Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-656

454 656. országos ülés 1916 szeptember 5-én, kedden. nak keretében belemenni. De nem hallgathatom el ennél az első alkalomnál sem, amikor felszólalok, azt, ami a ma hivatalosan bejelentett hadüzenet történetével szorosan összefügg, értem a kormányzati előrelátásnak azon hiányait, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek a román háború előzményeiben és ennek folytán a betörés első óráiban megnyilvánultak. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház ! Azt, hogy a román politikai tényezők nagy perfidiával leplezték szándékaikat és a művelt nemzetek közt mutatkozó differencziák elintézésében szokatlan utakon jártak, hogy félre tudták vezetni a diplomáoziai képviseleteket, hogy az ő betörésük váratlanul jött, ez, t. képviselőház, mind lehet és tényleg históriai tény, de nem mentség azoknak . . . (Igaz! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : A sarki hordár is tudta ! Gr. Apponyi Albert: . . . nem mentség azoknak, akiknek kötelessége volt az üy bonyodalmakat előre látni, akiknek a hivatalos hivatása, akik azért vannak azokon a helyeken, amelyeken vannak, (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ily meglepetések elő ne forduljanak. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a román betörések megelőzésére, vagy visszautasítására, vagy ártalmatlanná tétele, vagy bizonyos horlátok közé szoritása tekintetében minden intézkedés megtörtént,' :

— természetesen abban a feltevésben, hogy az később következik be, mint ahogy bekövetkezett. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Ezek közt az intézkedések közt szerepel, ez köztudomású dolog, az a gondolat is, hogy nem védetnek meg az erdélyi szorosok, hanem hogy más stratégiai szempontból előnyösebb védelmi vonal választassék. (Mozgás. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Görzöt védelmezték ! Elnök csenget.) Már most, t. képviselőház, annak taglalásába, hogy vájjon ez a terv, vájjon ennek a beljebb eső stratégiai védelmi vonalnak megválasztása hadászati szempontból szükségszerű volt-e. hadászati szempontból helyes volt-e, hadászati szempontból kikerülhetetlen volt-e, mert csak kikerülhetetlensége szogálhatna mentségéül, mondom, ennek taglalásába ebben a pillanatban bocsátkozni nem akarok, de azt meg kell állapitanom, hogy ha előre megállapított dolog volt, ha előre tudva volt, hogy bizonyos erdélyi határszéli részeket át kell engednünk az ellenségnek, akkor múlhatatlan kötelesség volt épen ezzel az ellenséggel szemben (ügy van ! a baloldalon.) és Erdélynek épen azon megyéit illetőleg minden intézkedést eleve megtenni, hogy a lakosság magát és azokat a nagy, részben a hadviselés szempontjából is fontos gazdasági érdekeket, amelyek feláldoztattak, megmenthesse és kellő idő adassék arra, hogy ezt megtehesse a nélkül a kapkodás és fejetlenség nélkül, amely a meglepetés folytán beállott, (ügy van! ügy van ! a szélsobaloldalon.) Ez az a megbocsáthatatlan mulasztás és előrelátás hiánya, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyet ebben a pillanatban is lé kell szögeznem. Een tartom magamnak a jogot, hogy erre a témára majd adandó alkalommal bővebben visszatérjek. Most csak azt mondom, hogy igenis, a nemzeti energiáknak összességét össze akarjuk foglalni ennek az orvtámadásnak visszautasítására, hazánk szent területének — sajnos, már igy kell beszélnem — visszafoglalására, az ellenség által még el nem foglalt részének megvédésére. (Helyeslés a ház minden oldalán.) De eltekintve most a kormányzati garancziáktól, amelyeket követelünk és amelyekről majd később lesz alkalmam szólni, azt mondom azoknak, akik ügyeinket és katonai ügyeinket intézik : markoljanak bele a magyar nemzetnek erőrezerváiba, vessenek véget minden jogosulatlan felmentésnek és szabadságolásnak, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások balfélől: Ausztriában is!) ne hagyjanak fiatal erőket olyan munkák végzésénél, amelyeket idősebbek is elvégezhetnek és elvégezni hajlandók. Az a megboldogult képviselőtársunk, akiről oly szépen emlékezett meg ma a ház elnöke és aki 72 éves ember volt, eszméletének elvesztése előtt egyik elvtársammal folytatott utolsó beszélgetésében azt mondotta : »Amint felgyógyulok, jelentkezni fogok szolgálatra. Hetvenkét éves ember létemre a harcztérre ugyan nem mehetek, de van itthon munka, amelyet elvégezhetek és amelyet olyan végez, aki kimehet a harcztérre. Kaptam egy levelet, melyben Észak-Magyarországból írják nekem, hogy a porosz tiszteknek nincs tisztiszolgájuk, nem restellik, hogy maguk teljesitik a takarító munkát, mert nem turnék azt, hogy ép, egészséges fiatal ember czipőt tisztítson. Legyen vége minden jogosulatlan privilégiumnak és tekintetnek, markoljanak bele a magyar nemzetnek erőrezerváiba és követeljék, hogy a velünk szövetséges Ausztriában ugyanaz történjék, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) nyújtsák a sikeres vezetésnek azt a garancziáját, amely a sursum cörda teljes sikeréhez szükséges és be fog állani az, aminek minden körülmények között be kell állania, amely azonban fokozottabb mértékben fog beállani, hogy csodákat fog művelni a magyar nemzet. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Elnök: Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház ! Mintha Románia azt a feladatot tűzte volna ki, hogy utólag megmentse Olaszország reputáczióját, mintha azt a feladatot tűzte volna Id, hogy megmutassa, hogy álnokságban a babér nem az olaszoké, (ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) hogy az álnokságban túltesz mindenki máson. (Tetszés.) Olaszország felmondta a hármas szövetséget. Románia is szövetségben volt velünk, de nem tartotta szükségesnek ezt a szövetséget felmondani, hanem, ellenkezőleg, tudtommal az utolsó perczig ugy tett, mintha ezen szövetségi kötelék még fennállana. Olaszország felállított különböző követeléseket: talán módunkban lett volna azok kielégítése által a háborút elkerülni. Románia tudtommal tartózkodott attól,