Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

350 Ő53. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. intézményének körülbástyázása, a családi élet szentségének megóvása felé. Én nagyon örülök, hogy Bródy Ernő t. képviselőtársam az ő indítványát olyan meleg szocziális érzéssel és megértéssel adta elő. Nekünk, mint olyan pártnak, mely a keresztény világnézlet álláspontján áll, szivünkhöz nőtt ügy, hogy végre valahára a törvényhozás etikai s szocziális nagy érdekek szempontjából kövessen el mindent a modern világnak azon tendencziája ellen, amely a család szétbontására, szétzüllésére törekszik, hogy akcziót indítson meg a törvényhozás, mely mindazokat az erényeket, melyek egy nemzet megizmosodásához vezetnek, gyarapítsa. Ha arra gondolunk, hogy már a háború előtt is micsoda pusztulások voltak a magyar családokban, hogy mennyi szomorú tapasztalatot tettünk a családi erkölcsök teljes züllésében, a szülők iránti tisztelet meglazulásában, a gyermeki hála elhalványulásában, a szülőknek gyermekeikkel szemben való felelősségérzete csökkenésében és a testvéri összetartásnak gyengülésében, akkor azt kell mondanom, hogy meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy felemeljük a családot arra az eszményre, amely mindannyiunk szeme előtt lebeg. Azzal tisztában kell lennünk, hogy ha nem tesszük lehetővé magyar családok alapítását, ha nem tesszük lehetővé népünknek, hogy ne kelljen félnie, reszketnie és remegnie a gyermekáldástól és a gyermekek eltartási költségeitől, akkor nem lehet remélnünk azt, hogy kiheverjük ennek a háborúnak csapásait. (Ugy van! a baloldalon.) Itt csak egy körülményre akarom szíves figyelmüket felhívni. A világháborúban a magyar nemzet a védkötelezettség terén sokkal nagyobb arányszámmal szerepel, mint Ausztria. Ezeket a nagy hiányokat nem fogjuk tudni pótolni, ha az állam nem igyekszik egészséges szocziálpolitikai intézkedésekkel a gyermekáldást előmozditani. Nem elég arra törekednünk, hogy a születési arányszámok ne csökkenjenek, hogy a halálozás arányszámát lenyomjuk, de arra kell igyekeznünk, hogy az állam a maga törvényeivel indirekté hasson oda, hogy a családalapítás lehetőségét és a családi élet előnyeit kedvessé tegye az emberek előtt. De, hogy áttérjek a konkrét kérdésre, ez előterjesztett módosítás a gyermekkedvezmény megadását, a többgyermekes szülőknek bizonyos adókedvezményben való részesítését, másodszor pedig az agglegényeknek és a kevés családtaggal biró családoknak bizonyos kulcs szerinti megadóztatását czélozza. Ezt én a magam és pártom nevében nagyon üdvösnek tartom. Méltóztassék azonban megengedni, hogy az indítvány harmadik részével is foglalkozzam, mely vonatkozik az együttlakó családtagok jövedelmének összesítésére az adózás szempontjából. Azt tartom, hogy ez nagyon veszedelmes preczedens és direkte családbontó tendencziát rejt magában. Hiszen, amikor a férfiak százezrei hullottak el ebben a nagy harczban, a család ifjabb tagjai és nőtagjai az elkövetkezendő években és évtizedekben arra lesznek utalva, hogy egymás jövedelmét kiegészítsék s az első kenyérkeresőtől megfosztott család megélhetését biztosítsák; minden családban az lesz a tendenczia, hogy a leánygyermekek is kenyérkereseti pályára menjenek; minthogy pedig a női munka nálunk még nincsen ugy díjazva, hogy a nő a maga jövedelméből egyedül megélhessen, a családokban egyesíteni kell majd több családtagnak jövedelmét, de ami a lényeg, az az, hogy etikai szempontból, a családok szempontjából igen nagy veszélyekkel jár a női családtagoknak a világba való széteresztése. Ha az ilyen együttélő családtagokat, az ilyen leányokat, akiknek még nem is lesz reménye arra, hogy férjhez menjenek, súlyosan megadóztatjuk, szóval, ha ezeket kvázi büntetjük azért, hogy összerakják fizetésüket és igyekeznek együttmaradni, akkor teljesen antiszocziális intézkedést teszünk, amelytől pedig óvakodnunk kell. Méltóztassék csak elgondolni, hogy ha pl. egy idősebb nyugdíjazott tisztviselőnek a felesége és két-három gyermeke együttél, ezek már beleesnek ezen adózási kulcs alá. Ezt el kell kerülnünk és ezért a legmelegebben pártolom Bródy Ernő t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a baloldalon.) A gyermekkedvezményt különösen azért kell megadnunk, mert egyetlenegy nemzet sem lett még nagygyá gyermektelen családi tűzhelyekkel. És ha már mi nem tudunk ugy segíteni a bajon, amint ezt Németország legelső nemzetgazdászai, politikusai és publiczistái hirdetik, amint ezt Francziaországban csinálják, hogy külön prémiumot adnak a többgyermekes családnak, legalább ne sújtsuk büntetéssel azokat a családokat, amelyek Istentől rendelt kötelességüket, haza iránti kötelességüket hiven teljesitik, amint azt az erkölcs törvényei megkívánják. Különösen azért pártolom ezt az indítványt, mert ez nemcsak emberségi szempontból, nemcsak szocziálpolitikai szempontból, hanem főkép a magyar középosztály szempontjából bir fontossággal. A népesedési probléma nem a legalsó rétegekben súlyt bennünket legborzasztóbban. Azokban a béreslakásokban, a gyári és munkáslakásokban, azokban a földmivelő családokban hála Istennek, ott még van gyerek. A gyermektartás és nevelés problémája a fikszfizetésü magánalkalmazottak és az állami tisztviselők családjában a legsúlyosabb s mert ezek egy része és a középosztály többi rétegei ezen adókulcs alá esnének, ezért a magyar középosztály megmentése, a magyar középosztály megtartása és a magyar középosztály gyermekei érdekében követeljük ezt elsősorban. Ha valamelyik osztály szenvedett nagy veszteséget ebben a háborúban, ugy ez a nemzeti társadalomban aránylag kevesebb gyerekkel biró