Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
300 652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. állapított levegőben lógó vámtarifa alapján, egy magyar országgyűlés által, amelyet talán dezavuálnak a választók a bekövetkezendő választásoknál, egy a maga önérzetében megsértett s ennek folytán minden olyan intézmény iránt már ab ovo ellenszenves osztrák Keicbsrath-tal szemben, amelynek szüneteltetése és kontumaeziózus volta által az a megoldás jött létre ! Ilyen módon akarnak kiegyezést csinálni? (ügy van! Ugy van! báljelöl.) Ezt én abszolúte lehetetlenségnek tartom. Szerencsére a magyar nemzet jogos igényei és a gazdasági észszerüség szempontjai itt annyira összevágnak, bogy nem leket az egyik ellen véteni a nélkül, bogy az ember a másikat is fel ne forgassa. Nem leket a magyar nemzet, a magyar nép jogai ellen itt merényletet elkövetni a nélkül, hogy az ember az észszerüség törvényeit fel ne döntse. Egy valóságos paszszió kellene ahhoz, bogy az ember ezt a müveletet véghez vigye, hogy ezt ilyen szempontokkal szemben mégis tovább erőszakolja. Ezért a következő interpellácziót vagyok bátor a kormányhoz intézni (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány a házat az osztrák kormánynyal folyamatban lévő pénzügyi és közgazdasági kiegyezési tárgyalások tartalmáról és ezé]járói tájékoztatni? 2. Erkölcsileg illetékesnek tartja-e a jelenlegi országgyűlést arra, hogy e kiegyezés tekintetében állandó hatálylyal határozzon? 3. Megengedhetőnek tartja-e a magyar közjog szempontjából vám- és kereskedelmi szövetségnek oly módon való megkötését, hogy az Ausztriában az osztrák alkotmány 14. §-ának igénybevételével vitessék keresztül?* (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a rninisterelnök urnak. A ministerelnök ur kivan válaszolni ! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ebben a késő éjszakai órában kizárólag az interpelláczió konkrét tárgyával kívánok ministertársaim nevében is foglalkozni, és egy más alkalomra tartom fenn, hogy az interpelláló t. kéjDviselő ur beszédének egyéb kérdést illető igen érdekes fejtegetéseire visszatérjek. Válaszomat igen rövidre foghatom azon körülménynél fogva, hogy ugyanezt a kérdést alig néhány héttel ezelőtt tette a t. képviselő ur interpelláczió tárg}>"ává és ugyanakkor megadtam körülbelül azt a választ, amelyet ezúttal adhatok. T. ház ! Én nem hunyok szemet azok előtt a nehézségek előtt, melyekkel az Ausztriával való gazdasági kiegyezés anyagának kezelése a mai viszonyok között jár. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Fájdalom azonban, ezzel a nehézséggel szemben áll egy feltétlen kényszerűség, az t. L, hogy nekünk ezt az anyagot fel kell dolgoznunk, hogy nekünk e kérdésekre nézve legalább az osztrák kormánynyal megállapodásra kell jutnunk, hacsak nem akarjuk a monarchiát és ezzel együtt a magyar államot is teljes tehetetlenségre kárhoztatni gazdasági téren, abban a pillanatban, midőn meggyőződésem szerint az egész világ hosszú időre dönteni fog (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) kereskedelmi politikai berendezése tekintetében. Ennek folytán feltétlenül szükséges odáig jutnunk a kiegyezéssel kapcsolatos kérdések tárgyalásában, hogy a főkérdésekre vonatkozó előzetes megegyezés a magyar és az osztrák kormány között létrejöjjön, és megkapjuk a bázist arra, hogy elsősorban a német birodalommal s azután valószínűleg más államokkal is kereskedelempolitikai tárgyalásokba bocsátkozzunk. Ami azt a további kérdést illeti hogy a dolog törvényhozási befejezése, hogy a kormányok között kötött egyezmények jogerőre emelkedése mikor és milyen modalitások mellett történjék, erre én csak azt válaszolhatom, amit a múltkor válaszoltam. Nagyon óhajtom, hogy ez a törvényhozási akczió az uj országgyűlésen következhessek be és ettől csak abban az esetben térnék el, ha ennek a különben, elismerem, helyesebb útnak követése mélyen sértené és veszélyeztetné Magyarország életbevágó gazdasági érdekeit. (Mozgás és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Ha ez állana be, akkor kötelességünk volna nézetem szerint ezt a lényeget tekinteni és megkeresni a jogilag kifogástalan formát ennek a lényegnek a megóvására. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ráth Endre: Kertelés! (Derültség jobbfelöl.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk I) A ministerelnök ur válaszát- nem veszem tudomásul, először abból az okból sem . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: . . . először már abból az okból sem, hogy a hozzá intézett kérdések egyikére, amely pedig rendkívül lényeges, egyáltalán nem válaszolt, t. i. arra a kérdésre, hogy a magyar közjog szempontjából megengedhetőnek tartja-e az Ausztriával való közgazdasági kiegyezésnek oly módon való megkötését, hogy az Ausztriában a 14. §. alapján vitessék keresztül, és azért, hogyha az e kérdésre várt válasz kimaradását az előbbi nyilatkozatból összevetem, lehetetlen nekem kedvezőtlenül nem magyaráznom. Mert ismétlem, hogy összegezve azt, hogy a ministerelnök ur a mai ülés elején nyilvánított, szerintem igen helytelen, álláspontja szerint nincs kilátás arra, hogy az osztrák törvényhozás addig, inig a háború tart, összehivassék, ezt kombinálva a ministerelnök ur mostani kijelentésével, amely szerint nem tartja kizártnak, bár nem óhajtja, hogy ez az országgyűlés, amelynek időtartama a
