Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 301 háború tartamához van kötve, még hivatva lehet a kiegyezést Analizálni Magyarországon, e kettőt összevetve, nem lehet más következtetésre jutni, mint arra, hogy ő tehát igenis megengedhetőnek tartja a vám- és kereskedelmi szövetség megkötését oly módon, hogy az Ausztriában a 14. §. segítségével vitessék keresztül. Ha ez az én értelmezésem téves, kérek erre határozott, nyilt czáfolatot. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezt, t. ház, nem fogadhatom el érvnek és ez a második ok, amely miatt nem vehetem tudomásul a választ, nem fogadhatom el, hogy röviden fejezzem ki magamat, a kényszerhelyzetre alapitott kérdést, nem fogadhatom el azért, mert én bármily teljes és bensőséges hive legyek is a Németországgal való benső szövetségnek és kapcsolatnak, én ezt is csak a kétoldalúság alapján fogadhatom el és gondolhatom el és meg vagyok róla győződve, hogy Németországban is igy gondolják és nem tudom elképzelni a mi szövetségeseink részéről azt a acte peu amicale-t, azt a kevésbbé barátságos cselekményt, hogy Magyarország ez abnormális alkotmányjogi helyzetét fel ne fogják, hogy ne akarjanak alkalmazkodni és tekintettel lenni erre a helyzetre, hogy idegen államokkal való közgazdasági berendezésünk bizonyos kérdések függőben tartásával történjék. Bizonyos kérdéseket, bizonyos egymásnak adandó kölcsönös kedvezményeket lehet Németországgal elvileg tisztába hozni a kiegyezési kérdés megoldása előtt is, anélkül is, mert más dolog egy kereskedelmi szerződés, más dolog egy vámunió. En észszerütlen dolognak tartom közgazdasági szempontból egy kereskedelmi szerződésnek megkötését is, mielőtt a közgazdasági viszonyok annyira tisztázódnak, hogy egy vámtarifát máskép, mint tisztán fantasztikus alapon lehet csinálni, mondom, észszerütlen dolognak tartom, de el tudom képzelni a körülményeknek oly nyomását, hogyha csak szerződésről van szó, hogy egy észszerütlen dologba is belemegy az ember, nagyobb rossz elhárítása végett ; de, hogy vámunióba belemenjen ily körülmények közt, hogy az ország közgazdasági önállóságának gondolatát belátható időre elejtse, (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy ez történjék meg ily körülmények közt, a nemzet szabad megnyilvánulásának ily megkötöttsége mellett, ezt a kényszerhelyzetet nem fogadhatom el, ezt tartom oly kényszerhelyzetnek, amelyÍvel szemben önálló állam azt mondja, hogy ennek ilyen kényszerhelyzetnek nem szabad bekövetkeznie. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : A Németországgal való szerződést akarják lehetetlenné tenni. Gr. Apponyi Albert: Ha azt mondják, hogy mi, Magyarország, gyengék vagyunk ahhoz, hogy a világpolitikai gazdasági áramlatokkal szemben nemzetünket akár csak felfüggesztőleg érvényesítsük, mert utóvégre egy 20 millió embert számláló fogyasztási és termelési területet képezünk, ezt sem fogadhatom el egészen, mert látom, hogy nálunknál sokkal kisebb és kevésbbé számos nemzetek érzékenységére és érdekeire mily tekintettel vannak még a világpolitikai kötések létrehozásánál is. Ezt sem fogadom el; de data non concessa, hát itt érvényesüljön az a hires közgazdasági szolidaritás Ausztriával, iparkodjék a t. ministerelnök ur arra-, hogy az osztrák kormánynyal megegyezzék, nem egy fantasztikus vámtarifában és a levegőben lógó kiegyezésre nézve, hanem abban, hogy együttesen érvényesítjük azt a súlyt, amelyet együttvéve 53 millió ember a világ közgazdasági politikában érvényesithet, érvényesítsük abban az irányban, hogy kívánjuk a felfüggesztését a végleges döntésnek, mindaddig, a mig itt is, ott is alkotmányosan lehet eljárni. Ha ez a monarchia, ez az 53 millió ember, nem bir akkora sulylyal, akkor, amikor mindkét államnak valósággal méltóságához hozzákötött alkotmányjogi követelményeknek útját állják, hogyha ez az 53 millió ember nem bir elég sulylyal, hogy a világ gazdasági mozgalmakban ez a helyzet tekintetbe vétessék, akkor abdikéljunk. De ez a helyzet nem áll fenn, ez az 53 millió ember önmagában elég súly és ha igazán van jóakarat Ausztriában velünk szemben, amint van nálunk Ausztriával szemben, amint mi, akik az önálló közgazdasági berendezkedést óhajtjuk, sohasem gondolunk közgazdasági harezra Ausztriával szemben, hanem ellenkezőleg a gazdasági önállóság alapján kiegyezést mi is akarunk kötni vele, a kölcsönös érdekeket ki akarjuk egyenlíteni és lehetőleg szolidárisán felléjani, ennek akár a közös, akár a külön vámtarifa alapján való egyetértésnek, együttműködésnek harangozzunk be azzal, hogy szolidárisnak nyilvánítjuk magunkat, szolidárisán járjunk el oly kérdésekben, hol kettőnk érdeke nyilvánvalóan egyezik. Mert a közgazdasági kiegyezés tartamára nézve ellentétes az érdekünk, de abban, hogy lehetetlen alkotmányjogi helyzetben vagyunk mi is, ők is, mi valóban, ők a kormányférfiak felfogása szerint és hogy e helyzetben nem lehet reánk erőszakolni a közgazdasági lekötöttséget, ebben egyezünk, ebben szolidárisak vagyunk ; használjuk ki a szolidaritást ott, ahol van és akkor teljes lehetetlen, hogy ily terület, ily embertömeg, kényszerhelyzet alatt álljon. Én tehát semmiféle szempontból nem vehetem tudomásul a ministerelnök ur válaszát. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur újból nyilatkozni láván! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk.

1 Halljuk!) Csak egészen röviden ismételhetem a t, képviselő ur most kifejezett eszmemenetére és aggályára nézve ugyanazt, amit a múltkor mondtam. Itt nem oly kényszerhelyzetről van szó, amely bármily tekintetben a mi méltóságunkon ejtene csorbát, vagy amelyet bármily tekintetben rossz néven vehetne a német birodalom. A német birodalom bizonyára nem akar minket kényszeríteni arra, hogy vele kereskedelmi viszonyunkat rendezzük, ha azt mondjuk, hogy nem tudjuk vagy