Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 au a parlamenthez e tárgyban : t. i. a községi adóztatás reformjának a kérdésével óhajtom a t. háznak idejét és türelmét néhány perezre igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Ezzel a reformkérdéssel fájdalom, ugy vagyunk, mint Magyarországon igen sok reformkérdéssel: nagyon hosszú múltja van. Hiszen ha nem is akarok a múlt század 90-es évei előtti időre visszanyúlni, amikor egy igazi szerves adóreformnak a kérdése először felmerült : 1893-ban Wekerle Sándor, mint akkori pénzügyminister, az e tárgyban összehivandó szaktanácskozmány elé terjesztett emlékiratában nagyon nyomatékosan hangoztatta, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyenesadószolgáltatásnak reformálása, ha gyökerükben akarjuk a bajokat orvosolni, korántsem az állami adók megváltoztatásában áll egyedül, sőt a bajnak legfőbb kútforrása nem is ebben van. Ha ugyanis azt veszszük figyelembe, hogy a közszolgáltatásoknak milyen mértéke jut az állami és minő egyéb közszolgáltatásokra, arra az eredményre jutunk, hogy nem az állami szolgáltatások nagyságában, hanem az egyéb szolgáltatások sokaságában rejlik az adózás teljes súlypontja. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy csak fél rendszabály lett volna, az egyenesadók reformjára gondolni, a többi közszolgáltatásokat pedig érintetlenül hagyni, hanem ki kell terjesztenünk a reformot ezekre is, különösen azért, hogy ezen helyhatósági szolgáltatásokat korlátozzuk, kezelésüket egyszerűsítsük, ellenőrzésüket hatályosabbá tegyük és az állami szolgáltatások kezelésével szerves összhangba és kapcsolatba hozzuk. T. ház ! Körülbelül egy negyedszázada múlt el annak, hogy azok a ma is feltétlenül érvényes szavak ebben az emlékiratban a magyar képviselőház tagjainak tudomására hozattak. Azóta megtörtént az adóknak Wekerle által tervezett reformja. Az 1908, illetőleg 19ü9-i adóreformokkal kapcsolatban azonban nem láttuk azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyek megoldását Wekerle Sándor ezelőtt 23 esztendővel még az egyenes állami adók reformjánál is bizonyos tekintetben sürgősebbnek és fontosabbnak tartott. Hát, t. ház, a mi szerencsétlen politikai helyzetünk és általában a mi szerencsétlen belpolitikánk az, ami bizonyos fokig . . . Polónyi Géza: Az már mind igaz ! Antal Géza: . . . állandóan kerékkötője volt annak, hogy az állam egyetemes érdekében álló fontos, szükséges, elodázhatatlannak érzett reformjavaslatok napirendre kerüljenek, ez volt az •oka annak, hogy csak 22, 23 esztendő múlva kerül e kérdés is újra elő, amikor egy negyedszázadot vesztettünk, amely ennek a nemzetnek életében helyrehozhatatlanul múlt el. A világháborúnak kellett következnie, a világháború okozta összes nyomorúságnak, hogy újra érezzük ennek a kérdésnek rendkívüli fontosságát és horderejét és ezzel a kérdéssel újra foglalkozzunk és megoldására keressük az ekszpedienst. Mert, ha nehéz volt a községi háztartás helyzete a világháború előtt, méltóztasgusztus ' 12-én, szombaton. 125 sanak meggyőződve lenni, hogy hasonlíthatatlanul nehezebb most a világháború alatt és még súlyosabb lesz a világháború után. Hiszen, t. ház, törvényhozási intézkedéseink a lefolyt negyedszázad alatt bizonyos fokig magának a községi adóztatásnak a helyzetét rosszabbá tették, mint azelőtt volt. A regalemegváltás következtében az addig élvezett jövedelmek emelkedésétől a községek bizonyos részben elestek és az 1899 : VI. t.-cz., amely egyes fogyasztási czikkekre a községek által addig kivetett pótlékok további szedését megszüntette és a községek által addig élvezett jövedelmek összege fejében helyezett csak állami szubvencziót kilátásba, ismét a fokozódó emelkedéstől fosztotta meg a községi háztartást, mert a kontingentált összeget csak az 1895—97. évek jövedelmében állapította meg és csak ezt volt hajlandó az állam a községi háztartási szükségletek fedezésére megtéríteni, így a községek mindinkább arra szorultak, hogy a meglévő adókra községi pótlékokat vetve fedezzék a maguk szükségleteit. De ezek a meglévő adók szintén majdnem mind kontingentálva vannak, ugy hogy tulaj donképen csak a házbéradó az, amely kontingentálva nincs, amelynek egyre emelkedő jövedelme egyrészt az állampénztárt is igen kedvezően érinti, de másrészt a községeknek alkalmat szolgáltat arra, hogy egyre nagyobb adóalap után vethessék ki a maguk pótlékát. A házbéradó azonban a városok lakosságának megterhelését jelenti; minél nagyobb a házbér-adóalap, annál nagyobb a városi lakosság megterheltetése. És ha a nagyobb megterheltetést jelentő nagyobb adóalap után rovatnak ki a nagyobb községi pótlékok, akkor ez állandó megterheltetését jelenti a városi lakosságnak. Az a két adójavaslat, amely előttünk fekszik, a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló javaslat, kimondja, hogy ezen adók után községi pótlék nem szedhető. Polónyi Géza: Helyes ! Antal Géza : Nem szólok erről; annak teoretikus és adótechnikai szempontból is nagy akadályai volnának, hogy épen a jövedelmi és a vagyonadó után, amely mind a kettő személyi adó, községi pótlékok vettessenek ki. Erről azonban nem szólok, csak a tényt akartam megállapítani. Viszont azzal, hogy a III. osztályú kereseti adót is kontingentáljuk, épen ugy, mint annak idején a földadó volt kontingentálva, természetes, hogy az emelkedő jövedelem révén előállott adóalap többletét szintén elvonjuk a községek adókivetése alól és igy a községek arra vannak utalva, hogy a fennmaradt néhány adóra vessenek ki mennél nagyobb községi pótlékot, ugy hogy nem csodálkozunk, ha ennek következtében a községi adópótlékok magassága igen sok helyen a rendezett tanácsú és törvényhatósági városoknál, több mint felében e városoknak, a községeknél körülbelül pedig szintén ez az arány áll fenn, eléri az állami adók 70—80%-át, sőt igen sok olyan község van, ahol a 100%-ot is meghaladja. Már pedig ez nemcsak abból a szempontból