Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-656
656. országos ülés 1916 szeptember 5-én, kedden. 435 hogy bármily követelést támasszon, hisz a t. ministerelnök ur, aki ismeri az anteaktákat, ezt mondta most; tárgyalás nem is folyt tulaj donképen közöttünk és Románia háthatámadott, azzal a hideg számitással,hogy felhasználja a mi kemény és nehéz küzdelmünket arra, hogy a maga hasznát megkeresse, hogy a maga hódítási vágyát kielégítse. (TJgy van ! Ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Nem vezeti más, mint pusztán és kizárólag a hódítási vágy. Beszél nemzetiségi elvről, beszél arról, hogy ennek megvalósítása vezeti. De ez valótlanság. Hisz vágya a székelyekre, szászokra terjed ki, akik biztosan nem tartoznak a román fajhoz. Románia elvesztette azt a jogot, hogy ilyen elvre hivatkozzék, elvesztette ezt a jogot azon tény által, hogy nemrégen megtámadta Bulgáriát hasonló nehéz helyzetében,' hasonló nagy küzdelmében azért, hogy bolgárokat szakítson el Bulgáriától és bolgárokat hódítson meg és vessen román iga alá, úgyhogy valóban a nemzetiségi köpenybe sem burkolhatja hódítási vágyát. Azt is halljuk sokszor, hogy czélja felszabadítani az idegen uralom alatt nyögő szerencsétlen népeket. Megczáfolta ezt az állítást ma itt egy románajku képviselő, aki a legerélyesebben tiltakozott minden ilyen beállítás ellen, aki kijelentette, hogy készek élni-halni a magyar nemzettel, a dinasztiával, a monarchiával és hogy ebből a felszabadításból nem kérnek. Ez az állításuk is üres frázis tehát. Az egész gálád támadás mögött nincs más, mint a törekvés, kihasználni a mi nehéz helyzetünket a rablásra, (ügy van! a jobb- és a báloldalon.) Ilyen viszonyok között minden erőnket meg kell feszitenünk arra, hogy ezt a támadást visszaverjük, jiemcsak visszaverjük, hanem véresen megtoroljuk. (Élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) Nem is fogunk nyugodni mindaddig, a míg meg nem bőszültük magunkat, (Taps a ház minden oldalán.) amíg el nem veszszük véglegesen a kedvét ennek a kis szomszédnak attól, hogy rablókalandokra használja ki szomszédainak nehéz helyzetét. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ilyen viszonyok között természetszerűleg szivem vágyódása az volna, hogy az egész nemzet itt álljon, mint egység, kölcsönös bizalomban álljon itt ugy, hogy más gondolata ne legyen és ne lehessen, mint csak a közös ellenség elleni küzdelem. (Helyeslés a ház minden oldalán.) Ezt kívánja a nemzet érdeke. Sajnos azonban, a jelenlegi viszonyok között nem tartanám hazafias kötelességem kielégítésének, ha tisztán csak arra szorítkoznám, hogy biztassak a harczra, hogy kijelentsem, hogy mindenki kész a harcz érdekében minden kormányt támogatni a végletekig, mindent, ami szükséges megadni, hogy minden ellenzéki ugy fogja teljesíteni kötelességét, akár a polgári életben, akár a harcztéren, mintha teljesen meg volna elégedve a kormányzattal. De nekünk más kötelességünk is van s ez a kötelességünk époly fontos, époly nagy, mint az előbb emiitett. Mikor a nemzet élet-halál harczot folytat, akkor minden hiba végzetes, (Igaz! Ugy van.' a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor, ha vannak aggályaink, ha a nemzet egy része vagy egy pártja nem tartja arra valónak a vezetést, hazafias kötelessége ezen aggályát kifejezésre juttatni, akkor hazafias kötelessége arra törekedni, hogy eltávolíttassanak azok az egyének, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik nem alkalmasak arra, hogy a nemzetnek legszentebb érdekeit megóvják. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bizonyos, hogy ez is hátránynyal jár, de hányszor van ugy az életben, hogy választani kell és a kisebb rosszat kell választani. Ezt a harczot mindig korlátozni fogja az a tudat, hogy ha mi egymással harczolunk is, ennek a harcznak egyedüli czélja a győzelem valószínűségének fokozása. (Helyeslés a baloldalon.) Ezfc a czélt nem szabad az eszközöknek alárendelni. Tudom, hogy ez a harcz hazafias körlátok közt fog maradni, mert azt kívánja biztosítani, hogy jobb legyen a vezetés. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarom ezt ma részletesebben kifejteni. Mindazokra a hibákra, (Felkiáltások balfelől: Bűnökre!) amelyeket meggyőződésem szerint a kormány különösen a külügyi vezetés terén elkövetett, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) rátérek majd máskor, amikor törekedni fogok bebizonyítani, hogy az olasz kérdéstől a mostani válságig igen sok súlyos hiba követtetett el, mely kapcsolati összefüggésben van a mai válsággal. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Miután tudom, hogy alkalmam lesz meggyőződésemet a maga teljességében kifejteni, ma csak arra szorítkozom, ami a legsürgősebb, a legutoljára elkövetett hibára a román kérdésben. Hogy igy hagytuk magunkat lefőzetni, hogy abszolúte nem voltunk tájékozva, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) erre a ministerelnök ur azt mondja, hogy ez megtörténhetik, csalatkozhatik az ember, ők mindenféle Ígéretet tettek. Megengedem, nem ismerem a hetyzetet eléggé, hogy konstatálhassam azt, vájjon volt-e joga a diplomácziának és a külügyministernek arra, hogy ily T en megnyugvással nézze a helyzetet. Konstatálom azonban, hogy két év óta jóformán minden tényező a legnagyobb aggodalommal nézte Romániát (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és számolt azzal a lehetőséggel, hogy Románia minket meg fog támadni. Én megengedem, hogy tévedés történhetik a tekintetben, hogy ez a támadás milyen időpontban történik. Rendesen nem szokták ezt az ellenfelek előre megmondani, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) rendesen törekednek ezt leplezni. A diplomáczia feladata azonban rendesen az, hogy az igazságot a hamis beállítások ellenére kikutassa és felismerje. Ha ez nem sikerül egy adott helyzetben, azt még önmagában véve nem tartom a teljes képtelenség bizonyitékának. De hogyha az egész intézkedést egy kártyára teszszük, hogyha azt mondjuk, azért, mert X vagy Y kiszámította, hogy a román hadsereg csak ennyi és ennyi hét
