Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

160 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. pílíchtige, die regeim ässig jährlich Abschlüsse maclien.« Ha előveszszük a mi törvényjavaslatunk 9. és 10. §-át, majdnem szószerint ugyanezeket a meghatározásokat találjuk. Itt minden oldalról megvitatták az értékmeghatározás kérdését. Kifogást tettek a forgalmi érték meghatározása ellen, viszont a hozadéknak a többszörözés alapján való megállapítása ellen is kifogást tettek. Én azt hiszem, ebben a kérdésben egy középút felel meg a valóságnak és nyugtatná meg a kedélyeket, egy középút, amely az összes viszonyokat számbaveszi a személyi és anyagi konjunktúrák kihagyásával. Ha ez az értékmeghatározás egy régebbi idő átlagára megy vissza és számításon kívül hagyja a konjunkturális viszonyokat, ha tekintettel van az azon vidéken szokásos haszonbéri összegekre, magának annak a birtoknak fekvésére, természetére, arra, hogy kis-, közép-, vagy nagybirtokról van-e szó stb., akkor azt hiszem, megközelíti a tárgyilagos igazságot, mert hiszen az abszolút igazságot elérni ugy sem tudja senki. Ez az egyik feltétel. Másodszor törvényben kell statuálnunk a becslés módját, t. i. becslőbizottságok alakítását a vagyon különböző kategóriái szerint, tehát nem ugy, hogy a földbirtokos becsülje meg a kereskedő vagyonát, hanem mindenki azt a vagyont becsülje meg, amelyre nézve szakértő. Emellett a félnek is meg kell adni a jogot, hogy ellenőrző szakértővel a maga érdekeit képviselhesse. Ily módon, azt hiszem, mindazok az aggályok, amelyek jogosultan vagy jogosulatlanul e ^kérdés körül feltámadtak, el fognak oszolni. És minthogy valamennyiünk czélja az, hagy az igazságot megközelítsük, hogy a valódi jövedelemhez szabódjanak az adózási viszonyok, ennélfogva senkinek kifogása az eljárás ezen módja ellen nem lehet. Fel akarom hívni az igen t. minister ur figyelmét a lakóházak megbecslésére is, hogy e tekintetben is méltóztassék ezt a körültekintő eljárást tanúsítani. Nagy városokban pl. a beéjütésre alkalmas telkeknél meg kell nézni, hogy mily módon alkalmas az a telek a beépítésre és aszerint kell annak a teleknek értékét meghatározni, ugy hogy magának az adónak megállapítása inger legyen az építkezésre. Mert ha a be nem épített telek adóval sujtatik, ez mindenesetre elő fogja mozdítani az építési kedvet, aminek következtében a lakásviszonyok is kedvezőbben fognak alakulni, ami igazán égető kérdés, mert mégis lehetetlen állapot, hogy nagy városokban egészségtelen kis lakásokban legyenek összezsúfolva az emberek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) (Az elnöki széltet Szász Károly foglalja el.) T. képviselőház! Nem búcsúzhatom e témától el anélkül, hogy fel ne hívjam a t. minister ur és egyúttal az igazságügymínister ur figyelmét a jövedéki büntető eljárás reformjára. Mert akkor, mikor ez az adórendszer átalakittatik, mikor modern adóelméletek alapján igyekszünk uj törvényeket megkonstruálni, mikor a vallomásokra oly nagy súlyt fektetünk, mikor felszólításokat hallunk a becsületes vallomások megtételére és amikor várjuk Magyarországon az adómorál megszületését, akkor lehetetlen, hogy a jövedéki büntetőeljárás, nyomozás és vizsgálat régi állajtotában maradjon, lehetetlen, hogy ez a Mária Terézia korából fenmaradt 1742-ik évi harminczadhivatali utasítás és az 50-es évek különböző pátensei alapján történjék. Jelenleg jövedéki eljárás alá eső kihágást követ el a vallomásra kötelezett, ha a jövedelemre vonatkozólag vallomásában vagy illetékes helyről hozzáintézett kérdésre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan, vagy szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetve adóköteles jövedelemforrást szándékosan elhallgat. fia jövedéki büntetőeljárás jogtudő emberek kezében volna és intézményesen volna egy perrendtartás, amely a vádlott helyzetével számol, akkor ezen szöveget el lehetne fogadni. De mikor van ez a harminczadhivatali utasítás, amikor ennek értelmében dijak illetik meg a feljelentőket, akiknek anyagi érdeke, hogy bűnöst keressenek, akkor a jövedéki büntetőeljárásnak ez a régi módja nem tartható fenn. Én most csupán tárgyilagos érveket akarok a t. ház elé terjeszteni és épen azért méltóztassanak megengedni, hogy a jövedéki kihágás néhány passzusát ismertessem. Ezekből minket, akik most modern elvekkel szeretnénk foglalkozni, olyan dohos kriptaszag fog megütni, amely aligha egyeztethető össze az emberi szabadsággal, a jogegyenlőséggel és az adózónak általunk óhajtott helyzetével. Itt van a jövedéki kihágási eljárás. A harminczadhivatali utasítás egyik szakasza szerint a fél vallomást tesz. Mit mond ez ? A vizsgálat megejtésére jogosítva vannak a pénzügyi közegek. Megjegyzem, hogy ez az egész utasítás inkább a jövedéki dolgokra vonatkozik, nem annyira az egyenesadóra; a szabályok is inkább a csempészetre és jövedéki kihágásokra vonatkoznak, de miután érvényben vannak, ennélfogva az egyenesadókra is alkalmazhatók. Ennek semmi sem állja útját, hogy alkalmaztassák, Azt mondja: ha a vizsgálat megejtésére jogosított pénzügyi tisztviselő valamely, erre alkalmas hatósági tisztviselő jelenlétében veszi fel a tényleirást és a feltartóztatott személy vagy az, kinél a lefoglalt tárgy találtatott, valamennyi vagy egyes terhére rótt körülményekre nézve beismerő vallomást tesz, ugy az eljáró tisztviselő köteles őt tüstént külön kihallgatni s a vallomásról, valamint a további kihallgatásról külön