Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

fíí7. országos ülés 1916 vagyonadónak, nemcsak az örökösödési adó által lehet a vagyont kontribuálásra kényszeríteni az állami pénzügy érdekében, lianem a forgalmi adó által is, t. i. a vagyontárgyak forgalmánál az állam adóztatási működését is felveszi, amint hogy tudjuk, hogy a kísérleti intézkedések e téren megtörténtek különböző helyeken. Ebben látom én szintén megvalósítva azt a törekvést, hogy azt a nagyobb adóerőt, amely a vagyonban kínálkozik és amelyet igénybe kell venni, ezen a módon is igénybe vegyük, tehát nem egyféle, hanem többféle utón történjék ennek keresztülvitele és ezen forgalmi adók sorában tudjuk, hogy széles körökben nagy szimpátiával találkozik az az adó, amelyet tőzsdeadónak neveznek. Tehát különösen a tőzsdeforgalomnak megadóztatása is szerepel azok között az intézkedések között, amelyek által a vagyont erősebben lehet igénybe venni, ami szocziálpolitikai szempontból okvetlenül kívánatos. Végre a vagyonadónak egy alakja az is, hogy az állam a vagyon szaporodását adóztatja -meg. (Helyeslés balfelöl.) A vagyoni viszonyok átalakulása különbözőképen hat az egyén anyagi helyzetére. A vagyon csökkenésével, amely nem egyszer tragikus jellegű, nem kívánok foglalkozni; ez azonnal hat, a vagyon emelkedése azonban rendes körülmények között azzal a hatással van, hogy a szükségletkielégitési nívó, a standard nem változik meg azonnal; az, akinek vagyona növekedett, egy ideig nem érvényesiti azt a differencziát, amely eddigi szükségletkielégítési módja és a rendelkezésére álló vagyon között van. Itt tehát egy fokozott adózási erőt veszünk észre. Itt egy vacuum van ; az illető talán még nem tudja, mit tegyen a különbséggel; erre azután jön az állam és ajánlkozik társnak; (Derültség halfelül.) ezért tehát a vagyonszaporodási adó könnyen elviselhető adó. Alig tudom elképzelni a törvényjavaslat szerint, hogy a vagyonadóra vonatkozó vallomások minden évben beszolgáltathassanak. Afelett lehetne vitatkozni, hogy minden három évben vagy minden öt évben kivántassák-e be vallomás, de a minden esztendei vallomást nagyon nehéz feladatnak tekintem, mert alig lehet elképzelni a szükséges ellenőrzést, ennek hiányában pedig a vallomás sem fog sokat érni. Ha ellenben három vagy öt évenkint megújuló vallomás hozatnék be, ugy evvel össze lehetne kötni a vagyonszaporodási adót és így két czél egyesittetnék. Nem tulajdonitok ugyan nagy jelentőséget a példának, — mert hiszen ott, ahol kompromisszumok következtében jönnek létre a törvények, némelykor igen komikus dolgok történnek meg, mint például akkor, amikor Bismarck a czentrumnak azt az ajánlatot tette, hogy fogadják el az állatvámokat és akkor ő kibékül Rómával — mégis utalok arra, hogy Poroszországban először is a kulcs nagyon alacsony, másodszor pedig nem kívánnak vallomást, amit KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. augusztus 9-én, szerdán, 33 nálunk túlságosan kivannak, mert hiszen vallomás van a jövedelmi adónál, a vagyonadónál, a hadinyeresógre vonatkozó adónál és az illetékezésnél is. A fentiekben kívántam összefoglalni, t. képviselőház, hogy mi egészítené ki a vagyonadó rendszerét; ezek az örökösödési adó fejlesztése, a forgalmi adók fejlesztése, a vagyonszaporodási adó és bizonyos mértékben a betterment, amely inkább a községi adó rendszerébe tartozik. T. ház! Az ellenzék benyújtott egy határozati javaslatot, amely mindhárom javaslatra vonatkozik. Minden esetre kívánatos volna, hogy ezek a javaslatok elfogadtassanak, mert egyet sem tartok olyannak, amely nem volna keresztülvihető. Hiszen a vagyonadónál is — tulajdonképeni álláspontomtól eltérve — a vagyonadó struktúráját nem kifogásoljuk, csak a mai helyzetre veló tekintettel szeretném, ha ez kíméletesebb módon léptettetnék életbe. Mi tehát csak bizonyos propozicziőkat teszünk a vagyonadóról szóló türvényjavaslat javítására nézve. Azonkívül az ellenzék még a következő szempontokat is érvényesíteni kívánja ezen vita alkalmával. Az egyik inkább alkotmányjogi természetű, t. i. az a szempont, amely már több törvényjavaslat alkalmával kifejezésre jutott, hogy az országgyűlés mostani jogalapja nem felel meg egészen az alkotmányosság követelményeinek, amennyiben tulajdonképen nem a választók bizalmából ülünk itt, hanem sajátmagunk iránti bizalomból, miért is az alkotásokat is szűkebb határra kell szorítanunk. A ministeri székből is nem egyszer hallottuk, hogy ez az országgyűlés nem fog foglalkozni olyan feladatokkal, amelyek a messze jövőre kihatnak, amelyek organikus természetűek, hanem csak azokkal, amelyek a háborúval függenek össze. Ha tehát elfogadjuk is, hogy ezek a háború által előidézett szükségletek kielégítésére szolgálnak, semmi nehézség nincs annak a szempontnak honorálása tekintetében, hogy ezek a javaslatok -két évre szavaztassanak meg. Hiszen közjogi szempontból az az elmélet, az a felfogás, hogy az adótörvények érvényessége megszabott időre terjedjen ki, tőlünk nem annyira idegen. Tudjuk, hogy azon államokban, ahol az alkotmányos szellem a legerősebben nyilatkozott meg, bizonyos korszakban, az alkotmányos intézmények kiépítésénél, pl. Belgiumban, határozottan, kifejezetten az a felfogás uralkodik, hogy az adótörvények csak egy évre érvényesek s évről-évre szavaztatnak meg. Nálunk az adótörvények évről-évre felsoroltatnak a költségvetési törvényben. Nem akarom állítani, hogy nálunk is az a felfogás uralkodik, mint az említett példában; de mégis a költségvetési törvénynek szövegéhez, lényegéhez ez mindenesetre hozzá tartozik. Annak a felfogásnak hódolok tehát, hogy midőn az országgyűlés meghosszabbított mandátumokkal működik, nem lehet visszatetsző az ellenzék-