Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-648
648. országos ülés 1916 augi megint teoretikus szemüvegen keresztül nézzük a magyar közgazdaságot, akkor épen abba a hibába esünk, amelyre a t. előadó UT rámutatott, hogy valahányszor elméleti kötelességre ébredünk, mindannyiszor a gyakorlati visszahúzódás jár körül bennünket. Ez eklatáns példája annak, hogy mikor az elméleti kötelességteljesítés álláspontjára elérkeztünk, gyakorlatilag nem teszünk semmit és nem törődünk azzal, hogy mi is lesz abból a vagyonból, mely most már forgalmi értéke következtében forgalomba is kerül. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A javaslat indokolása nem ismer személyi különbséget.En ismerek személyi különbséget is. Mert mikor az a földbirtok egy rész vénytársulat kezében van, az egy hatos vagyonadót sem fizet, sőt levonható annak a földbirtoknak kataszteri tiszta jövedelme a kereseti adóval megrovandó jövedelemből. Ez a részvénytársulat földje után még kevesebbet fizet tehát, mint a természetes személy, eltekintve a vagyonadótól. De ismerek sokkal fontosabb különbséget is. Ha az első különbség theoretice nem is áll, a második az áll theoretice és gyakorlatilag is. Ez pedig az, hogy nemcsak a vagyontárgyaknak van forgalmi értéke, hanem a személyeknek is. (Igaz ! Ügy van ! balfelől.) Nem akarok szójátékot csinálni, hanem vannak igen előkelő személyek is, amelyeknek megvan a forgalmi értékük, mert idegenek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hogyha nem veszszük tekintetbe a személyek forgalmi értékében rejlő nagy különbséget, az annyi, mintha nem vennők tekintetbe azt sem, hogy ki védi odakünn a hazát a lövészárokban. Ahogyan az nem lehet közömbös mireánk, kinek adunk kezébe fegyvert, s ki fizeti a véradót, ugy az sem lehet közömbös, hogy ki fizeti, fizetheti a vagyonadót. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarok eltérni a tárgytól, (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) ezért veszem a defmiezió második részét, mely magáról a forgalmi értékről és vagyontárgyról szól. Egy bizonyos fantázia kell ahhoz, hogy elképzeljük azt, hogy a mai rendkívüli viszonyok közt valaminek forgalmi értéke van, amikor van rekvirálás, van makszimálás és mikor, amint azt Földes Béla tisztelt képviselőtársam tegnap nagyon helyesen kifejtette, a legnagyobb konkurrense a magánforgalomnak maga a kincstár, Hogy a forgalom hogyan alakul és van-e theoretice forgalmi érték, azt nem olyan könnyű eldönteni. Ahhoz is kell fantázia, hogy feltételezzem, hogy egy adott naptári napon az egész ország forgalmi értékkel birjon. Megengedem, hogy van forgalmi értéke tizezer holdnak, vagy százezer holdnak, a rajta lévő összes értékekkel, de hogy 10 millió, vagy 50 millió holdnak forgalmi értéke legyen, amihez vevő és eladó kell, ez annyit jelentene, hogy odaérkeztünk azokhoz a tilalomfákhoz, amelyekről én nem beszélek. — nagyon keveset beszéltem erről a kérdésről és remélem, a jövőben sem fogok sokat beszélni — hanem az igen tisztelt előadó ur emlitette azt és amely tilalmi fákat ha valaha, ugy ma, a mai isztus 10-én, csütörtökön. 53 körülmények között igenis fel kell állitani, kodifikálni kell, törvénynyel kell szabályozni, hogy ez a forgalmi értékkel ellátott vagyontárgy hova, kinek a kezébe kerül, mi lesz belőle. Mert ha a defmiezió második részét veszszük, hogy tulajdonképen mi lehet az a vagyontárgy, azt fogjuk látni, hogy ez igen különböző dolog lehet. Itt eszembe jut az igen t. ministerelnök urnak egy beszéde, — nem akarom szó szerint idézni, remélem, a gondolatmenetét helyesen adom vissza — ahol azt mondja, hogy, sajnos, Magyarországon kiveszőben van a földbirtokos, sőt még az is, aki földbirtokos, különösen a nagybirtokos megszűnt földesúr lenni, főképen azért, mert keveset tartózkodik itthon, vidéken nyaral és nem otthon telel. Felszólitja tehát — nagyon helyesen — a magyar társadalom egyes rétegeit, hogy ezentúl legszebb kötelességeiket saját otthonukban gyakorolják. Ha tehát nézem, hogy mi lehet ez a vagyontárgy, látom, hogy ez lehet a Wertheim-szekrényben megőrzött értékpapir, de lehet az az ősi ház is, amelyről a t. ministerelnök ur beszélt, amelynek küszöbéhez utalta a társadalom egyes osztályait, amely ősi ház soha sem jövedelmezhetett pénzben annyit, mint a vele esetleg egyenlő forgalmi értékű rés?.vénypapír, de amely ősi háznak forgalmi értékét ez a javaslat kutatja, megadóztatja, ezzel szemben az esetleg egy koronára leirt bankpalotának forgalmi értéke a javaslat szempontjából egyáltalában nincs. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy nemzetközi szempontból, Szász-Weimar és a többi államok és — nem tudom — nagyhatalmak szempontjából ez a megfelelő teória, de hogy Magyarországon a középbirtok túlterheltsége és az erdőbirtok csekély hozama mellett magyar emberre nézve mit jelent ez a szakasz és a forgalmi értéknek ez a definiciója : ezt bővebben itt részletezni nem akarom, hanem azokra bizom, akik nálam sokkal többet foglalkoztak a magyar középosztály fentartásának, regenerációjának, megmentésének, vagy talán még megteremtésének is nehéz problémájával. Újból hangsúlyozom, hogy ha már a rendkívüli viszonyok mellett szükségesnek mutatkozott — és szerintem szükségesnek mutatkozik — a fundált jövedelmek fokozottabb megadóztatása, ezt szerintem vagy a jövedelemadónak megfelelő felemelésével, vagy pedig igenis egy általános vagyonadóval, egy Wehrbeitrag-szerü hozzájárulással lehetett volna megoldani, (Ugy van ! balfelől.) amely Wehrbeitrag igenis sokkal inkább megfelelt volna annak az áldozatkész hangulatnak is, amelyre a-t. előadó ur tegnap teljes joggal hivatkozott a hadiadó kivetésével kapcsolatosan. Mert ha ma a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy mindenféle teoretikus különbség nélkül én a vagyonoknak egy bizonyos részét nem követelem, hanem kérem itt a haza javára, azt hiszem, sokkal alaposabb bevallások történnének, mint mikor ilyen javaslattal méltóztatik jönni, amelynek igazságtalansága, az igazságtalanság által