Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649. országos ülés 1916 törvény hatása alól, azonképen akarom kivonni a dolog természeténél fogva a törvényhatósági és községi pénzintézeteket is. Az 1909 :X. t.-czikknek az volt a tendencziája, 15. és 21. §-ából ez világosan következik, hogy a szolgálati intézményeket a maguk egészében, kivéve a létminimumon aluli összegeket, adó alá veszi, nemcsak, de egyúttal a 66. §-ban még az általános jövedelmi pótadó pótlására jövedelmi adópótlékot is kontemplál. Ha ennek értelmét keressük, abban találhatjuk a rácziót, hogy a törvényhozás akkor abból indult ki, hogy a szolgálati illetmény a maga egészében tulajdonképen ellenértéke annak a munkának, amelyet a szolgálatban lévő a munkaadónak ad és azt mondta, hogy miután ez a szolgálati illetmény eddig is meg volt adóztatva a IV. osztályú kereseti adóval és meg volt adóztatva a maga egészében általános jövedelmi pótadóval, ennek következtében kívánja az egész szolgálati intézményt megadóztatni. De már amikor az 1914-iki t.-cz. beterjesztetett, méltóztatnak tudni az 1914:XLVI. t.-cz. a szolgálati illetménynél 20.000 K-ás határt állapit meg, a 14. §-ban, ha jól emlékszem, a szolgálati illetményt általában adómentesnek nyilvánította és pedig tekintet nélkül a köz- és magánszolgálati illetményre, megkülönböztetés nélkül. E rendelkezést fentartotta az 1915-iki törvény is, de a mostani t.-cz. 14. §-ának 2. bekezdése ezt a kérdést megváltoztatja, amennyiben az adómentességet csak közszolgálati illetményeknek tartja fenn, ellenben a 10.000 K-án felüli magánszolgálati illetményeket adóköteleseknek jelenti ki. Ez irányban a javaslat indokolását nézve, csak feles indokolást találunk; a javaslat csak a közszolgálati illetményre vonatkozólag ad indokolást és azt mondja, hogy a közszolgálati illetményekre vonatkozólag az 1914. és 1915. évi t.-czikkel szemben módosítás van, amennyiben ott csak 20.000 K-án felüli illetmények voltak adómentesek, most pedig az összes közszolgálati illetményekre terjesztetik ez ki. E szempontból tehát a módosítás kimondja, hogy a közszolgálati illetmények egészen adómentesek, de a magánszolgálati illetményekre vonatkozó intézkedésre semmiféle indokolás a javaslatban nam található. A közszolgálati illetmény adómentességét azzal indokolja a javaslat, hogy mérsékelt fizetés, nagy drágaság. De hogy miért vonja adó alá a 10.000 K-án felüli magánszolgálati illetményeket, erre vonatkozólag indokolás nincs. Ily körülmények közt megint arra vagyok utalva, hogy keressem az intézkedés indokait és megnéztem az 1914-iki t.-cz, indokolását és ebben azt találtam, hogy tekintettel arra, hogy ez illetmények meg vannak adóztatva IV. osztályú kereseti adóval és amellett általános jövedelmi pótadóval, amellett ez az intézkedés ad hoc intézkedés volt és ezek az illetmények mint igusztns 11-én, pénteken. 101 nem fundált illetmények nagyobb adóval nem volnának megterhelhetők, ennek következtében történt az az intézkedés, hogy akkor ezeket az illetményeket teljesen adómenteseknek nyilvánították. Ha ez az indok állott 1914-ben, akkor ennek az indoknak a maga egész terjedelmében meg kellene állnia ma is. Ábrahám Dezső: Még jobban. Springer Ferencz: De konczedálom, hogy ehhez a kérdéshez szó fér, mert különbséget kell mégis tennünk a közszolgálati és magánszolgálati illetmények közt és meg kell állapitanunk, hogy a közszolgálati illetmények mégis csak limitálva vannak, a magánszolgálati illetmények pedig nincsenek. Itt a közszolgálati, és magánszolgálati illetmények között nagy diszparitást látok és pedig a magánszolgálati illetmények javára. Ily körülmények közt kénytelen vagyok felvetni a kérdést, lehet-e fentartani az eddigi intézkedést ebben az értelemben, hogy a magánszolgálati illetményeket is teljes összegükben adómenteseknek nyilvánítjuk? Azt hiszem, hogy akkor már túl lőnénk a czélon, ezt fentartani nem szabad ily értelemben. Ha pedig keresem már most, mi lenne a határ, hol kezdődjék a magánszolgálati illetmény adófizetési kötelezettsége, azt hiszem, akkor járnánk el helyesen, ha a köz- és magánszolgálati illetmények közt megállapítjuk a paritást. Ott kezdődik a magánszolgálati illetmény adókötelezettsége, ahol a közszolgálati illetmény makszimuma van. Költségvetésünk értelmében megállapíthatjuk, hogy ez a makszimális illetmény a III. fizetési fokozatban, 19,500 K-nál van, mondjuk tehát kerek 20.000 K-nál. Ez lenne tehát a határ, amely a magánszolgálati illetmény adómentességére nézve felállítandó és ezzel egyúttal az állami és magánszolgálatban lévő tisztviselő között helyre állítsuk a paritást, az egyenlőséget teljes mértékben. (TJgy van! a bál- és a szélsobalolclalon.) Minthogy 2 óra van, kérem, hogy beszédemet a szünet után folytathassam. Elnök: Az ülést d. u. 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, Springer Ferencz képviselő urat illeti folytatólag a szó. Springer Ferencz: T. ház! Délelőtt beszédemet ott szakítottam félbe, hogy megállapítottam, miszerint 20.000 korona volna a magánszolgálati illetményeknél az a határ, amelyen alul azokat az illetményeket adómenteseknek kellene nyilvánítani. Mert ha áll a közszolgálatban levőkre az hogy azokat azért kell az adókötelezettség alól felmenteni, mert az ő illetményeiket terheli a IV. osztályú kereseti adó és az általános jövedelmi pótadó s hogy ennek következtében igy is 13% adóval vannak meg-