Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. 349 néppel érintkezik, igen gyakran hallja a nép fiának szájából a panaszt, hogy miből tartsa el gyermekeit; sőt még a gyermekhalandósággal is néha valami fájó érzést keltő közönnyel találkozunk, azzal az indokolással, hogy jobb, ha az Ur Isten elveszi, mivel ugy sem tudjuk kellőképen eltartani. Itt is, természetesen, nemcsak az adókedvezmény, hanem a szocziálpolitikai helyes intézkedések azok, amelyek segíthetnek. Énnekem, aki kívánom, hogy szocziálpolitikai gondolkodástól legyen telítve minden kormányzati és törvényhozási intézkedés, énnekem csak egy kérésem van a kormányhoz, hogy egyetlenegy kérdést, bármelyiket, amely összefügg szocziálpolitikai mozzanatokkal, iparkodjék gyökeresen megoldani: mert bármelyiket akarja is gyökeresen megoldani, mindegyikben megtalálja az összes szocziálpolitikai vonatkozásokat, sehol sem nagyobb mértékben azonban, mint amikor a születés korlátozásáról és a gyermekhalandóság elleni küzdelemről van szó, amely tényleg összefügg mindennel, a gazdasági viszonyok egész területével, az etikai befolyások egész területével és a helyes törvényhozási és kormányzati intézkedések egész komplekszumával. Hát így méltóztassék ezt a dolgot, amelyről most beszélünk, venni, nem mint panaczeát, amelylyel a gyermekszaporaságot akarjuk előidézni, hanem mint részletet abból az általános, minden területre kiterjesztendő akczidból, amelyet az államnak és a társadalomnak ezen elsőrendű nemzeti életkérdés megoldása tekintetében kifejtenie kell. Ha itt ezt az alkalmat elszalasztjuk, ha ezt a részletet be nem illesztjük, akkor más alkalomnak a következő részletnél megint fogunk ürügyet találni, amelylyel azt is fólretegyük. Az a gondolat legyen egységesen szemünk előtt, hogy minden tényezőt, minden erkölcsi, törvényhozási, kormányzati, közgazdasági, szocziálpolitikai faktort fel akarunk használni, amely ennek a problémának megoldásához vezethet. És ha ettől a gondolattól telítve vagyunk, akkor természetesen az első kínálkozó alkalmat felhasználjuk arra, hogy megtörténjék ennek a törvénynek a keretében az, ami ennek a törvénynek a keretében megtörténhetik. Én nem akarok szemrehányásokat tenni ebben a pillanatban; nem akarok kritizálni, mert én is elismerem, hogy a pénzügyminister ur részéről ezen és más törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával az objektivitás és előzékenység nagy mértékével találkoztunk, habár az nem ment is el odáig, ameddig óhajtottuk volna; de ennek előrebocsátásával, talán nem fogja zokon venni a pénzügyminister ur és az előadó ur, ha megmondom, hogy mégsem tudtunk keresztülhatolni mindenhol a mi módositványainkkal, amelyek pedig pénzügyileg előnyösek és gazdaságilag helyesek lettek volna, ahol beleütköztünk abba a bizonyos plutokratikus vonásba. Hát t. képviselőház legalább, ha ott nem, legalább ott, ahol most a szocziálpolitikai vonást akarjuk belevinni ebbe a törvényjavaslatba, legalább itt ne találkozzunk visszautasítással, mert az csakugyan nagyon visszásán festene, ha kevés előzékenységet mutathat a pénzügyminister ur, amikor a plutokráczia érdekeiről van szó és kevés előzékenységet mutathat akkor is, amikor a leglényegesebb szocziálpolitikai gondolatok egyikének beviteléről van sző, amely pénzügyi áldozatot az államra nem rak, vagy csak alig észrevehető mértékben. Számításokat nem tudok csinálni, de, hogy ugy mondjam, szabad szemmel lehet látni, hogy, amint őrgróf Pallavicini György t. barátom kiemelte, a skálának egész végéig felmenőleg a kevés családtaggal bíró egyéneknek nagyobb adója sokkal többet fog kitenni, mint az az adóelengedés, amely csak a skála alsóbb részein érvényesül. Technikai nehézségekről pedig ne beszéljenek az ilyen nagy kérdéseknél; ez a keresztülvitel dolga; arra Bródy Ernő t. barátom igen helyesen mutatott rá, hogy a családtagok evidencziában tartása ugy is követeltetik,. így tehát azt az igen egyszerű számítást, hogy ebből az. adóból 5% vagy mennyi leírassák, rendkívül könnyű megcsinálni. Itt igazán az az angol közmondás érvényesül, hogy where there is a will, there is a way, ahol az ember akar valami dolgot, ott módot is talál rá. Én pedig el nem tudom képzelni, hogy a kormánynak csak egy tagja is legyen, aki ezen a téren ne akarja ugyanazt, amit mi akarunk: a nemzet egyik legnagyobb problémájának megoldásához egy könyvecskével hozzájárulni, annyival, amennyivel itt hozzájárulunk kezdet gyanánt, azzal az eltökélt szándékkal, hogy az épületet tovább fejlesztjük és annak hatalmasabb támpontokat építünk. Ajánlom Bródy Ernő t. barátom indítványának elfogadását. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy pártom részéről és a magam nevében is pár szóval hozzászóljak azon életrevaló és valósággal korszakalkotó indítványhoz, amelyet Bródy Ernő t. képviselőtársam nemcsak a maga nevében, hanem az egész ellenzék nevében benyújtott. (Halljuk!) Ezt a századot, amely a világháború százada lett, humanisták és azok, akik az emberiség tökéletesedésén fáradoztak, előlegképen elnevezték a gyermek századának és mármár abban az örömben ringattuk magunkat, hogy az általános műveltség terjedésével minden nemzeti társadalom keretén belül a legféltettebb, a legmegbecsültebb kincs lesz a család intézménye és benne a gyermek. A világháború orkánja, amely nemcsak nemzeteket viselt meg. hanem szétdúlta a családi fészkek millióit, kétszeres, százszoros és ezerszeres kötelességünkké tette, hogy odafordítsuk figyelmünket a család