Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

'gusztus 24-én, csütörtökön. 330 653. országos ülés 1916 a is kiterjesztette a jövedelmi adót. Nem helyeselhetjük tehát, hogy most a már létező törvény alól egy kivételt, egy ilyen kedvezményt statuáljunk. Épen ugy nem helyeselhetjük,— majd a vagyonadó kérdésének tárgyalásánál bővebben beszélek erről — hogy azok a vagyonadó alól is kivétetnek. Egy követelést ellenben nagyon jogosultnak tartok államérdekből és ez a következő : Eddig, egészen helyesen, mindig azt hallottam minden pénzügyministertől és a pénzügyekkel foglalkozó szakemberektől, hogy az államnak nagy érdeke az, hogy minden körülmények között szilárd és állandó kezekben benmaradjanak az értékpapírok, még pedig benn az országban, különösen állampapirjaink, mert az államhitelre, a valutára, egyáltalán a pénzérték fentartására ez a leglényegesebb befolyással van. De hát akkor nem fogok olyan terheket róni ezen a törvény szerint adómentes értékpapírokra, amely terhek azután arra indíthatják azokat a pénzintézeteket, amelyeknél valóban szilárd kezekben vannak ezek az értékpapírok, hogy a piaezra dobják azokat és ezzel le^omják majd akkor, midőn arra alkalmas lesz az idő, ezeknek árfolyamait, esetleg külföldre vándoroltassák kiezeket. En ellenkezőleg ide szeretném őket terelni, már pedig azt a nagy hazafiságot, hogy áldozat árán is megtartsák azokat a papírokat, tőlük várni nem lehet, ilyen nagy áldozatkészség tanújelét nem is adták és nem is lehet kívánni, hogy pol gári hasznukról lemondjanak. Én is csak azt kívánom, hogy rendes polgári hasznukon túl ne men jenek. Én nem tartom helyesnek a t. pénzügyminister ur azon álláspontját, amelynél fogva az ezekre nézve fennálló adómentesség — bizonyos mérvű adómentesség, mert hiszen nem voltak teljesen adómentesek — most külön adótörvénynyel eltöröltetik. Ne tessék őket kivenni a jövedelmi adó alól, mert ez a publikumban visszatetszést szül, amely épen az ő érdekük ellenére az ellenszenvet velük szemben a legnagyobb mértékben fokozni alkalmas ; de méltóztassék az értékpapirokra eddig fennállott adókedvezményt továbbra is fentartani. B. Madarassy-Beck Gyula: A teher nagyobb ! Sághy Gyula: Abba a kérdésbe, hogy a teher kisebb lesz-e, vagy nagyobb, most nem bocsátkozom, erről majd akkor beszélhetünk, midőn e kérdésről fogunk tárgyalni. De ha az állam ezáltal valamit veszítene is, más utón a jövedelmi adó és a vagyonadó alá vetésük utján könnyen elérhető, esetleg a kulcsnak megállapításával, hogy az államot nagyobb veszteség ne érje. És ha valamivel kisebb jövedelme lenne is az államnak, ez megtérül azáltal, hogy a papírok idebenn maradnak és szilárd kezekben maradnak továbbra is. Ezen indokok alapján — hiszen mondottam, hogy nem vagyok most fizikailag abban a helyzetben, hogy hosszabb beszédet tarthassak s ezért nem akarom tovább indokolni indítványomat, amelyet különben is, azt hiszem, eléggé megindokoltam már —• módosításom oda irányul, hogy a 2. §. egyszerűen hagyassék ki, mert hiszen ha kihagyatik, akkor a részvénytársaságok is eo ipso a jövedelmi adó alá esnek. Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Mérik helyeslés a szélsőbaloldalon.} Elnök : Több szónok nincs a 2. §-hoz szólásra felírva. Kérdem a t. házat, kíván-e még valaki szólni ? (Senki sem !) Ha szólni többé senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egész röviden bátorkodom jelezni, hogy Sághy Gyula t. képviselő ur módosítását, amely lényegileg azt czélozza, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra is kiterjedjen a jövedelemadó, nem fogadhatom el. Hiszen ez az egész adótervet, ugy amint azt szerencsés voltam előterjeszteni, megváltoztatná. Lehetne a kérdést kétségkívül ugy is megoldani, amint azt az 1909. évi reform próbálta, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját aránylag meghagyta ugy, ahogy az megvan az összes levonásokkal és ezenfelül a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra egy jövedelemadót rótt ki. Én nem ezt a módot választottam, hanem azt, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját igyekszem fejleszteni. Megvannak rá a magam jó indokai, amelyeket már előadtam, azok a teoretikus okok, amelyeknél fogva ezt azért tartom helyes megoldásnak, mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója egy hozadéki adó. De, mondom, ezektől eltekintve azért is tartom ezc helyes megoldásnak, mert ilyen módon az államkincstárnak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek megadóztatása révén nagyobb jövedelem biztositható és különösen ily módon szüntethető meg az értékpapíroknak nézetem szerint nem indokolt —• lehet, hogy Beck Gyula t. barátomnak igaza van, hogy valaha indokolt volt —- adómentessége, amely a mai viszonyok között semmi körülmények között sem tartható fenn. Ez csak ugy érhető el, hogy igen tekintélyes, nagyjövőjü, nagy jövedelmet hozó vállalatok meglehetős nagy mértékben az adóztatás alá vonatnak, mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek mai adója az adómentes levonások alapján lehetővé teszi, hogy épen a legnagyobb vállalatok jóformán semmi adót sem fizetnek. Szóval itt abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy épen én képviselem azt az áUáspontot, amelyet eddig a t. túloldal képviselt és amelyre nézve szememre vetették azt, hogy nem képviselem, mert a nagy vállalatokat nem akarom megadóztatni. Hiszen épen az én javaslataim révén jobban meg lesznek adóztatva, mintha az 1909. évi reform alapján maradnánk. Ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a módosítást elfogadjam. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami Bródy Ernő t. képviselő ur módosítását illeti, készséggel hozzájárulok és azért kérem a t. házat, hogy a szakaszt Bródy Ernő t. képviselő ur módosításával — Sághy Gyula képviselő ur módo-