Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

36 647. országos ülés 1916 hogy különbség van a jövedelemadó tekintetében akkor, ha az mintegy a béke szolgálatában áll és akkor, ha a háború szolgálatában áll. Hiszen szabad talán itt röviden és mellékesen megjegyeznem, hogy a jövedelemadó a háború szülötte. Ezt akkor eszelték ki Angliában, amikor a napóleoni háborúk alatt a szüséges költségekről kellett gondoskodni. Tényleg rendkívüli adóbevétel maradt Angliában évtizedeken keresztül, csak Grladstone alatt, aki különben nagy ellensége volt a jövedelemadónak, de mégis a viszonyok erősebbek voltak őnála, voltak kénytelenek a jövedelemadót állandósítani. Akkor is azonban csak ugy, hogy évenkint kell a költségvetés alkalmával megállapitani és évenkint állapítják meg a szükséghez képest annak kulcsát. Nem volt tehát állandó kulcsa, hanem váltakozó és épen ebben az évben jelentékenyen felemelték. (Tovább olvassa): »3. Minthogy az igazságos adó a teherviselési képesség különbségeit nem mellőzheti, másfelől a háború következményei fokozottan teszik szükségessé a népesedési szempontok érvényesítését, a javaslatba felveendőnek tartjuk a következő intézkedéseket«. Ezek népesség- és családpolitikai szempontból birnak fontossággal. Különben szintén nem uj találmányok, hanem az osztrák adótörvényben is fel vannak véve. (Tovább olvassa): a) Olyan adózónál, aki kiskorú gyermekeit vagy törvényes kötelezettség alapján más hozzátartozóit saját háztartása körében eltartja, amennyiben adóköteles jövedelme 20.000 koronát meg nem halad, a jövedelemadó tételei két ilyen családtag eltartása esetén egy fokozattal, három vagy négy ilyen családtagnál két fokozattal, öt vagy hat ilyen családtagnál három fokozatta], ezenfelül peclig négy fokozattal mérséklendők. Amennyiben a megengedett mérséklés után fenmaradó jövedelem 10.000 koronánál nem nagyobb, jövedelemadó kivetésének helye nincs. b) Az olyan adózó, akit nem terhel hozzátartozóinak eltartása (ezen adó szempontjából: lemenők, felmenők, feleség, oldalrokonok), a kivetett jövedelmi adótételnek további 15 %-át köteles még pótlékul •megfizetni. Azt az adózót, aki csupán egy hozzátartozót tart el, 10 %-os pótlék terheli. c) Ugyanezen szempontból helytelennek tartjuk az 1909 : X. t.-cz. 3. §-ában megállapított háztartási adózást, amely tulajdonképen a kereső családtagok együttélésének bírságolását jelenti. Különösen mutatkozik ezen intézkedés igazságtalansága a szerényebb sorban lévő családoknál, amelyek csupán a háztartási adózás révén összesített jövedelmük alapján kerülnek a 10.000 koronát felülhaladó adókötelesek közé.« Hát ez is egy javaslat, mely családpolitikai szempontból igen fontos. Az előbbi intézkedés, melynek egyes államokban specziális oka volt a régi adórendszerben, jogosultsággal nem bir és a mai viszonyok között mindenesetre indokolt ugusztns #-e'n, szerdán. volna, ha a pénzügyminister ur honorálná e követelést, mely nemcsak népességpolítikai szempontból igen fontos, hanem etikai szempontból is. Mert csakugyan nagyon furcsa dolog, ha egy férfi és egy nő mint házastársak együtt élnek, nagyobb adót fizetnek, mint hogyha együtt élnek, de nem házastársak. Mert ez intézkedésnek ez a következménye. (Tovább olvassa:) A. Helyeseljük, hogy a javaslat a közszolgálatban levőknél a szolgálati illetményeket és ellátást teljes összegükben a jövedelmi adó fizetése szempontjából adómentesnek nyilvánítja, ellenben tekintettel arra, hogy a megélhetés nehézségei a magáuszolgálatban levőket ép ugy terhelik, mint a közszolgálat alkalmazottjait, az adómentességet a magánszolgálatban levőknél 20.000 koronát meg nem haladó összegre kívánjuk kiterjeszteni. Indokolja ezt a kedvezményt az is, hogy a szolgálati illetményből vagy ellátásból adóssági terhet levenni nem lehet. (Javaslat 14. §. 2. pont.) (Helyeslés balról.) 5. A jogbiztonság szempontja s a ministeri felelősség komolyságának érdekében el kell kerülni, hogy a pénzügyminister esetről esetre határozzon egyes adókötelesek ügyében azoknak jogairól, vagy kötelezettségeiről. (Javaslat 10. és 13. §-a.) A pénzügyministernek ilyen irányban biztosított hatáskör helyesen és megnyugtatóan csupán az adókivető-bizottságok által gyakorolható, fenmaradván az adózónak joga, hogy a közigazgatási bíróságnál keressen jogorvoslatot.* (Tovább olvassa:) Ez ugyanaz a kívánság, mely a hadinyereségadónál felmerült, és melyet ott a t. pénzügyminister ur honorált is, tehát azt hiszem, semmi nehézsége nem lesz annak, hogy itt is ugyanarra az álláspontra helyezkedjék. »6. Amennyiben az adókivetést továbbra is az adófelszólamlási bízottság végezné, az önkormányzat sérelmének elhárítására szükségesnek tartjuk, hogy az önkormányzat által kiküldött tagok száma egy gyei szaporittassék.« Ezt is már elfogadta a minister ur. (Tovább olvassa:) »7. Méltánytalannak tartjuk, hogy a törvényesen megengedett adó- és teher le von ások kimerítő vallomás adásától tétetnek függővé (javaslat 4. §-a) és a jövedelmiadó eddigi eredményei után nem tartjuk indokoltnak a bírságoknak 1- és 4°/o-ról 5, illetve 10—25%-ra való felemelését (javaslat 11. §. 7. pontja). A jövedelemadónak az életben való meggyökereztetése és nagyobb pénzügyi eredmények elérhetése szempontjából szükséges volna a vallomásadás megkönnyítése és megkedveltetése azáltal, hogy csupán az adóköteles jövedelmi források elhallgatása képezne vallomásadás esetén is jövedéki kihágást.« II. A vagyoni adóról szóló törvényjavaslatnál ezek a javaslataink: 1. A vagyoni adót, mint az erősebb adózási képességű társadalmi osztályok külön megadóztatását, helyeseljük, de ugyanezen szempontból