Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
649. országos ülés 1916 a ami megfelelt körülbelül egy millió korona plusz megterhelésnek a házbirtokra, mert erre a házbirtok felelt csaknem 14 millió korona házbéremeléssel (Igazi Ugy van! a baloldalon.) 1908— 1909-re, tehát 13 millió korona pluszszal zárta le a mérleget. Méltóztassék elképzelni, hogy egy 13 millió koronás adóemelés milyen óriási izgalmat keltett volna Budapesten, igy nem lett belőle egyéb, mint egy borzasztó statisztikai szám, amelyet többször voltam bátor felhozni, de valóban senki sem törődött tovább ezzel a dologgal. Amikor még a normális multakból felhozom ime ezt a példát, hogy a házbérek emelkedése terén milyen rettenetes az illegitim megadóztatás, ilyen körülmények között, azt hiszem, joggal elvárhatjuk a kormánytól, az államtól azt, hogy az adók emelésével karöltve, amidőn azt kivánja tőlünk, hogy a legitim adóztatás terheit fokozottabb mértékben viseljük, egyszersmind megszaba-. dit minket az illegitim megadóztatástól, amely sokkal nagyobb összegre rug, mint a legitim megadóztatás. Tehát az államnak jövendő feladata ezeknek az adóknak megszavazása után a béke esztendejében mindazoknak a rablóváraknak lerombolása, amelyek a háború alatt alakultak, mindazoknak a kartelleknek és trösztöknek megtörése, amelyek nemzetgazdasági szempontból nem indokolhatók, amelyek nem a túlprodukozió megakadályozására, hanem a túlnyereség elérésére alakultak. Mert a felemelt adók mellett, a még emelkedő lakásbérek mellett, — mert hiszen ezek folyton emelkednek — a még emelkedő drágaság közepette nem lehet megmaradni, mert akkor az ország, különösen a városi lakosság teherviselési képessége teljesen összeroppan. Ha a kormány azt akarja, hogy képesek legyünk sok adót fizetni legitim utón, akkor vaserővel meg kell akadályozni a társadalom kiaknázását, a társadalom kiszivattyuzását. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kétszeres, háromszoros és négyszeres erőt vagyunk képesek megfeszíteni arra, hogy adóterheket viseljünk, ha ezektől a gazdasági bajoktól megszabadulunk és ha a társadalom kiuzsorázását — jöjjön az bármilyen helyről, legyen mögötte bármilyen befolyás — a kormány el nem tűri, hanem összetöri. Sajátszerű, hogy egy fogalom, amely azelőtt borzasztó volt mindenki számára, a monopol ma nekem édes zene, legkedvesebb a világon, mert ha monopol lett volna, ebben a kiuzsorázott országban, tok minden máskép volna, (Ugy van! balfelől.) akkor a háború alatt nem ülhetett volna olyan féktelen orgiákat a társadalom kiaknázása. Képzeljék el azt a csekély dolgot, hogyha a dohányjövedék nem lett volna a háború alatt monopol. vájjon mennyiért árulnák ma a dohányt? (Derültség.) Vagy ha a só nem az állam kezében volna, miféle nagy számításokat csináltak volna, amint a malmok számitják folyton, hogy az őrlés nekik ma mennyivel többe van, mint a béke idején és hogyan vezették volna amellett még félre a kormányt is a számitások alapján, hogy ők nem adugúsztus 11-én, pénteken. 95 hatják most már a sót ezen az áron, csak tizszeres meg húszszoros áron, mert a bányászok fizetését emelni kell, a forgalom igen nehéz ide meg oda és igy tovább. Oda jutottunk, hogy ma rajongok a monopolért. (Derültség.) Igaza van Csemy t. képviselőtársamnak, igenis rajongok a monopolért és ezt köszönhetem annak a szabad termelésnek, amely ebben az országban is, de másutt is, Németországban is, Ausztriában is gyönyörű példáját adta annak, hogyan lehet a háborút kihasználni, hogyan lehet a háború révén gyorsan meggazdagodni. Ilyen körülmények között, azt hiszem, a háború által előidézett ezt a hangulatot nagyon jól fel fogja használni a kormány arra, hogy bizonyos monopolokat megteremtsen a társadalom érdekében, mert ma az a helyzet, hogy pl. ipari téren lehetetlenségnektartom, hogy a kőszén és a vas spekulánsok kezében legyen, (Ugy van! balfelöl.) mert ez két olyan czikk, amely az ipar szempontjából abszolúte szükséges és nélkülözhetetlen. Matta Árpád: Nemcsak az ipar szempontjából. Vázsonyi Vilmos: Főleg az ipar szempontjából, mert annak igazán szüksége van rá, az ipar pedig kiszolgálja a mezőgazdaságot is. Hiszen az ekét is az ipar csinálja, ugy tudom, azt még sem vetik el, azt meg kell csinálni. (Derültség.) Ismétlem tehát, elengedhetlenül szükséges, hogy a társadalom rendje, megélhetése és fejlődésünk lehetősége szempontjából ezek mind az állam kezébe kerüljenek. Kőszén, vas, világifcási tárgyak, petróleum egyáltalában nem hagyhatók többé magánosok kezében. Egyéb energiák, légszesz, villamos világitás kell, hogy mindenütt a városok, de mindenesetre közhatóságok kezébe kerüljenek. Tehát nem az az irányzat kell hogy domináljon, amelyet a földgáznál láttunk, nem, a háborúnak az a tanulsága, hogy ugy az iparnak elsőrendű életszükségleti czikkcit, rnint az egész társadalomnak bizonyos elsőrendű szükségleti czikkeit — tekintettel ezekre a tapasztalatokra •— monopol formájában az államnak kell kezébe ragadnia. Miért? Mert ez megvéd a kiuzsorázás ellen, viszont pedig az államnak jövedelme lesz belőle. Az állam megelégszik mérsékelt jövedelemmel és azért a monopolban találom a közérdek védelmezését, (Helyeslés balfelől.) ugy hogy én nem ezekben a személyes adókban, amelyek amúgy is mindig elenyésző szerepet játszanak, hanem igenis a monopolokban találom meg az államnak jövendő erejét, azokban a monopolokban, amelyek privát monopolok helyébe lépnek. A privát monopol helyét kell ennek a közmonopolnak és állami monopolnak elfoglalnia. Ez nem az a forma lesz, mint a fogyasztási adó, amely népszerűtlen, mert fej adóként hat és a szerény sorsban levő embernek progresszive lefelé nagyobb megadóztatását jelenti, mint a gazdagabbnak. Ez igenis az elsőrendű szükségleti czikkeknek állami vagy a községek által való monopolizálását jelenti, a szerény
