Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

32 G47. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. látva, nincs bevitel, kivitel, nincs tőzsdeforgalom, milyen alapon lehet tehát igazságosan és helyesen, mindenkit megnyugtató módon forgalmi értéket megállapítani ? A pénznek értéke is csökkent. Ezek mind olyan körülmények, amelyek megzavarják a rendes áralakulást; rendes áralakulást csak rendes viszonyok között találunk, de nem rendkívüli viszonyok között, ahol különösen — hogy egyebet ne mondjak — olyan hatalmas kereslet, olyan hatalmas áruszerző lép fel, mint maga a hadsereg, amely végre mindent fizethet, mert a hadsereget el kell látni. Már maga ez az egy tényező az árakat olyan színvonalra emeli, hogy teljesen lehetetlenség igazságosan megállapítani az árakat. (Ugy van! balfelöl.) Hogyan lehet megállapítani a marhaállomány értékét, amikor exorbitáns árak vannak, hogyan lehet a czipő értékét, egy szappanraktárnak vagy készletnek árát megállapítani a mai viszonyok között, hogyan lehet a kenőcsnek, a kefének stb.-nek árát megállapítani, amely mind exorbitáns magasságra emelkedett? Ez annyira kivihetetlen, annyira nem rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyekkel kiküszöbölhetjük a zavaró tényezők hatását, hogy nézetem szerint nem helyes arra a feladatra vállalkozni, hogy mi egy bizottságot megbízzunk egy ilyen nehéz, majdnem megoldhatatlan feladattal. Oda kiküldhetjük a legkitűnőbb kereskedőket, a legkitűnőbb iparosokat, a legkiválóbb mezőgazdákat, a legnagyobb matematikusokat és közgazdákat, azért megnyugtató eredményt nem fogunk tudni elérni. Ami különösen a mezőgazdasági birtokot illeti, ismeretes, hogy ott főleg két kategória igen erősen hangoztatta a kívánságait: egyfelől a tulajdonképem mezőgazdasági birtok, másfelől az erdőgazdaság. Az erdőgazdaság tekintetében azokat a kívánságokat, azt hiszem, a ministcr ur is honorálni fogja, mert határozottan jogosultak és itt megint egy rendkívüli nagy közérdekkel állunk szemben, tekintettel azokra a szükségletekre, amelyek az illető gazdaság által kielégíttetnek, tekintettel az egészségi szempontokra, a meteorológiai szempontokra és végül arra is, hogy az erdőgazdaság fejlődési képessége milyen óriási nagy. And a mezőgazdasági birtokot illeti, ott értem azt, hogy roppant nehéz az állásfoglalás, de tulajdonképen ez is az én malmomra hajtja a vizet, hogy legjobb ebbe a darázsfészekbe nem nyúlni, ezt a megoldhatatlan feladatot nem megoldani akarni. Annyit azonban mégis meg akarok jegyezni, hogy itt egy középértéknek megállapítására kellene törekedni, mert bár meg vagyok győződve, sőt van tudomásom róla, hogy vannak olyan vidékek is, ahol a mai kataszterileg kimunkált hozadék után való adóztatás súlyos, tehát, ahol nem lehet azt mondani, hogy az adó csekély, de azért mégis egészben véve az adóteher és illetőleg az ennek alapjául szolgáló tiszta hozadék — a mi törvényünk, már a régi is, helytelenül mindig tiszta jövedelemről beszél — nem felel meg a tényleges viszonyoknak. Értem azt, ha a kormány ennél valamivel tovább megy, de — mondom — miután a feladat rendkívül nehéz, ez is megerősít engem abban, hogy erre a feladatra inkább nem kellene vállalkozni. Csak arról akarok még röviden említést tenni, (Halljak! Halljuk! balfeltl.) hogy amenynyiben a vagyon megadóztatására törekszünk, ezt többféle módon lehet elérni. Többféle adó áll rendelkezésre, amely a vagyonban rejlő erőt az állam érdekében igénybe veszi. Ezek közül egyet már említett a t. előadó ur is, hiszen nagyon közelfekvő, nem is tudnám elképzelni, hogy a kormány eddig ezzel a kérdéssel ne foglalkozott volna és ez az örökösödési adó. Én ex asse a kérdéssel ma nem akarok foglalkozni, hiszen ugy látszik, ki is fogytam az időből, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) de azt tartom, hogy ha súlyt fektetünk — amint súlyt fektet a kormány is — arra, hogy a szocziális szempontoknak is kellően megfeleljen az adóügyi törvényhozás, akkor mielőbb fejleszteni kell az örökösödési adót. Az örökösödési adónak két nagy feladata van. Egyfelől azt látjuk, hogy a vagyonképződés emelkedésével, szóval a nemzeti vagyonosság szaporodásával és emelkedésével nagy jövedelmeket nyújt. Csak meg kell nézni, — ezek természetesen nagyon gazdag államok — hogy Erancziaországnak és Angliának milyen óriási jövedelme van az örökösödési adóból, de szerényebb viszonyok között'is okvetlenül szükséges, hogy az örökösödési adó is kifejlesztessék. Ennek igen nagy szocziálpolitikai jelentősége is van. Habár nem helyezkedem arra az álláspontra, hogy az örökösödési adó által a vagyonban és jövedelemben mutatkozó nagy diszparitásokat ki lehetne egyenlíteni, de ebben is inkább szuggesztív erővel bir, hogy t, i. a társadalom, amely ma nagyon érzékeny ilyen szempontokkal és ilyen felfogással szemben, meg legyen győződve arról, hogy minden konzervativizmus mellett is a mai társadalmat mintegy vezető törvényhozás és kormányzat gondol arra, hogy ezeknek az érdekeknek és felfogásoknak is kielégítést szerezzen. Tehát részint mitigálni tudjuk a jövedelemben és a vagyonban mutatkozó különbségeket vagy amennyiben nem lehet, mégis szuggesztív erővel bír, hogy az a tudat terjedjen el a nép minden rétegében, hogy amit meg lehet tenni forradalmi természetű intézkedések elkerülésével, azt már ma is hajlandó a társadalom megtenni a nagy elégületlenség és a nagy diszparitások kiegyenlítésére és különösen a magántulajdonjog túlzásainak korlátolására. A vagyonadórendszerbe kapcsolódik a forgalmi adók csoportja. A vagyont tehát nemcsak vagyonadó által lehet megadóztatni, nemcsak a fundált jövedelem erősebb megadóztatása által, ami megfelelne egy leplezett vagy névleges