Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-653

328 653. országos ülés 1916 augusztus 24-én, csütörtökön. változtat. Azonhan tény, hogy a hadinyereségadó alól való menetessége a bankoknak 6 ellenük a dolog természeténél fogva a legerősebb hangulatot váltotta ki. Ezekben próbáltam vázolni azt a hangulatot, amelynek itt a képviselőházban jelét látjuk. Ismétlem, nem akarom a bankok szerepét a magyar közgazdasági életben lekicsinyelni, de viszont ez a rnegállapitás nem ment fel az alól a kötelezettség alól, hogy a nagytőkének a maga kötelezettségeit közgazdasági és szocziális téren eszébe ne juttassuk, különösen a háború alkalmával. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után röviden visszatérjek magára a szakaszra. A 2. §. arról szól, hogy ezek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kivétetnek a jövedelemadóról szóló törvény alól. A §. ezt mondja (olvassa); »Az 1909. évi X. t.-cz. 1. §-ának 5., 6. és 9. pontjában felsorolt jogi személyekre a jelen törvény 1. §-ának rendelkezései nem terjednek ki.« A javaslat későbbi §-aiban azonban ismét utalás történik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra. A javaslat 11. §-a azt mondja (olvassa) : »az 1909. évi X. t.-cz. 26—61. §-ainak végrehajtásánál a következők szolgáljanak még zsinórmértékül.« Ebből az következik, hogy az 1909 : X. t.-cz. 26—61. §-ai életben maradnak és ezeket egészíti ki ez a 11. §. Már most e §-ok között megint van olyan, amelyik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról szól. Például a 29. §. megállapítja, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelemadója a kereseti adó pótlékául szolgál és ezt az adót a pénzügyigazgató, illetve az adófelügyelő veti ki. Ha tehát a törvény ebben a szövegezésében marad, akkor egyik szakaszában kiveszi a saját hatálya alól a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, de később ugyanezen törvény egyik hivatkozása folytán benne marad egy rendelkezés a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról. Pető Sándor: Kendben van! Szóval fognak fizetni. Bródy Ernő: Ebben téved t. barátom. Fognak fizetni, de nem ezen a czimen. Ez annak a törvényszerkesztésnek a folyománya, amelyről már beszéltem. A dolgon nagyon egyszerűen segíthetünk oly módon, ha a 2. §-ból kihagyjuk azt, hogy »1. §-ának«. Akkor a szakasz igy fog hongzani (olvassa) : »Az 1909. évi X. t.-cz. 1. §-ának 5., 6. ós 9. pontjában felsorolt jogi személyekre a jelen törvény rendelkezései nem terjednek ki.« Gondolom, ez helyes, mert igy nincs megkötve a dolog csak az 1. §-szal és viszont elkerülhető az a következetlenség, hogy a törvény egyik későbbi szakasza egy már megszűnt intézményre vonatkozik. Módosításom igy hangzik (olvassa) : »A 2. §-nál. A 2. §. második sorából hagyassék ki: 1. §-ának.« Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház \ Azt hiszem, természetesnek méltóztatnak találni, ha az általános vitában tartott beszédem folyományaként a részletes vita folyamán épen ezen szakasznál szólalok fel és e szakasz teljes kihagyását indítványozom. Azt is természetesnek méltóztatnak bizonyára találni, hogy ezt az indítványomat most csak a legszűkebb keretben iparkodom megindokolni, mert a tegnapi tizennyolcz órás ülés után, amelyről ma reggel négy órakor mentünk el, természetes, hogy az ember — már legalább is az öregebb ember (Éljenzés balfelől.) — kimerültebbnek érzi magát, hogysem hosszú indokolásba bocsátkozhatnék. Eentartom magamnak a jogot azonban arra, hogy erre a kérdésre a vagyonadónál még visszatérhessek.Különösen vissza akarok térni MadarassyBeck Gyula t. képviselőtársam beszédére, amely elsősorban a bankok védelmével foglalkozott. A beszéddel még nem volt időm bővebben foglalkozni és tegnap nem lehetvén egész beszéde folyamán jelen, csak épen azon részeit hallottam tőle élőszóval, amelyek különösen az áruüzletek tekintetében védelmezték a bankokat. Erre már most akarok röviden reflektálni, kapcsolatban azokkal, amiket előttem szóló Bródy Ernő t. képviselőtársam kifejtett. Hogy ezekkel a bankokkal szemben bizonyos — nem mondhatnám, ellenséges, de -— ellenszenves hangulat van a közvéleményben, annak indokait előttem szóló t. képviselőtársam bőven kifejtette, ugy hogy én mindössze annak kijelentésére szoritkozhatom, hogy az ő általa e részben kifejtettekhez minden tekintetben csatlakozom. En legfeljebb csak némi toldásokat adhatok azokhoz. Már sokszor hangsúlyoztam és — azt hiszem be is bizonyítottam •— hogy engem sem ellenszenv, annál kevésbbé ellenséges indulat, sem elfogultság nem vezérel a bankokkal szemben. Én a bankok közgazdasági feladatát és hivatását igen magasra tartom, mert hisz közgazdaságunk fejlődésében az ő munkásságuk nélkülözhetetlen. S mikor e körben mozognak, bennem inkább támogatót találnak, mint ellenséget, amiről majd meg fog győződni a rájuk vonatkozó külön adónál. De mikor oly térre csapnak át, mely nem az ő igazi hivatásuk és e téren a háború alatt magasabb haszon elérésére törekszenek, mint amelyet a béke idején elérhettek volna, ha ugyan akkor ez üzletággal foglalkoztak volna, bár egyesek tényleg foglalkoztak is : ezt már lehetetlen a legerősebb kritikának alá nem vetni. Nem diffikultálom azt, amivel Madarassy-Beck t. képviselőtársam foglalkozott, hogy e bankok a háború alatt hadseregszállitásokra vállalkoztak, ha e vállalkozás olyan volt, mely a hadsereg biztos ellátása érdekében nélkülözhetetlen volt, mert akkor hazafias missziót teljesítettek, de persze csak akkor, ha a konjunktúrát nem használták ki túlságosan, ha az állam kiadásait nem fokozták nagyon is azzal, hogy túldrágán szállítottak. Mert az csak nem indok, amit t. képviselőtársam felhozott, hogy azért kellett drágábban szállitaniok, mert nem volt mindegyik intézet