Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

302 fí$2. országos ülés ]916 augusztus 23-án, szerdán. nem akarjuk. De engedelmet kérek, mi nem kívánhatjuk a német birodalomtól, hogy ő a mi tehetetlenségünk miatt elhanyagolja a maga gazdasági érdekeit oly államokkal szemben, amelyekkel kereskedelmi forgalma sokszorta -nagyobb, mint a monarchiával. (Mozgás balról.) Bármily súlyt helyezzen a német birodalom •— és joggal — a velünk való kereskedelmi viszonyának rendezésére, nem hiszem, hogy arra kapható legyen és ne 1 is lennék hajlandó vele szemben ily követeléssel fellépni, sem Ausztriával együtt, sem anélkül, hogy azért, mert bizonyos belső nehézségeink miatt arra az álláspontra helyezkedünk, hogy most tehetetlenek vagyunk, azért ő is hanyagolja el a maga nagyhorderejű kereskedelmi életérdekeit más államokkal szemben és hagyja, hogy azok tőle függetlenül, vele nem gondolva, másokkal csoportosulva, elégitsék ki a maguk érdekeit. Ez egy tisztán gazdasági automatikus alakulása a viszonyoknak, amely, elismerem, nem kellemes ránk nézve, de amelylyel szemben strucczpolitika volna és a nemzet fontos gyakorlati érdekeinek korlátozása volna, ha ezzel nem számolnánk és erre be nem rendezkednénk. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur másik kérdésére pedig engedje meg, hogy azt válaszoljam, hogy a magam részéről azon nem vagyok hajlandó most túlmenni, minthogy én is azt óhajtom, hogy ez a szerződés a két országgyűlés hozzájárulásával az általános választások után, teljesen normális módon jöjön létre. De bocsánatot kérek, én nagyon ferde nemzeti politikának és a magyar nemzet érdekei nagyon rossz szolgálatának tartanám, ha arra az esetre is, ha ezen a normális utón nem járhatnánk, előre megkötnénk saját kezünket (Felkiáltások a baloldalon : No! No!) és megakadályoznánk azt, hogy ugy szolgáljuk saját érdekeinket, ahogy ez a magyar nemzetre nézve a legjobb. Ebben mi unikumok vagyunk az egész világon. Sehol a világon olyan közjogi hóbort nincs, hogy egy nemzet abban keressen garancziát, ha saját magát köti meg ; ha mást megköt: á la bonheur ; de hogy saját magát kösse meg egy nemzet és ebben a megkötöttségben garancziáját lássa a maga függetlenségének, ezt csak mi magyarok voltunk képesek feltalálni. (Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) Polónyi Géza : Deák Ferencz szerette volna ezt hallani! (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur még egyszer felszólalni ? (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Förster Aliról: A császár meg a párt. ez a kettő a fő. (Zaj és közbeszólások a baloldalon-.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert; T. ház! Kénytelen vagyok röviden még egyszer élni felszólalási jogommal a t. ministerelnök úrtól az imént hallottak miatt. A mi mindenekelőtt a 14. 8-ra vonatkozó válaszát illeti, az sokkal rosszabb, mint amit vártam. tőle, ez egyenes dezavuálása azoknak a tradiczióknak, amelyeket az 1867 : XII. t.-cz. megalkotói reánk hagytak, összes követői érintetlenül fentartottak. Minthogy ezek Magyarország függetlenségének garancziái, ezeket közjogi hóbortoknak elnevezni nem tudom hogyan lehet. (Ugy van! a baloldalon és félkiáltások: Czinizmus !) Ez keresztül törése annak a tradicziónak is, amely az 1867 : XII. t.-cz.-nek Magyarországon az osztrák alkotmányosságnak mintegy garantáló állását beiktatta, szóval a mi szempontunkból, akik nem ezen az alapon állunk, az 1867 : XII. t.-cz. összes fényoldalainak elhomályositása, erősségeinek meggyengítése. (Ugy van! a báloldalon.) A mi pedig a t. ministerelnök urnak a kényszerhelyzetre vonatkozó fejtegetéseit illeti, megjegyzem, hogy épen olyan értelemben értettem a kényszerhelyzetet én is. Ez nem azt jelenti, hogy Németország, vagy bárki minket fegyveres erővel vagy parancscsal kényszerit, hanem azt jelenti, hogy nyersen szólva igy is beszélhetnek: Ha nem akartok most megegyezni akkor megegyezem a többivel, reátok való tekintet nélkül. Már pedig ez az, amit én barátságtalan cselekedetnek vélek. De .feltéve, amit én nem tudok megítélni, hogy Németországra nézve olyan közgazdasági kényszerhelyzetek állanak elő, amely reá nézve a más államokkal való kötéseket sürgősekké teszi és hogy nekünk ennek folytán Németországgal való gazdasági viszonyunkat valahogy rendezni kell, emlékeztetek arra, amit pár het előtt elmondott interpellácziómban bővebben kifejtettem, most is czéloztam reá, hogy t. i. a Németországgal való gazdasági viszony elrendezése főbb vonásokban lehetséges ugy, hogy nyitva tartassék az a kérdés, vájjon ezek a megállapodások az egységes osztrák-magyar vámterület, vagy a magyar és az osztrák vámterületre külön-külön vonatkoznak-e. Ez igenis, lehetséges, és ez a fentartás a minimuma annak, amit követelek, mert ez nem ütközik abba a helyesen értelmezett kényszerhelyzetbe sem, amelyre a t. ministerelnök ur hivatkozik. Ismétlem, hogy nagy sajnálattal hallottam a t. ministerelnök ur válaszát és azt tudomásul nem veszem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Vibának helye nem lévén, kérdezem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak gróf Apponyi Albert képviselő urinterpellácziójára a maga, valamint a pénzügyminister ur, a földmivelésügyi és a kereskedelemügyi minister ur nevében is adott válaszát, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a baloldalon : Auj! Hock! Hock!) Többség. A ház a választ tudomásul -veszi. Következik Rakovszky István képviselő ur interpellácziója az igazságügyminister úrhoz a czenzura tárgyában. Rakovszky István: T. képviselőház! Való-