Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

6.47. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdáit. 11 ben sem — s ezen a téren várom azon urak támogatását, akik most tapsoltak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,.) Nem engedek Németországgal szemben, nem engedek más szövetségesünkkel szemben sem. De nem is akarja senki. (Igaz! Ugy van!) Mert a mi szövetségünk értéke a mi erőteljes önérzetünktől is függ, s ha erről abdikálunk, akkor lenetünk értéktelen tömeg, de sem nemzet, sem értékes szövetségestárs többé nem lehetünk. (Élénk helyeslés balfelől.) Ne keverjünk, ne téveszszünk össze, t. ház, két fogalmat: a függetlenség fogalmát és az izoláltság fogalmát. (Helyeslés.) Az izoláltság a függetlenségnek ép az ellenkezőjét idézi elő: minket játéklabdává tenne mindenféle felmerülő kombinácziónak. A függetlenség fenmaradása mellett az izoláltságot ki akarom zárni, azért szilárdul ragaszkodom azon szövetségekhez, aemlyekben egyedül látom a mai konstelláoziók közt a mi jövendő biztonságunknak, a tartós béke fenmaradásának, megőrzésének biztosítékait. (Általános helyeslés.) Ha ebben van differenozia köztünk, ez igenis differenczia. Hanem én szükségesnek látom, hogy valamint nem akarom, hogy félreértés legyen azok tekintetében, amelyekben ezentúl is épugy teljesen egyetértünk, amint egyetértettünk eddig ; valamint nem akarom, hogy félreértés legyen köztünk a tekintetben, hogy én és elvbarátaim, akik velem maradtak, ép oly intranzigens ellenzéke vagyunk annak a rendszernek, amelylyel szemben áll t. barátom, — ha a módszerben eltérünk is, ez czélszerüségi kérdés köztünk — ugy másrészt a tekintetben se legyen köztünk félreértés, hogy azon szövetségi rendszerhez ragaszkodunk, amelyben biztonságunk egyik alapját birjuk, amelynek ozéljaira azonban kívánom és követelem, hogy egyenjogú befolyást gyakoroljunk, s hogy azok az egész vonalon tisztáztassanak kölcsönös lojalitással, kölcsönös őszinteséggel. (Helyeslés.) Ezeket a megjegyzéseket kívántam fűzni t. barátom beszédéhez, egyébként e tárgygyal a ház figyelmét nem akarom tovább terhelni. (Elénk éljenzés a bal- és a szélsőbahldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kíván szólam. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kivált azok után, amiké gróf Apponyi Albert képviselő ur elmondott, tulaj donképen felesleges volna felszólalnom, ha kötelességemnek nem érezném tisztázni egy kérdést, mely a Károlyi Mihály t. képviselő ur felszólalásából kitetszőleg bizonyos félreértést okoz. Szemben azokkal, amiket a t. képviselő ur az ő állásfoglalásával kapcsolatos romániai jelenségek tekintetében mondott, minden polémiától tartózkodva, egyszerűen konstatálni szeretném a tényállást. (Halljuk! Halljuk !) Tudjuk mindnyájan, t. ház, hogy a romániai sajtónak egy igen lármás része a háború kitörése óta minden lehetőt elkövet arra, hogy Romániát harczba vigye szövetségesei ellen. S aki figyelemmel kiséri az eseményeket, tudja azt is, hcjg^. román sajtónak ezek az orgánumai keserű szemrehányásokat tettek a román kormánynak azért, mert a szerintük kedvező alkalmat az oroszok felett 1915 május havában kivívott nagy győzelmeink előtt a monarchia megtámadására fel nem használta. T. ház ! Ugyanezek az orgánumok mindén lehető alkalmat felhasználnak arra, hogy azt a hitet ébreszszék fel Romániában, miszerint újból beállott a monarchia sikeres megtámadására a kedvező alkalom, de másfelől, hogy sietni kell ezt az alkalmat felhasználni, nehogy elkéssenek. Ezeknek az orgánumoknak, ezeknek a törekvéseknek — amelyeknek hátterével mindenki tisztában lehet — jött kapóra a t. képviselő ur vezetése alatt álló párt megalakulása, amit igyekeztek a román közvélemény előtt egészen hamis színben feltüntetni, igyekeztek ugy odaállítani, hogy a t. képviselő urak a háború abbahagyását, az ellenségek előtti megadást, az Oroszországgal való külön békét propagálják. A képviselő ur nagyon helyesen azt mondta, hogy eznevetséges. Minagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy ez nevetséges, tudjuk nagyon jól, hogy ilyen intencziók a képviselő uraktól is távol állanak s ha talán nem is állnának távol, egyáltalán nem volna módjukban ilyen intencziót megvalósítani. De, engedelmet kérek, nagyon jól tudjuk azt is, milyen kevéssé ismerik a mi viszonyainkat a külföldön, nagyon jól tudjuk, milyen együgyű meséket képesek Magyarországról elhinni a külföldön, s ennek folytán kétségtelenül beállott az a tény, hogy ez a nevetséges rágalom, amelylyel a képviselő urak akczióját a román sajtóban s az entente-sajtóban feltüntetni igyekeztek, tehetett egy bizonyos hatást ugy a román közvéleményre, mint az ententehoz tartozó államok közvéleményére is abban az irányban, hogy a csüggedésünkbe vetett hitet felébreszsze s ennek folytán a háború tovább folytatására való készséget fokozza. (Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezekkel szemben, azt hiszem, mi sem volt természetesebb, mint hogy a sajtónak az az orgánuma,, amelyet a t. képviselő ur felemiitett, olyan modorban, amely legkevésbbé sem volt bántó vagy sértő a képviselő úrra és párthiveire nézve, figye!meztessen ezekre a jelenségekre, figyelmeztessen reá, hogy a képviselő urak eljárását ilyen módon igyekeznek félremagyarázni és a magyar nemzet érdekei ellen kihasználni és alkalmat adjon a képviselő urnak a megfelelő rektifikáczióra. Es ha a t. képviselő ur ma azt mondta, hogy amíg a magyal' ember él — gondolom, ezt a kifejezést használta — addig a végsőig ellen fog állani a magyar nemzet az integritása ellen intézett minden támadásnak, akkor én ezt a kifejezést csak azért ismétlem és hangsúlyozom, mert óhajtanám, hogy ez eljusson ellenségeinkig is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A helyzet ez. Én nem beszélek itt : ^öjsániáról, hiszen ott nem felelős tényezők ellen-