Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken, 109 hivatalos elnökeinek adatai szerepelnek az adófelszólamlási bizottság előtt mint olyanok, amelyeket az adóösszeiró küldöttség állapított meg. Ennek következtében magam részéről szükségét látom annak, hogy a rendeletben direkt felhivassanak az összeiróküldöttségek, illetve azok elnökei, hogy az összeirási jegyzőkönyvek minden egyes adózóra nézve nyomban, különkülön, vétessenek fel és a jelenlévő összeiróbizottsági tagok által külön-külön írassanak alá és csak az ekként megállapított, elkészített és aláirt jegyzőkönyvek terjesztessenek a pénzügyigazgatóság utján az adófelszólamlási bizottság elé. Mert mi történt a mostani gyakorlat szerint? Az, hogy a minister által, illetőleg az adófelügyelő, a pénzügyigazgató által kinevezett összeiróküldöttségi elnök a tagokkal összeállott, és végiglapozták az adófőkönyvben az adózókat névszerint, diskuráltak, tárgyaltak az egyes adózók jövedelmi forrásairól, az elnök jegyzeteket csinált és ezekből utólag elkészítette az összeiró-bizottsági jegyzőkönyveket azokat beterjesztette és azok szerepeltek az összeiró-küldöttség jegyzőkönyvei gyanánt. Ezekben a jegyzőkönyvekben igen sok esetben az elnöknek egyéni becslése, amelyhez neki a 26. §. értelmében különben joga van, — ha az összeíró küldöttség becslésével nincs megelégedve, joga van külön javaslatot tenni, — mondom, az elnök maga egyéni becslése került az adófelszólamlási bizottság elé az összeíró küldöttség javaslataképen. Ebben az irányban kérek rendelkezéseket, hogy e visszásságok a jövőben meg ne ismétlődjenek. Súlya van ennek. Nem ok nélkül beszélek e kérdésről, amely látszólag alárendelt jelentőségű. Súlya van ennek az adózók érdeke szempontjából, mert az, ami az adófelszólamlási bizottság és az adókivetésre jogosított hatóság, tehát a közigazgatási bíróság elé is kerül, az az adat mintegy prejudiczium. Ezzel a prejudicziummal szemben az adózónak védekeznie kell s igen sok esetben védekezni lehetetlen. Egy ilyen prejudicziumot nem lehet és nem szabad megállapitani. Azt hiszem, ez a kérésem meghallgatásra fog találni, mert nem tudom elképzelni, hogy a pénzügyminister urat ne ugyanaz az intenczió hassa át, hogy ezekben a kérdésekben hiba, félreértés vagy visszaélés ne történhessék. Ezek után következnék az adókivetés kérdése. Az adókivetés kérdése annyiban szerepel ebben a javaslatban, amennyiben módosítja a jövedelmi adóról szóló törvénynek rendelkezéseit és pedig abban az irányban, hogy míg a jövedelmi adóról szóló törvényben az adókivetést az adókivetőbizottságok eszközölték volna, addig ebben a javaslatban az 55. §-ban kontemplált adófelszólamlási bizottságok fogják eszközölni. Ugyanez a rendelkezés foglaltatott az 1914. évi javaslatban és az abból származott törvényben is. Most ennek nincs külön indokolása, az 1914. évben az volt az indokolása hogy ad hoc dologról volt szó és az országban nyolczszáz adőkivető-bizottságot kellett volna megalakítani, ami az akkori viszonyok között lehetetlennek látszott. Én ezt az indokot sem tudom elfogadni ; és amit előbb az adóösszeiró küldöttségekre mondottam, ugyanezt vagyok bátor itt is megismételni. Ugyancsak visszavezetem ezt a rendelkezést arra a térre, hogy a minister ur az adókivetésből az autonóm forumok által kiküldött szerveket lehetőleg eliminálni iparkodik. Mi különbség van az adókivető és az adófelszólamlási bizottság közt, amint azt a jövedelmi adótörvény megállapította? A különbség az, hogy míg az adókivetőbizottságban az autonóm fórumok által kiküldött tagok többségben vannak, addig az adófelszólamlási bizottságban a minister és a hatóság által kiküldött tagok vannak többségben, tehát már a kivetésnél biztosította magának a többséget. Ennek következtében a törvényt ugy, ahogy rendelkezik, kell életbeléptetni. Szerintem az adókivető-bizottságok megalakítása nem ütközhetik nehézségekbe, mert azok ma is működnek. Kontemplálva volt, hogy az adókivetőbizottságok által a kereseti adó és a jövedelmi adó együtt fognak megállapittatni, ebből a szempontból tehát nehézség nem forog fenn. Ha mégis van indok, mely miatt magam is belátom, hogy a mostani rendelkezés nem volna életbeléptethető, ez egyszerűen az, hogy a kereseti adó kivetése nem történik azon elvek alapján, melyek az 1909. évi adóreformban kontempláltatok és ennek következtében a kivetőbizottságok kétféle szempont szerint volnának kénytelenek kezelni az egész adókivetést. Azonban, ha a jövedelmi adó egész terjedelmében fog életbelépni, akkor nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az 1909. évi törvény rendelkezései ugy az adókivetést, mint a jogorvoslatokat illetőleg ugy lépjenek életbe, amint az a törvényben meg van irva. Ezt az előadottakon kívül indokolja még egy szempont, az t. i., hogy ezzel a közigazgatási bíróságot tehermentesítjük. Az 1909-iki törvény értelmében az adófelszólamlási bizottság tulajdonképen egy jogorvoslati fórum volt, melynek határozatai ellen panaszjog engedtetett a közigazgatási birósághoz. Azonban ez a panaszjog nem volt korlátlan, hanem korlátolt volt azáltal, hogy a törvényben stipulált esetekre szorítkozott csak. Ellenben az 5. §. értelmében ma a panasz korlátlan. A t. pénzügyminister ur jobban tudja, mint jómagam, hogy a közigazgatási bíróság ilyen panaszokkal annyira túl van terhelve, hogy az 1914. évi adókivetés ellen beadott jogorvoslatoknak egy nagy része még ma elintézetlen, sőt tudomásom van arról, hogy vidéki adófelszólamlási bizottságok az 1914. évi adókivetések ellen beadott jogorvoslatok egy nagy
