50 milliárd nemzeti vagyon­nal szemben: oly óriási eladósodása a magyar nemzetnek, hogy ezzel szemben azt a fülön túlig eladósodott vagyont és nemzeti jövedelmet egy­szerűen a végletekig adókkal megterhelni, nem módja annak, hogy ez a nemzet ennek a ret­tentő háborúnak következményeit kiheverhesse. Ennek egyetlen egy módja van, amit bátor voltam az előbb is említeni, hogy minden esz­közt meg kell ragadni arra, hogy a magyar állam nemzeti vagyonát, nemzeti jövedelmeit fokozzuk. Erre Berlinből indult ki a jelszó, amelyet azután felkaptak Magyarországon is. Igen helyesen jellemezte azt egyrészt a pénzügy­minister urnak múltkor tett nyilatkozata, ame­lyet talán az én ebbeli fejtegetésemre válaszul adott, másrészt Esterházy Móricz t. képviselő­társamnak mai fejtegetése, amelyben utalás tör­tént arra a jelszóra, amelyet ide beledobtak Németországból, hogy Magyarország termeljen több gabonát. A többtermelés nagy tanácsát adták nekünk, hogy ezzel és ebből boldoguljunk. Én felmentve érzem magam az alól, hogy ezt a kérdést itt bővebben fejtegessem. Hiszen múltkor is rámutattam már ennek a többter­melésnek egy-két momentumára, amidőn utal­tam arra, hogy pl. a tisztelt tudósok ajánlhat­nak nekünk akárminő szép gazdálkodást, ha az a bizonyos időjárás, a klimatikus viszony, amelyre igen helyesen utalt a t. pénzügyminister ur az Alföldre való hivatkozással, ha a csapadéki viszonyok meg nem változnak és amíg meg nem változnak, annak a pénznek, amelyet a több­termelésbe bele fognak ölni, 95%-a veszendőbe megy. Szóval mezőgazdasági téren a többtermelés határai igen korlátoltak. Igaz, e téren ugy az állam közegei, mint magánosok igen szép mun­kákat végeznek a buzanemesités és más ilyen munkák által. El fogjuk idővel érni azt is, hogy q*

Next

/
Oldalképek
Tartalom