Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. 329 előbb erre berendezkedve, tehát e berendezkedés bizonyos költségeket okozott. B. Madarassy-Beck Gyula: Nem mondtam, sohasem mondtam! Sághy Gyula : Hiszen ők ez üzleteket továbbra is fenn akarják tartani, kát ne akarják az üzleti beruházásokat csak a háborús évekre szétosztani, hanem oszszák el a következő évekre, vagy évtizedekre is ! A másik, amire t. képviselőtársam kiterjeszkedett — ha nem emlékezném vissza pontosan szavaira, módjában lesz rektifikálni — arra hivatkozik, hogy nem lehet rossz néven venni a bankoktól, ha konkurrencziát csináltak azoknak, akik közszükségleti czikkek eladásával hivatásszerüleg foglalkoznak. B. Madarassy Beck Gyula: Ezt sem mondtam ! Azt mondtam, az altruisták nem voltak olcsóbbak, mint a bankok. Sághy Gyula : Igen, hogy nem voltak képesek az árukat olcsóbban forgalomba hozni. Jaczkó Pál: Sőt drágábban ! Sághy Gyula: Ezt egész átalában talán még sem mondhatni. Hát nekem van egy tapasztalatom, mely megvilágítja ez óriási árdrágulás okait, melyet bizonyos élelmiszereknél látunk, nem is szólva az ipari czikkek óriási drágulásáról, melyekről nem tudok közvetlen tapasztalatból beszélni, bővebben szólni. Csak látom, hogy ez sem teljesen indokolt. Mert pl. a talp-bőrök makszimálását ugy játszszák ki, hogy mikor e'megy az a szegény kisiparos talpbőrt vásárolni, adnak ugyan neki. ha van, de csak ugy, ha más lim-lomot is vesz nagyon drágán, aminek semmi értéke sincs, holmi hulladék-bőröket. így indirekté többet fizettetnek vele -a makszimális árnál. Ilyen kijátszás semmi esetre sem helyeselhető. Magamnak is volt ily esetem. Eljött hozzám rendes czipészem, mert szükségem volt egy pár talpra egy vízhatlan czipőhöz. Nagy árat kért. Azt mondtam : hiszen többe kerül igy a talp, mint uj korában az egész czij3Ő, mert az csak 40 koronába került. Erre az kimutatta, hogy neki az a talp mibe került; egy kiló talpbőr, melyből négy talpat tud csinálni, került neki 70 koronába, holott, azt hiszem, 14 koronára van makszimálva. B. Madarassy-Beck Gyula: Milyen bank foglalkozott ezzel? Sághy Gyula : De visszatérve az élelmiszerekre, a baromfinál és sertésnél is a túlságos árdrágulásnak sajátszerű okaival találkoztam. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy most a részletes tárgyalásnál vagyunk, még pedig hosszú általános vita után. Kérem, szíveskedjék ezt tekintetbe venni. Sághy Gyula: Legyen nyugodt az elnök ur, én nem akarom délutánra átvinni beszédemet, csak válaszolok Madarassy-Beck képviselő ur beszédére. Elnök: Az az általános- vitában mondatott el. En csak arra kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék a házszabályoknak és az eddigi KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. gyakorlatnak megfelelően, lehetőleg röviden, magához a szakaszhoz szólni. Sághy Gyula: Nem akarok hosszasan beszélni, csak rámutatok, honnan származik a drágulás. Mikor a kisemberek bevisznek vidéken a piaczra sertést, baromfit, az ügynökök, mint vevők, egymásra Hezitálnak s ugyanezt teszik, a kisembereket felkeresve faluikban is. így természetesen nagyon hamar megvan az árfelhajtás. Mi lett volna feladatuk a bankoknak ? Ha már belebocsátkoznak ily üzletekbe, iparkodtak volna közvetlenül a termelőknél olcsón beszerezni az áruezikkeket, s nem egymásra hezitálva, s aztán a közönségnek rendes polgári haszonnal eladni. Ezt nem diffikultálnám, sőt azt mondanám, hogy hazafias dolgot cselekedtek. De nem foglalkozom tovább ezzel, nemcsak azért, mert az elnök ur figyelmeztetett, hanem mert hiszen módomban lesz ez a vagyonadó általános tárgyalásánál erre visszatérni. Szükséges volt erre röviden kitérnem itt is azért, hogy megmagyarázzam, honnan származik a rossz hangulat a bankok ellen. Mikor mi nem akarunk kedvezéseket a bankok számára, azt nem ellenszenvből teszszük, hanem inkább azért, hogy ellenök ne 'fokozódjék az ellenséges hangulat. Elismerem, előbb is fizettek adót e pénzintézetek, amit Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam hangsúlyozott és kiemelt; azonban méltóztassék csak figyelemmel kisérni, hogy ugyan mekkora adókat is fizettek azok. Midőn egy olyan bank, aminő a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, — nem emlékszem pontosan az összegre — hogy százezer koronán alul vagy felül, de semmiesetre sem fizetett 200.000 koronán felüli összeget adó fejében évente, amely bank nem tudom hány millió hasznot produkál egy év alatt. . . B. Madarassy-Beck Gyula: Erre nézve nyilatkoztam, tessék elolvasni a beszédemet. Sághy Gyula: Hát elegendőnek tartja ezt Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam ? És azt méltóztatik mondani, hogy nem voltak olyan intézmények, amelynek kedvezményt adtak volna ? De ez végre mindegy, ha az adókivetés és vallomás ugy volt beállítva, hogy ily kevés adó esett rájuk; ha ilyen csekély adókat viseltek a legnagyobb vállalatok s azt az egyenlő teherviselés elvével összeegyeztethetőnek tartja-e t. képviselőtársam ? De a múltra nézve nem akarok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, csak azt jegyzem meg, hogy ez is indokolja, hogy ma ezeknek a pénzintézeteknek az adója az eddig fizetett adójukon felül tetemesen emeltessék. Épen azért nem tudom belátni azoknak az indokoknak elfogadhatóságát, amelyeket a t. pénzügyminister ur és más képviselőtársaim is a túloldalról abban az irányban hoztak fel, hogy a részvénytársaságok a jövedelemadó alól mentesittessenek. Felhozták azt, hogy ez tisztán személyi adó. De hiszen ezen már túl vagyunk. A magyar törvényhozás már megalkotott egy törvényt, épen az 1910. évi IX. törvényezikket, amely ezekre 42