Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
110 649. országos ülés 1916 részét még fel sem terjesztették. Ily körülmények közt az adóadminisztráczió és a közigazgatási bíróság tehermentesítése érdekében cselekszünk, ha magát az eredeti törvényt léptetjük életbe. Az évközi változásokat külön fejezetben tárgyalja ez a javaslat. Erre vonatkozólag elsősorban a tizedik szakasz rendelkezik, amely kimondja, hogy amennyiben elemi csapás, vagy egyéb rendkívüli körülmények folytán valakinek jövedelme csökken, az a kivetés során figyelembe vehető, a jogerős kivetés azonban ilyen okból nem módosítható és nem helyesbíthető. Ezt a méltányos dolgot intézi el a 10. szakasz 3., 4. és 5. bekezdése, amennyiben a X. t.-cz. 25. §-a rendelkezéseitől eltérőleg megállapítja, hogy ilyen okokból a kivetés a jogerősség után is helyesbíthető akkor, ha a jövedelem legalább 30°/ 0-kal csökken. Ez humánus, helyes intézkedés és megállapítja, hogy az ez iránti kórvények beadandók az adóévet követő január végén, a kérvények fölött a pénzügyminister dönt és határozata ellen a közigazgatási bírósághoz van helye panasznak. Azt a rendelkezést, amely megállapítja, hogy a helyesbítésre van jog és alap és hogy ezt kérvényezni kell, ebben a formában nem diffikultálom; de diffikultálom abban a tekintetben, hogy a pénzügyminister ur magának tartja fenn az ezen kérelmek fölötti döntést. Ez ellenkezik magával a törvénynyel, magával ezzel a javaslattal ós azzal az intenczióval, amely a törvényben le van fektetve. Akkor, mikor a törvény megállapítja az adó kivetésére és megállapítására jogosított forumot és azt mondja, az adókivetésre az adófelszólamlási bizottság van hivatva, akkor legalább furcsának látszik az, hogy egyszerre belép az adókivetés munkájába a pénzügyminister ur és a helyesbítést a maga számára akarja biztosítani. Ha az adót az adófelszólamlási bizottság állapítja meg, akkor a dolog természetéből következik, hogy a helyesbítést is csak az hajthatja végre és nem a pénzügyminister ur, már csak azért sem, mert ez az egész rendelkezés azt látszik mutatni, mintha itt hatalmi szempontok, hatalmi érdekek volnának a háttérben. Ilyen körülmények között tehát ez a rendelkezés akképen volna módosítandó, — és azt hiszem, a minister ur nyilatkozata után nincs okunk kételkedni abban, hogy módosíttatni is fog — hogy ezek a kérvények nem a pénzügyminister ur elé fognak kerülni, hanem ugyanazon fórumok elé, amelyek az adót megállapították, tehát az adófelszólamlási bizottságok elé és ennek következtében azok fognak a kérdés fölött dönteni és azoknak döntése ellen lesz jog a közigazgatási bírósághoz fordulni panaszszal. Ezzel a kéréssel kapcsolatos a 13. § rendelkezése is, amelynél ugyancsak jogerősen megállapított adók elengedéséről van szó. Itt azonban nem helyesbítésről, hanem arról van szó, hogy amennyiben a már jogerősen megállapított igusztus ll-én, pénteken. adó behajtása valakinek gazdasági ekszisztencziáját érintené, abban az esetben akár részben, akár egészben való elengedésének van helye és ugyanazt a proczedurát kell követni, amely az előbbi szakaszban foglaltatik, azonban égy módosítás foglaltatik mégis ebben a szakaszban és ez az, hogy mig az előbbi esetben a helyesbítésnél bennfoglaltatik a pénzügyminister döntése elleni panaszjog, ebben az esetben a szakasz a panaszjogot nem hagyja meg. Pedig azt hiszem, mindkét kérdést egyformán kell elintézni és elbírálni. Valamint tehát a helyesbítés iránti kérelem az adófelszólamlási bizottsághoz tartozik, azonképen odatartozik az adónak egészben vagy részben való elengedése iránti kérelem is és azonképen kell az ezen ügyben hozott határozatok ellen is panaszt engedélyezni a közigazgatási birósághoz. Ami a jövedelemadóról szóló törvénynek a szolgálati illetményekre vonatkozó rendelkezéseit illeti, ezek csak annyiban vannak érintve, hogy egyrészt a 11. §.8. pontja azt mondja, hogy a törvény 49. §-a, viszont a 14. §. első bekezdése azt mondja, hogy a törvény 66—69. §-ai nem lépnek életbe. Ez a rendelkezés azzal a ténynyel függ össze, hogy a szolgálati illetményekre nézve a törvény azoknak külön nyilvántartását kontemplálta, mert külön jövedelmi adópótlékkal kívánta megróni, tekintettel azonban arra, hogy az adó nem lép életbe abban a szellemben, amint az kontempláltatott, természetesen ezek a rendelkezések sem lépnek életbe. Vannak a javaslatnak vegyes rendelkezései is, amelyek elsősorban az adó könyvelésére vonatkoznak. Ez folyik részben abból a körülményből, hogy a közadók kezeléséről szóló törvény a maga egészében nem lépett életbe, amennyiben a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében az összes adókat egy adófőkönyvben kellene vezetni. Miután ez nem lép életbe, szükséges intézkedni arra vonatkozólag, hogy a jövedelemadóról külön főkönyv vezettessék, ami már most kiegészíttetik a vagyonadóról szóló törvényjavaslatban foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy a jövedelemadó és a vagyonadó egy főkönyvi lapon fog elkönyveltetni. Fontos rendelkezése a javaslatnak az, amely a 16. §-ban foglaltatik és amely azt mondja, hogy a jövedelemadó után semmiféle más állami vagy helyhatósági adó, illatőleg pótadó ki nem vethető. Ez a rendelkezés indította a városok kongresszusának állandó választmányát arra, hogy a képviselőház elé felirattal járuljon, amelyben azt kéri, amennyiben a városokra nézve a pótadó rendszere fentartanék, a városoknak feltétlenül adassék jog arra, hogy ezt az adót pótadóval terhelhessék meg. Ezzel szemben a székesfőváros a maga feliratában nem erre az álláspontra helyezkedett, hanem arra, amely az ellenzék határozati javaslatában is kifejezést nyer, t. i. hogy a jövedelemadó kontingentáltassék és plusz, amely a kontingensen belül előáll,
