Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

&5Ű, országos ülés Í9l6 augusztus 12-én, szombaton. 161 jegyzőkönyvet felvenni és azt a pénzügyi igazgatósághoz áttenni. Minden más körülmények közt a félnek folytatólagos további kihallgatása mellőzendő. Ha teliát az a fél beismerő vallomást tesz, attól tovább egy szót sem kérdeznek. Ez, t. ház, egyenes utazás a beismerésre. És vájjon melyik pénzügyi tisztviselő nem fog elkövetni mindent, hogy ily módon beismerő nyilatkozatot csikarjon ki? Hogy a szabályok mennyire a védelem minden jogosultságának és igényének mellőzésével, sőt egyenes üldözésével vannak összeállítva, arra jellemző az, hogy a vádlott kérheti pl. azt, hogy vele szemben a rendes eljárás mellőztessék. Es mik ennek a feltételei? Azt mondja : E kérelem a következő feltételek mellett teljesíthető. Ezek között csak a 2. pont érdekes: »Ha a vádlott önvédelméről lemond.« Tehát az a legfontosabb, hogy a vádlott ne védekezzék; akkor lehet szó arról, hogy vele szemben enyhébben bánjanak el. A nyomozás, vizsgálat és hatáskör kérdésében ismét egy érdekes régiségre bukkanunk. Itt van ez a kifejezés, amelyet az ember már majdnem elfelejtett: a sommás vallatás. Azt mondja: A. tényállás kinyomozásánál az, aki ellen a kérdésben forgó kihágásban való bűnösségre vagy bűnrészességre nézve jogszerű jelenségek léteznek, a nyomozást teljesítő hatóság vagy hivatal által sommás vallatás alá vonandó. Jogforrás erre nézve az ország jövedéki büntető eljárás szerint kifejlődött joggyakorlat. Ha a vádlott elfogatott, a sommás vallatás a letartóztatás után közvetlenül elkezdendő. Szép kilátás: hogy a letartóztatás után, hogy ha elfogták, mi történjék vele. Ha ellenben szabadlábon van az a szerencsétlen vádlott, akkor a sommás vallatásnak a tényállás kinyomozását haladéktalanul kell követnie. S ezen sommás vallatásra nézve a kihallgatásokra fennálló általános szabályok szerint kell vele szemben eljárni. Mi ennek a sommás vallatásnak a czélja ? Ez a sommás vallatás arra szorítkozik, — ugy mond az utasítás — hogy a vádlott az ellene fenforgó vádról értesíttessék s neki alkalom nyújtassák arra, hogy beismerése által az eljárást könnyítse. (Derültség.) Ez a fontos, hogy valahogyan ne húzódjék el az eljárás. Mi történjék a vádlottal ? Ábrahám Dezső: Igazi spanyol csizma! Bródy Ernő: Mi történik vele nem felelés vagy tagadás esetén? Ez is nagyon kedves. Azt mondja: ha a kihallgatandó egyén a hozzá intézett kérdésekre felelni nem akarna, vagy feleleteit az ügyhöz nem tartozó más tárgyakra fordítani akarná, vagy a kihágást tagadja, neki komolyan kijelentendő, hogy ez a magaviselet ártalmára van. (Derültség.) íme, ilyen védelem és oltalom alatt áll az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. a.vallomás, hogy neki ezt komolyan figyelmébe kell ajánlani. Nincs olyan része ennek az eljárásnak, ahol a legérdekesebb ily szemelvényeket ne lehetne előhozni. Pl. az idézés csak oly dolog, melynél azt hinné az ember, hogy nem talál csodabogarat. Itt azonban van. Az idézésre nézve azt mondja: papok, katonatisztek és általában más tekintélyes személyek, ha nem kereskedők, a vizsgálatot vezető pénzügyi közeg előtt való személyes megjelenéstől felmenthetők. Ha nem kereskedők! (Derültség.) En kíváncsi vagyok, hogy vájjon a papok és katonatisztek oly nagy mértékben kerülnek-e ezen paragrafus következtében az élettel érintkezésbe. Hiszen talán mégis csak a kereskedők azok, akiknek az élettel legtöbb érintkezésük és legközelebbi viszonyuk van. A katonatisztek egyelőre a harcztéren vannak. A katonatiszt megjelenhetik-e az idézésre? E privilégiumot elengedhetjük nekik s azt hiszem, osztozhatnak a kereskedőkkel abban, hogy azok is személyes jelentkezésre kötelezhetők. Érdekesen szerepelteti az ügyvédeket ez az utasítás. (Sálijuk! Halljuk!) Azt mondja, egész egyszerűen, röviden s minden különös megokolás nélkül az ügyvédellenes hangulatnak ez a klaszszikus megtestesítője: A jövedéki vizsgálat során ügyvédi képviseletnek helye nincs. Rendben van, vége. Ott a vádlott ki van szolgáltatva. De mégis van eset, amikor érintkezhetik. Azt mondja később: Oly vádlott, aki nincs letartóztatva, kihallgatása előtt ügyvéddel érintkezhetik. (Derültség. Halljuk! Hulljuk!) Tehát megadja a jogot, hogy amíg nincs letartóztatva, érintkezhetik ügyvédjével. (Derültség.) Nem lehet, t. ház, ebben oly paragrafusra bukkanni, aho] az ember csodabogárra nem akadna. A kihallgatásról pl. azt mondja a régi kedves módon, hogy a kihallgatást mindig illemmel és higgadtan kell végezni. (Derültség.) Hát méltóztassék elképzelni azt az egyént, aki jutalmat kap feljelentésért, hogv az mint egy illemtanár tudjon viselkedni. Azt mondja továbbá : A vádlott irányában minden sértő elnevezés vagy kifejezés használata feltótlenül kerülendő. Azt mondja továbbá : Az eljárást megillető komolyságnak nem szabad kemény vagy oly bánásmóddá fajulnia, mely a vallatott egyént félelemre birná. Ez különösen klasszikus, ha figyelembe veszszük azokat, amikkel a beismerésre utazik. Különösen figyelmébe ajánlom az igazságügyminister urnak, mint aki a büntetőjog terén tudós tekintély s a csökkent beszámithatóság elméletének barátja, hogy ez a régi utasítás még ennél is tovább megy s az enyhítő körülmények között egy különös dolgot isméiéi és pedig azt, ha a terheltnek elmeállapota nagyon gyarló. Ez enyhítő körülmény. 21