Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-647
647. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. 31 bizonyos rekompenzácziót lehet találni, annál inkább, mert az bizonyos, hogy a vagyoni adó mindenütt inkább az ingatlant éri, az ingatlan kevésbbé tud kibújni, mig ellenkezőleg a jövedelmi adó alól inkább az ingatlanokból származó jövedelem tud kibújni, ebben bizonyos rckompenzácziót lehet találni, de ez annyira nyers, hogy előnynek nem tekintem, mert elvégre nem játék, nem tréfa, hanem komoly dolog az adófizetés. Yagy nem szabad azt az adót fentartani, ha tényleg olyan nagy igazságtalanságok és egyenlőtlenségek mutatkoznak, vagy arra kell törekedni, hogy szűnjenek meg az igazságtalanságok, aránytalanságok és egyenlőtlenségek. Mondom, a vagyoni adónál mindenesetre igen jelentékeny veszély ez. T. ház! Bátor voltam azt is kiemelni, hogy időszerűtlennek tartom és ezt közelebbről akarom indokolni, bár annyira kézenfekvő dolog, hogy magától adódik a magyarázat. (Halljuk ! ) Időszerűtlennek tartom már azért is, amint emiitettem, mert csak két óv előtt tettünk egy erős és fontos lépést az adóztatás terén a jövedelmi adó behozatalával. Ezt a jövedelmi adót óhajtanám tökéletesíteni, kiépíteni. (Helyeslés a hal- és a szélsőbáloldalon.) Nem tudom, hogy a jövedelmi adónál tettem-e említést, de óhajtanám a kulcsot fejleszteni, bár nem mernék nagyon erős fejlesztést ajánlani, minthogy végre is mindenesetre bizonyos óvatosság jogosult éjjen a mai körülmények közt. Ma egészen más a helyzet adókulcs tekintetében is, ha szabad magam így kifejeznem, mint a háború előtt. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A háború előtt mit láttunk a jövedelmi adóknál? Azt láttuk, hogy mindenütt azt hangsúlyozták, hogy az adókulcsnak nagyon mérsékeltnek kell lennie és elvnek azt elismerem. Az állam, amint az előadó ur mondta, az állam kezdje meg az adómorált, könnyítse meg az állampolgároknak az adómorál kifejlődését, a morális érzék kifejlődését. Az adókulcs szempontjából nekem az volna a nézetem, hogy mindenesetre háborúban azt fel lehet emelni. Az osztrákok felemelték néhány év előtt, ott is megállott az alsóbb fokon, fejlesztették egészen 6'7%-ig. Mi nem is azt mondjuk az ellenzéki adóügyi bizottság előterjesztésében, hogy 67%, csak 6%, hogy a magasabb osztályokban ez egy fokozat legyen, mert hisz aránylag nagyon alacsonyba mai viszonyok közt. Én a fokozat tekintetében ott látok határt, hol nagyon súlyossá alakulna, pláne, amikor tudjuk, hogy a többi adó megmarad, aztán ahol annak az volna a hatása, hogy eltitkolásokhoz vezetne, ez is fontos és aztán még egy határkövet állítok fel, t. i. az én érzésem szerint nem szabad oly osztályt vagy csoportot alakítani, amelybe már csak igen kevés ember tartozik, mert annak üldözési karaktere van és azt mondanák az illetők: én miattam állították fel ezt az osztályt, — egy Rothschild, X. Y., egy-kettő, akiket névvel lehet megnevezni. Inkább oly csoportok kellenek, amelyek nagyobb tömeg jellegével birnak. Mindenesetre helyesnek, megengedhetőnek, czélszerünek tartom az adókulcs emelését. Hiszen látjuk, hogy más országokban megtették, mint pl. Angliában, hol a jövedelmi adó az adózás főterrónumát képezi, ott 20°/o-on felül is emelték a jövedelmi adót, ami nagyon súlyos, mert ott eddig igen alacsony, mérsékelt kulcsokkal dolgoztak. Egy igen fontos kérdés, a legkényesebb kérdés, amely a vagyoni adóval összefügg, az értékmegállapitás kérdése és tudjuk, hogy e tekintetben a közvélemény megnyilatkozott és követelte, hogy lehetőleg oly irányban alakíttassák át a törvényjavaslat, hogy az túlterheltséget ne okozzon semmiféle adócsoportra sem. Elsősorban persze nyilatkoztak a gazdák, illetőleg a földbirtokosok, először azért, mert, amint láttuk, csakugyan a vagyoni adóval okvetlenül, mint a többi országok példája is mutatja, leginkább lehet ezt az osztályt megtámadni, elérni, de azért is, mert az érték megállapítása itt nagy nehézségekkel jár, sőt azt kell mondani, az egyesekre vonatkozólag a legtöbb esetben csak fikczió, mert, nem akarom mondani, hogy rádisputálják, de megállajutanák az oly birtokok u. n. forgalmi, piaczi értékét is, amelyek forgalomba nem kerülnek. Mindig azzal az ellenvetéssel élhetnek az illetők, hogy az a birtok 200 év óta a család kezében van, nem adták el soha, mily alapon mondják, hogy ilyen meg olyan forgalmi értéket képvisel? Különböző tényezők vannak, amelyek az egyik birtoknál magasabb vagy alacsonyabb értéket idéznek elő és ez nem vonatkozik a másik birtokra. Hogy ebben a tekintetben bizonyos veszélyek forognak fenn ós jogosult az izgalom, az aggodalom ezekben a körökben, arra egy dolgot lehet felhozni, amely tudomásomra jutott, hogy tudniillik igen erősen jelentkeznek külföldiek, különösen németek birtokvásárlás czéljából és jelentkeznek azzal a felfogással, hogy a magyar földbirtok potom áron kél el, hogy az nem is ár, amiért Magyarországon birtokot lehet venni, hogy a birtok ára néhány év alatt jelentékenyen emelkedni fog, kétszeresét is adják a földbirtokért, ami azelőtt volt és tényleg már történnek ily eladások. Ez annyit jelent, hogy azoknak a birtokát is becsülik, akik azt nem adták el, akik nem élvezik a magas árt. Ha eltekintünk ettől az osztálytól, akkor azt látjuk, hogy ma, amikor rendkívüli viszonyokat élünk, csak rendkívüli árakról lehet szó, ma nincsenek rendes árak, minden, ami létezik az ár tekintetében, mind rendkívüli. Ma semmiféle rendes jelenséggel nem találkozunk az életben, minden rendkívüli, minden exorbitans. minden csupa superlativus, minden túlozva van és bizonyos áruknak az ára elérhetetlen magasságot ér el Ma nincs munkaerő, nincs nyersanyag, nincs forgalom, a piaczok nincsenek kellően el-
