Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1916 közt, nem lehetne ezen eszközhöz nyúlni, de általánosságban jóformán minden emberrel szemben azt kutatni, hogy vaosoTált-e egyszer-másszor a Kitz-szállóban, vagy ült-e páholyban, nézetem szerint egészen helytelen. Igenis azokhoz az ismérvekhez kell ragaszkodnunk, amelyek általánosan ismertek és csak abban az esetben czélszerü a standard megitélését is tekintetbe venni, amikor nagy ellenmondás mutatkozik. Mert lehet valakinek passziója, hogy egy dologra költekezik, szinházra, utazásra, vagy ruházatra, de viszont más szükségleti tárgyaknál takarékoskodik. Azt tehát nem kell alapul venni, hogy feltűnik, hogy sokat jár szinházba, hogy igy meg amúgy él. Ez alapul nem szolgálhat a jövedelem nagyságának megítélésénél. Ép ugy nem tartom helyesnek azt, ha oly adatok beszolgáltatását kívánják, a melyek ex offo is ismeretesek, vagy ismertek lehetnek az illető hatóság előtt. Ide tartozik az egyenesadó is, amely levonásba hozható. A jövedelmi adótörvény ugyanis megállapítja, hogy a tényleg fizetett egyenesadókat levonhatják, de hozzáteszi, hogy csak abban az esetben, ha az illető részletes kimutatást nyújt a nyers bevételekről stb. Ez csak zaklatás, mert hiszen könnyen lehet konstatálni, hogy az illető mennyi adót fizet. Lehet egyik másik tételnél differenczia, de egészben véve abszolúte nem szükséges, hogy ez ahhoz a feltételhez köttessék, hogy vallomását mily részletességgel dolgozza ki az illető. E beneficziumot adja a törvény minden jövedelmi adót fizető egyénnek és a hatóságnak nem az a feladata, hogy megnehezítse az egyénnek, de az, hogy megkönnyítse a dolgot, mert mi, ezen az oldalon, súlyt fektetünk arra. hogy a vallomások megtételét meg kell kedveltetni az emberekkel, nem szabad őket elriasztani és nem szabad arra nevelni őket, hogy mivel annyi kellemetlenségnek vannak kitéve, inkább megfizetik a bírságot de nem adnak vallomást. Sok finomérzékü ember ettől nagyon vissza fog riadni. Ez a rendszernek egyik súlyos következménye. A jövedelmi adóra vonatkozólag hasonlóképen, mint a III. osztályú kereseti adónál, helyesnek tartom a kontingens megállapítását, ugy hogyha itt is felesleg mutatkoznék, az az önkormányzati pénzügyek istápolására volna fordítandó. A jövedelmi adó azzal a sajátsággal bir, azt a funkcziót is kell teljesítenie, hogy az egyénnek lehetőleg, — persze a végtelenségig nem lehet elmenni — de a lehetőségig azon körülményeit vegye tekintetbe, amelyek az ő teherviselési képességét csökkentik. Hisz ez ennek az adónak volna különösen funkcziója és tekintettel a háborúra, a nagy drágaságra, a súlyos megélhetési viszonyokra, mi a jövedelmi adótörvénynek, az 1900-iki törvénynek erre vonatkozó pontjait kissé kibővítjük, amennyiben népességpolitikai és családpolitikai szempontból a beneficiumokat kissé nagyobbítjuk, hogy t. i. aszerint, amint 2, 3—4, 5—6 vagy több gyermeke van az illetőnek, mérsékeltessék az adó egy-két, három, négy fokkal. augusztus 9-én, szerdán. 23 Ellenben azok, akik nagyon kevés terhet viselnek, járuljanak hozzá nagyobb mértékben a köznek terheihez, igy azok, akik senkinek fentartási költségeihez nem járulnak, vagy csak egy személyről van szó, pl. gyermektelen házastársak esetén, azoknak az adója 10%-kal emeltessék fel, vagy valamivel nagyobb arányban, 15%-kai azoké, akik egyáltalán nem tartanak fenn családtagot. Ugyancsak a jövedelmi adónál szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy mindazok az óhajok, amelyek az ellenzék részéről hangoztattak és amelyeket a pénzügyi kormány jelentékeny részben honorált is, itt is ke resztül viendők, t. i. hogy a pénzügyminister hatáskörének az a része, amely túltengéshez vezetne, ép ugy, mint a hadinyereségadónál történt, a felszólamlási bizottságra ruháztassék és legmagasabb fokon a közigazgatási bíróságra. Ugyancsak idetartozik annak az intézkedésnek vizsgálata, amely a köztisztviselőkre vonatkozik, az ellenzék ezt elfogadja és helyesnek tartja. Hiszen tudjuk, hogy a pénzügyminister ur eredetileg az első javaslatban, már 1914-ben erre az álláspontra helyezkedett és tudjuk, hogy az eredeti alaptörvény a IV. osztályú kereseti adót egyáltalán eltörli és helyébe lép a jövedelmi adó és a szolgálati illetményekre vetett szerényebb adó. De nem tartjuk igazságosnak, hogy ily nagy különbség tétetik a köz- és a magántisztviselő között. Abból indultunk ki ugyanis, hogy az állami tisztviselőknél a legmagasabb fizetések körülbelül 20.000 koronáig terjedvén, ez a benificmni a magántisztviselőknek is adassék meg. Tudom, hogy lehet ellenvetést tenni, hisz van mindenesetre több tekintetben különbség a köz- és magántisztviselők között, életmódjuk vagy társadalmi állásuk igényei tekintetében, de hát a mai körülmények közt azt hiszem, hogy a törvényhozás annyira bőkezű és humánus lehet, hogy a határt felemeli a 20.000 koronáig magántisztviselőkre vonatkozólag, természetesen kimaradnak azok, akik nagy mammutjövedelmet, fizetést élveznek pénzintézeteknél és más társulatoknál, de ezek messze állnak azoktól, akik 20.000 korona fizetést élveznek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédem hátralevő részét négy órakor mondjam cl. Elnök : Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Földes Béla képviselő urat illeti a szó. Földes Béla: Áttérek a beterjesztett törvényjavaslatnak azon részére, amely, nézetem szerint,