Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

30 647, országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. Teleszky János pénziigyminister: A felét űzetik! Földes Béla: Igen, a felét. De esetleg nem kedvezményez tétnek oly mértékben, mintázok a vagyonok, amelyek a megfelelő jövedelmet nyújt­ják. Továbbmenve pedig azt a különbséget találjuk, hogy azok, akik a vagyont jobban tudják értékesíteni, többet tudnak levonni, akik pedig kevésbbé tudják értékesíteni, azok keve­sebbet képesek levonni. Abban mindenesetre volna bizonyos jogosultság, ha azokat mintegy jutalmazni akarnám, akik jobban tudják érté­kesíteni a vagyont, ha ez mindig csak az illető­től függne, de hát ez nem függ az illetőtől és nézetem szerint nem szabad ebből kiindulni, mert — nem szemrehányásként akarom mon­dani, de — annak, hogy az egyesek hogy bol­dogulnak gazdasági téren, igen fontos tényezője maga az állam és a kormány. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Olyan országban, olyan viszo­nyok közt, ahol — nem akarom pártpolitikai szempontból megvilágítani a kérdést, — ahol minden megtörténik a köz érdekében és a gaz­dasági erők fejlődése tekintetében, ott minden ember jobban boldogul a jövedelem és a vagyon tekintetében. Ott azonban, ahol nincs meg a kellő felfogás, a kellő érzék a gazdasági érdekek előmozdítása iránt, — amit megint csak általá­nosságban akarok megjegyezni — ott nem tud­nak ugy boldogulni az emberek. Hiszen ezt nagyon jól megvilágítja az a felfogás, amely annak idején a szabad, vagy a korlátolt kereskedelem tekintetében mutatkozott, midőn eleinte az egyes kereskedőket tették fele­lőssé, ha ők külföldre nemes érczeket vittek ki. A későbbi, fejlettebb második stádiumban belát­ták, hogy az nem függ az egyestől, hogy kivisz­nek-e vagy nem visznek ki nemes erezet, hanem az attól függ, hogy a belföldön az ipar és a mezőgazdaság hogy viszonylik egymáshoz és mi történik «a kormány részéről ezen termelési ágak érdekében. Ennek az egész együttműködésnek eredménye az, hogy az egyik tényleg árukat behoz, a másik pedig árukat kivisz. Az tehát, hogy ki hogyan boldogul, nem egészen az ő érdeme, vagy bűne, hanem az a viszonyoknak, a kornak, a társadalmi helyzetnek, az egyéni­ségnek, a haladási tempónak ós ritmusnak, de mindenesetre a köznek is eredménye. A köz és a köz érdekében tevékenykedő közegek és intéz­mények érdeme, illetőleg bűne az. Ha tehát van is abban valami kis igazság, hogy bizonyos előnyt nyújtok azoknak, akik többet tudnak előteremteni, de azért ezt az elvet oly értelem­ben keresztülvinni, hogy ezt az adó beszámí­tásánál tekintetbe vegyük, nem tartanám he­lyesnek. Tekintetbe kell venni még azt is, hogy itt még az az abszurd eredmény is kiderülhet, hogy az illető számára tulajdonkénen még az állam tar­toznék bizonyos összeget visszatéríteni, (Derült­ség.) hogyha t. i. az ő vagyoni adója nem tesz ki annyit, amennyit ő jövedelmi adó fejében fize­tett. Például számítást tettem egy 400.000 K-ás vagyonra vonatkozólag 10°/o és 5% alapján szá­mítva a jövedelmet. A vagyonadó természetesen egyforma: 400.000 K után 1300 K. De mennyi a jövedelmi adója ? Az egyik esetben 40.000 K jövedelemmel rendelkezik, a másik esetben, ha csak 5%-ot produkál, 10.000 K jövedelmet kap. Az egyik esetben tehát a jövedelmi adót — 1520 K-t — levonhatja, azonban a vagyonadó csak 1300 K, tehát neki tulajdonképen még az állammal szemben volna követelése, hasonlóan ahhoz a komikus esethez, ha valaki egy évig vizsgálati fogságban volt és félévre Ítéltetik el, amikor tehát tulajdonképen az állam tartozik őt kártalanítani. A másik esetben ugv alakul a helyzet, hogy jövedelmi adója 650 K, ezt az 1300-ból levonva, marad 650 K. Erre nézve mindenesetre kérném a t. pénzügyminister ur felvilágosítását, hogy hogy kell ezt érteni, mert nem hiszem, hogy ilyen abszurd vagy érthe­tetlen intézkedés becsúszhatott volna a javas­latba. Ügy tudom, hogy a pénzügyminister ur oly értelemben nyilatkozott — különben ezt hallottuk, ha jól emlékszem, a jövedelmi adó tárgyalásakor is — hogy neki ezzel az adóval csak statisztikai czéljai vannak, hogy a jövede­lem csak olyan mellékes dolog volna; a főczél: a statisztikai adatok, hogy a vagyon megoszlása tekintetében tájékozódjunk. Attól félek, hogy ebben a tekintetben a felvételek sem a t. pénz­ügyminister urat, sem senkit közülünk kielégí­teni nem fognak, mert hiszen arra nem lehet számítani, hogy ebből helyes képet nyerjünk és ez a kép különben is csak csonka lehet, mert hiszen csak azokra a vagyonokra vonatkozik, amelyek az 50.000 koronát túlhaladják. És egy­általán tudjuk azt és azok az adatok is, ame­lyeket délelőtt volt szerencsém felemlíteni arra vonatkozólag, hogy mely osztályokat terhel a jövedelemadó, azt mutatják, hogy. bár bizonyos czéloknál és bizonyos feladatok megoldásánál nem nélkülözhetjük, sőt szívesen felhasználjuk ezeket a statisztikai adatokat, amelyeket ott találunk, ahol a jövedelmi adót behozták, de azt is tud­juk, hogy ezek az adatok nagyon kevéssé tük­röztetik vissza a valódi helyzetet, oly adatokból pedig, amelyek nem a valódi helyzetnek felel­nek meg, csak nem valódi következtetéseket, helytelen következtetéseket lehet levonni, nem tartanám érdemesnek, pláne amikor látom a vagyoni adó sorsának alakulását, a statisztikai szempontot különösen hangsúlyozni és előtérbe állítani. Attól tartok, hogy ugy, ahogy kontemplálva van, a vagyoni adó igazságtalanságokhoz is fog vezetni, hogy t. i. épen a beszámítások és le­vonások nem fogják előmozdítani az igazságos tehermegoszlást és a vagyonnak igazságos mérték­ben való megadóztatását. Igaz, hogy abban

Next

/
Oldalképek
Tartalom