Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1916 fejezhetem be felszólalásomat, hogy ezt a határozati javaslatot a t. ház szíves figyelmébe ajánlom és kérem annak elfogadását. Ha pedig a törvényjavaslat átdolgozása javaslatom értelmében nem történnék meg, akkor nem volnék abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot szavazatommal támogassam. (Élénk éljenzés és iaps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok ? Szojka Káinián jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, tekintettel a tárgy fontosságára, azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztem elő, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Elénk helyeslés.) Elnök: Miután a ház korábbi határozatához képest hét órakor úgyis az interpellácziók meghallgatására kell áttérnünk, azt hiszem, a t. ház megengedi, hogy a t. képviselő ur beszédét a . legközelebbi ülésen mondhassa el. (Helyeslés.) Mielőtt napirendi javaslatot tennék, fel fog olvastatni az inditványkönyv, miután a tegnapi nap folyamán Huszár Károly (sárvári) képviselő ur indítványt jegyzett be. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa) : Huszár Károly (sárvári): Az ipari czikkek árának hatósági megállapítása tárgyában. Elnök: A házszabályok 192. §-a értelmében fel kellett olvastatnom az inditványkönyvet. Miután azonban az indítványt bejegyzett képviselő ur a házszabályok 191. §-ának utolsó bekezdésében foglalt azon követelménynek nem tett eleget, hogy az indítványt a ház elnökénél Írásban be kell nyújtani, ennélfogva az indítvány az inditványkönyvből töröltetik. Természetesen jogában áll a képviselő urnak indítványát az előirt formaságok megtartása mellett bármikor megújítani. Mielőtt az interpellácziókra rátérnénk, javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését, holnap, csütörtökön augusztus 10-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a mai ülés napirendjének 1., 2. és 3. pontja alatt szerepelt törvényjavaslatokat és a velük kapcsolatos feliratokat és kérvényeket. Méltóztatik ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Akkor azt határozatképen kimondom. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellácziók. Ki az első interpelláló ? Mihályi Péter jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) augusztus 9-én, szerdán. 39 Természetesnek fogja tartani a t. ház, ha a mostani nehéz időkben bizonyos kérdéseket, amelyek némely vonatkozásaikban kényeseknek is tekinthetők, csak keztyüs kézzel fogok meg. Ez a körülmény magyarázza meg aztán azt, hogy azzal a kérdéssel, amely interpelláczióm anyagát fogja képezni, nem annyira részletesen, csak inkább a felszint érintve kívánok foglalkozni, értvén ez alatt interpelláczióm első részét, tudniillik az államvasuti beruházások kérdését. Az, t. ház, kétségtelen és köztudomású tény, melyet az összes irányadó tényezők, ugy a hivatalos körök, mint maga a legfelsőbb hadúr is több királyi kéziratban elismerte,, hogy a Magyar Államvasutak és a Magyar Államvasutak tisztviselői kara ezen rettenetes és hoszszantartó háború egész folyása alatt kiváló odaadásuknak, hazafiságuknak és páratlan energiájuknak fényes tanújelét adta. (Igaz! Ugy van!) De hogy ez lehetséges volt és hogy ezzel a ténynyel a Magyar Államvasutak intézménye és tisztviselői kara a nemzet osztatlan háláját és köszönetét kiérdemelte, erre nézve ezen személyes momentumokon kivül legyen szabad egy tényt megállapítani, amely ténynyel bizonyos mértékig igazságot szolgáltatott egy most már, sajnos, halóporában lévő magyar államférfiunak, ki életében épen hivatalos ténykedése folyamán annyi alaptalan rágalomnak és annyi jogtalan támadásnak volt kitéve épen azon beruházási programmért, amely beruházási programm megvalósítása tette lehetővé azt, hogy a Magyar Államvasutak ezekben a nehéz időkben a maguk tetterejének és képességének oly fényes tanújelét adták. (Igaz! Ugy van!) És hogyha talán a hadviselés érdekei szempontjából itt is, amott is, — csak neveket említek, mely nevek, sajnos, már nem is aktuálisak, mint a borsai völgy, Szucsava vagy DornaWatra — nem tudunk megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyek elementáris erővel reánk hárulnak, ugy a történelmi igazság szemmértékével állapithatom meg, hogy ez nem azon magyar államférfiak, kik immár a sírban nyugosznak, előrelátása hiányának tudandó be, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon) hanem annak a szűk látkörü és korlátolt felfogásnak, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon) amely magas közgazdasági, sőt a hadviselési érdekek fölé is helyezte mindig a maga kicsinyes, önző, egyoldalú felfogását és szempontjait. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Én veszem magamnak azt a bátorságot, hogy ebben a nehéz időben is keztyüs kézzel csak a felszínen mozogva, ezeket a dolgokat, tetemre idézzem. Ezt nem azért teszem, mint hogyha én annak az elhalt államférfiú emlékének különösen tömjénezni akarnék, az úgysem szorult rá, hanem teszem azért, mert mégis sajátságos dolog, hogy míg a német hadvezetőség