Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
102 f)/>Ő, országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. Hogy e tekintetben ki fogja megállapítani a terhelt elmeállapotának gyarló voltát s micsoda mertéket fognak erre alkalmazni, azt nem tudom. Mert a csökkent beszámithatóság jelenségeit a bíróság van hivatva ítéletben megállapítani. De hogy a terheltnek elméje vagy elmeállapota gyarló-e s hogy ez a csökkent beszámithatóságot jelenti-e, ebből az nem tűnik ki. Valóban, nehéz e dolgokban a komolyságot megtartani. És ha még hozzá veszem, ami pedig minden bűnvádi eljárás alapfeltétele, hogy az eljáró hatóság a maga legjobb meggyőződése, lelkiismerete szerint jár el és ha itt olvasom ebben a harminczadhivatali utasításban a következőt: ha a kihallgatás vagy vallatás helyén vagy annak közelében alkalmas tolmács nem található vagy ha az említett határozatok más mint a felsorolt testi fogyatkozások, vagy egyéb akadályok miatt nem alkalmazhatók, ugy a pénzügyi igazgatósághoz jelentós teendő s annak a körülményekre alkalmas további intézkedése kikérendő. Tehát a nyomozás során a vizsgálat vezetője a felső hatóságtól utasítást kér, hogy mit csináljon! Ez minden modern bűnvádi eljárásnak kicsúfolása. Felolvastam, t. ház, ezt a pár szemelvényt annak illusztrálására, hogy ez az állapot szerintem fenn nem tartható s hogy akkor, mikor itt az egész adórendszer megváltozik, akkor, amikor uj dolgok jönnek, amikor olyan nagy súlyt fektetnek az adővallomásokra, amikor egy uj Magyarországnak a jövő kialakulása előtt be akarjuk vezetni az uj adózás rendszerét, akkor ilyen dohos szagú, elavult eljárást nem tarthatunk fenn és nem csábithatjuk a pénzügyi közegeket arra, hogy ezekben a rendeletekben foglalt jogositványnyal visszaéljenek. Azt hiszem, sohasem volt annyira aktuális ez a kérdés, mint ma. Sohasem láttam, hogy ez a kérdés, amelyet már a hadinyereségadóról szóló javaslatnál előterjesztettünk, annyira időszerű lenne, mint épen ezeknek az uj reformoknak a megokolásánál. Semmi oka sincs a t. kormánynak arra, hogy ettől a feladattól elzárkózzék. Nem tudom az okát ós magyarázatát adni, hogy miért legyen HZ H vádlott, féi most, amikor az adózás uj korszakába jutunk, kitéve ok nélküli szekatúráknak és egy elavult rendszer ilyen lehetetlen intézkedéseinek. Ellenkezőleg, mindent el kell követnünk arra, hogy ha az a vádlott bajba kerül, akkor a modern bűnvádi eljárás szerint védekezhessék. Eégen a fogdmegek korában lehetett helye ilyen eljárásnak, de ma már nem. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Befejezem beszédemet, t. ház. A háború a fogalmak terén nagy eltolódásokat idézett elő. A régi korszakban a Karok és Eendek gravaminális politikája mindig az adóval állott összefüggésben. Később is divatos volt a magyar közéletben a nemadózás jelszava, általános szokás volt, hogy lehetőleg minden társadalmi osztály kibújjék az adó alól és a politikai pártok is könnyen kaphatók voltak arra, hogy a tények komoly értékelése és mérlegelése nélkül egyszerűen felüljenek a nemadózás paripájára. Ma azonban, íme, nincs közöttünk senki, aki el ne ismerné, hogy ez a korszak már letűnt, ma adózni kell, becsületesen adózni. A Mária Terézia-korabeli kuruez magyar azt kiáltotta: Moriamur pro rege nostro ! Vitám et sangvinem, — sed avenam non! Ma pedig a háború megváltoztatta a közviszonyokat, a »Nem adózunk« jelszavából az a jelszó lett, hogy »Adózzunk« és avena is van a pónzügyminister számára, azt hiszem, az ő legnagyobb örömére, ha, mondom, a háború ilyen eltolódást idézett elő a fogalmakban, akkor viszont # jogos az a kérelmünk, hogy a kormány vegyen figyelembe minden olyan körülményt, amely annak a tételnek a beigazolására alkalmas, hogy minél több ember minél több munkával minél több értéket állítson elő. Földes Béla határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző : Mayer János ! Mayer János: Mélyen tisztelt képviselőház! Az e javaslatok tárgyalása során elmondott szakszerű, minden részletre kiterjedő, magas színvonalú beszédek elhangzása után méltóztassanak megengedni, hogy mi a magunk egyszerű szavaival szintén megtehessük észrevételeinket a törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk f) Mélyen t. képviselőház! A pénzügyi bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatokra vonatkozó jelentésében az adótörténet fejlődésének a bírálatával is foglalkozik. Ez a bírálat azonban rendkívül hiányos, mert ebből a legjellegzetesebb rész hiányzik. A honpolgár ugyanis kétféle adóval tartozik hazájának : véradóval és pénzadóval. Nem szenved kétséget az, hogy a kettő közül a fontosabb és súlyosabb szolgáltatás a véradó, amely mellett a pénzadó csak másodrendű szereidet játszik. Magának az adónak történeti fejlődésében is kifejezésre jut ez a felfogás, mert hiszen tudjuk, hogy a múltban, amikor a véres kardot körülhordozták, a nemesek kötelesek voltak fegyvert fogni, a zászlók alá tömörülni és az ország határát ellenséggel szemben megvédeni, amely szolgáltatással szemben mentesek voltak ugy az adófizetés, mint bármely más közszolgálati kötelezettség teljesítése alól. Az emberiség fejlődése és haladása téves útra terelődött akkor, amikor ahelyett, hogy a háborút, mint az egyes nemzetek közt felmerülő konfliktusok elintézésének eszközét kiküszöbölje, ahelyett az általános védkötelezettséget hozta be és abban fejti ki, — szinte iróniájaként az emberi észnek — leglázasabb tevékenységét, hogy minél tökéletesebb fegyvert kovácsoljon embertársai meggyilkolására és önönmaga ellen. Ezen azonban ma a legkevésbbé sem tudunk segíteni, mert ha az
