Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
126 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. hátrányos, hogy igy a község lakossága túlon-túl van terhelve bizonyos adópótlékokkal, hanem abból a szempontból is, hogy a mi egyenesadóink, kivéve épen a tervezett két adót, a jövedelemadót és a vagyonadót, meglehetősen igazságtalan adóalapot nyújtanak, ugy hogy az az igazságtalanság, amely ezekben az egyenesadókban rejlik, ha a községi pótlékokra ezek szolgálnak alapul, csak fokozódik azokkal a százalékokkal, amelyeket a község a maga háztartása érdekében azokra kivetni kénytelen. Ugyanazok az okok, amelyek kivánatossá tették, hogy ezeket a rendkívüli szükségleteket az állam ne az eddig megtevő adók pótlékolásával próbálja fedezni, mert ez a meglevő igazságtalanságokat fokozta volna, ugyanazok az okok szolgálnak természetszerűen arra is, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy a községek is ne ezekre a meglevő adókra legyenek kénytelenek a pótlékokat kivetni, mert ez ép ugy fokozná az igazságtalanságokat, mint ha a pótlékolás az állam czéljaira történnék. Tisztelt ház ! Budapest székesfőváros abban az emlékiratban, amelyet a ház elé terjesztett, felhivta a ház figyelmét azokra a bajokra, amelyek a községi adóztatás terén fenforognak. Azt mondja (olvassa) : »A kormánynak és a képviselőháznak a figyelmét arra kívánjuk irányítani, hogy az államháztartás pénzügyi egyensúlyának rendezése mellett ugyancsak a közgazdasági konszolidáczió másik követelménye az, hogy a városok háztartása, amely a háború következtében megrendült, szintén rendeztessék. Kétségtelen, •— mondja Budapest főváros közönsége — hogy az országos adókérdésekkel kapcsolatban a városok háztartásának és adózási rendszerének kérdését is szabályozni kell. Ez föltétlenül igy van és épen azért, bár az idő nem alkalmas arra, hogy egy ilyen organikus reform minél rövidebb idő alatt megvalósittassék, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a törvényhozás nem zárkózhatik el e kívánalmak elől, nem zárkózhatik el az elől, hogy ezeket a kívánalmakat olyan alakban és olyan irányban teljesítse, amely irányban és alakban ezek ma a háborús időkben honorálhatok, hogy t. i. egy jobb jövőnek előkészítésére adja meg most az utasítást, a községi háztartások szempontjából jobb jövőnek előkészítésére, amely mindazokat a mizériákat, amelyek a községi háztartás terén uralkodnak, megszüntetni hivatva van. Azonban, t. ház, nem szeretnék egyoldalú lenni. Fájdalom, az a meggyőződésem, és a városok háztartásának tanulmányozásából tapasztalati adatokkal támogatott meggyőződésem, hogy igen sok esetben maguk a városok is hibásak azoknak az állapotoknak előidézésében, amelyek ma a maguk pénzügyi nyomasztó súlyával a városokra nehezednek, mert különösen a községi beruházások terén, ha azt kérdezzük, hogy van-e a városokban rendszer, akkor azt felelhetjük, hogy a rendszer a teljes rendszertelenségben van. Egy megállapított programm, amelynek alapján egyes városok a szükségesebbet és jövedelmezőbbet előre téve és a kevésbbé szükségeset hátratolva, amazt megvalósítani igyekeznének, a kevésbbé jövedelmező, a fényűzési, vagy kényelmi czélokat szolgáló intézmények megvalósítását pedig háttérbe szorítanák, ilyen egészséges községi programmot, fájdalom, nem találtam a magyarországi városok életében. És e tekintetben ismét azt mondom, hogy a törvényhozást is terheli mulasztás, mert azokra a fontos feladatokra tekintettel, amelyek városainkra várnak, a törvényhozásnak ebben a tekintetben régen kellett volna intézkedéseket foganatosítania, hogy a városok ne álljanak egészen tanácstalanul, ötletszerűen, minden tervszerűség nélkül, hanem az igazi városfejlesztési politika mesgyéjén haladva érjék el a magyarországi városok a felvirágozás magas fokát. T. ház ! Akárhány város van, ahol a város vezető embere Schiller Don Carlosával azt mondja, hogy »noch nichts für die Unsterblichkeit getan«, és csinál egy nagy alkotást, a melynek tulaj donképen a város szempontjából nincs semmi értéke, (Ugy van!) de amely legalább mutatja, hogy alkotó tehetség, amelyre még a késő nemzedékek is büszkén fognak nézni. Sőt akárhányszor talán nem is a vezető ember az oka, de a városban felmerült egy tetszetős idea, és a közönség oly nagy szeretettel csügg ennek az ideának a megvalósításán, hogy tekintet nélkül arra, vájjon czélszerü-e, hasznos-e, a város jövő fejlődésének érdekében áll-e, annak mielőbbi megvalósítását sürgetik és kikényszerítik. Ily körülmények közt a törvényhozásra és magára a belügyi kormányra várakozik a nagy feladat, hogy a városoknak e téren segítségére siessen és ne engedje, hogy míg egyrészt a városi jövedelmi források fokozásáról gondoskodik, e jövedelmi források improduktív czélokra, lukszuriózus czélokra fordíttassanak . .. Polónyi Géza: Népopera ! Antal Géza: -.. hogy amikor aztán szükség van arra, hogy a városok haladhassanak a jólét, a gazdagodás, a fejlődés utján, ne fényűzési czélokat lássunk megvalósítva, amelyek a városok javát nem szolgálják, hanem csak a maguk fényűzésükkel a polgárok és a társadalom igényeit Ifokozzák és beviszik a fényűzés vágyát oda is. (Ugy van!) Nem akarok példákra hivatkozni, (Halljuk. 1 Halljuk !) nomina sünt odiosa, de többé-kevésbbé, mondhatom, hibás minden magyarországi város, és amelyik nem hibás, az igazán fehér holló e tekintetben, ugy hogy ez egy egyetemes kérdés, amelynek megoldása épen azért az ország egyetemének áll érdekében. Nem kipellengérezni akarom az egyes városokat, vagy vezetőiket, csak egyszerűen konstatálom a tényt, hogy a magyarországi városok fejlődésében nem látjuk a jogosan megkövetelt előhaladást, hanem bizonyos ötletszerűséget, tervszerütlenséget látunk. Polónyi Géza : Különösen a főváros ! Antal Géza : Tetszetős eszmeáramlatok követését látjuk, amelyek divatoknak hódolnak és ennek a városok adják meg az árát. (Ugy van !)
