Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
ugusztus 11-én, pénteken. 100 649. országos ülés 1916 Erre nézve azt mondja az indokolás, hogy tekintettel arra, hogy ez nem következett he, hanem az általános jövedelmi pótadó a jövedelmi adók akkori részleges életbeléptetése ellenére fenmaradt, és tekintettel arra, hogy az akkori javaslat tulajdonképen nem egy általános érvényű, hanem csak egy ad hoc javaslat volt, tekintettel továbbá arra is, hogy 1909-ben, midőn ezek a most kihagyatni szándékolt intézmények és társulatok az akkori törvény 1. §-ában befoglaltattak az adózók közé, egyúttal az is kontempláltatott, hogy a tőkekamatadónak 10%-os kulcsa le fog szállíttatni 5°/ 0-ra: miután mindez nem következett be, ebből vonatik le az a konzekvenczia, hogy ilyen körülmények között ezekre, vagyis a részvénytársaságokra, a szövetkezetekre_ stb.-re sem helyes, sem méltányos nem volna ezt a jövedelmi adót kiterjeszteni. Itt bátor vagyok rámutatni arra, hogy az 1914 : XLVI. t.-czikk rendelkezése ezen szakaszszal szemben nem egészen talál, vagyis az 1914 : XLVI. t.-czikk 2. §-a nem tartalmazta teljesen ugyanazt, amit ez a szakasz tartalmaz, mert az 1914. évi törvényczikk intézkedései nem vonatkoztak az 5. és 9. pontban megemlített jogi személyekre és a törvényhatóságokra és községekre. Tehát a 6. pontot az 1914. évi törvény nem emiitette; ebből csak a törvényhatóságokat és községeket emiitette névlegesen, vagyis kihagyta akkor, illetőleg jövedelmi adó alá vonta az egyházakat, a szerzeteseket, az alapokat és alajütványokat. Ezt a rendelkezést az 1915-iki törvény már módosítja. Az 1915 : XV- t.-czikk 7. §-ában már teljesen hasonló hangzású rendelkezés van, mint ennek a javaslatnak a 2. §-ában. Ha már most nézzük azt az indokolást, amely az 1914. évi törvényczikkhez volt csatolva és viszont tekintjük azt az indokot, amelyet az 1909. évi törvényczikkhez fűztek, amelyben a részvénytársaságok stb. bennfoglaltatnak, akkor arra az eredményre fogunk jutni, hogy az az indok, amely 1914-ben felhozatott, akkor talán csak részben helytálló lehetett, egész terjedelmében akkor sem volt helytálló és semmi esetre sem helytálló ma, amikor a jövedelmi adót egész terjedelmében, habár csak bizonyos határig kívánják életbeléptetni. Az 1909-iki törvényünk indokolása t. i. azt mondja, hogy midőn arról volt szó, hogy vájjon a természetes személyek mellett a jogi személyek is a jövedelemadó hatása alá vonassanak-e, akkor az a kérdés képezte az elhatározás alapját, hogy vájjon minek a helyébe hozatik tulajdonképen a jövedelemadó. Megállapították, hogy a jövedelemadó az általános jövedelmi pótadóknak helyébe fog lépni és miután az általános jövedelmi jjótacló mindenki terhére, tehát a részvénytársaságok terhére is kivettetett, ebből okszerüleg és természetesen következett az, hogy az 1909. évi törvény 1. §-ába az adókötelezettek közé beiktatták a részvénytársaságokat is. Ha igy áll a helyzet, hogy az képezte a czinozurát, hogy aki általános pótadót fizetett, az kell, hogy fizessen jövedelmi adót is és ha ezzel szemben az mondatik, hogy a részvénytársaságokra nem lehet kivetni ma jövedelmi adót, mert hiszen ők ma általános pótadót is fizetnek, akkor a konklúzió csak az lehet, hogy miután minden természetes személy is fizeti az általános jövedelmi pótadót és miután az adóalanyokra nézve különféle elbánást nem lehet statuálni, ennek következtében ezt a javaslatot legalább is épugy ki kellett volna terjeszteni ezekre a jogi személyekre, továbbá a részvénytársaságokra stb., mint ahogy kiterjesztetett az 1909-iki törvény. Arról is lehet beszélni, — hiszen a mai változott és nehéz helyzet okából ez tényleg vitatható — hogy vájjon a törvényhatóságok, községek és az egyéb közczélt szolgáló intézmények bevonassanak-e ós itt részemről szívesen állok arra az álláspontra, amelyet ebben a kérdésben maga a javaslat elfoglal és szívesen konczedálom, hogy ugy a törvényhatóságok és községek, mint a szerzetek, egyházak, alapok, alapítványok, ellátási intézetek stb., amelyeket felsoroltam, a jövedelmi adó hatása alól kimaradnak. Ellenben semmi körülmények között sem nyugodhatom bele abba, hogy a rész vény tár saságokra, ezen törvény intézkedései ki ne terjedjenek. És itt vagyok bátor rámutatni a szakasz szövegezésének egy fogyatékosságára, amelyből később esetleg bizonyos félreértések származhatnak. Az 1909: X. t.-czikk 1. §-ának 5. pontját, amelyre ez a szakasz hivatkozik, az 1912:LIII. t.-czikk 18. §-a módosítja. Előbb említettem, hogy az 5. pont a részvénytársaságokról, a szövetkezetekről, a részvényekre alapult betéti társaságokról stb.-ről beszél, és az 1912:LIII. t.-czikk 18. §-a ezt a rendelkezést kiterjesztette a helyi érdekű és közúti vasutakra, a takarékpénztárakra, az alapszabályaik értelmében betéteket elfogadni jogosult pénzintézetekre, köztük a törvényhatósági és községi pénzintézetekre is. Ha ezt a szakaszt olvassuk, akkor egyszerűen azt látjuk, hogy a rendelkezések csak az 1909: X. t.-czikk 1. §-ának 5. pontjában említett jogi személyekre nem terjednek ki. Nem emliti azonban az 1912: LILI. t.-czikk 18. §-ában említett intézményeket, amelyekre szintén nem terjednek ki, pedig ez a dolog természetéből következnék. Részemről ezt a rendelkezést igy, a hogy van, nem fogadhatom el, és amennyiben arra az álláspontra helyezkedtem és azt helyesnek ismerem el, hogy az 1909 :X. t.-czikk 1. §-ának 6. és 9. pontjában emiitett jogi személyekre ne terjesztessék ki a rendelkezés, részemről ezt a szakaszt csak oly értelemben tudnám elfogadni, hogy ne terjesztessék ki az a 6. és 9. pontban említett személyekre, nemkülönben a törvényhatósági és községi pénzintézetekre. (Helyeslés balfelöl.) Valamint az 1914. évi törvény 2. §-a kivonta a törvényhatóságokat és községeket a
