Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-643
643. országos ülés 1916 Julius 12-én, szerdán. 381 háborús drágaság mellett a bányamunkásnak. Igaz, bogy némely bánya az élelmiczikkeknek egy részét olcsóbban adja, de még igy is az élelmiczikkek jóval drágábbak mint a háború előtt. Ez azután a munkásság rendkívüli eladósodását vonja maga után. Igen sok bányában a munkások béréből levonják a bánya raktárából vásárolt áruk értékét és igy a munkásoknak egy tekintélyes része sohasem látott egy krajczár bért sem. A bánásmód ellen is rendkivüí sok a panasz. Sok eset áll rendelkezésemre, de az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem akarom ezeket előadni. Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden rátérjek a panaszbizottság működésére. Ismétlem még egyszer, amit mondtam, hogy a panaszbizottság vezetőjével a munkások meg vannak elégedve és dicsérik jóakaratát és rendkívüli szocziális érzékét. Tehát ő benne nincs hiba. Ezen panaszbizottságban bent van a honvédelmi minister által kijelölt elnök, a kereskedelemügyi minister vagy más érdekelt minister képviselője, a munkások szakképviseletének két kiküldöttje, a munkaadók két kiküldöttje, tehát a legideálisabb megoldás a szocziális egyenlőség és igazság szempontjából. Azonban az a baja ennek a bizottságnak, hogy nem dönt, csak javasol; a döntés joga a honvédelmi ministeré, de a minister még egyetlenegy esetben sem élt azzal a joggal, ugy hogy ennek a helyzetnek az a következménye, hogy a panaszbizottságnak tárgyalásai rendkivüí elhúzódnak. Miután a panaszbizottság mást nem tehet, mint kiegyeztethet, ennélfogva elhúzódik a dolog; ha ő nem egyeztet ki, a minister nem dönt, ugy hogy az ügyek tulaj donképen nem nyernek elintézést. Itt van egy eset: a Vulkán-gyár munkásainak panasza 1916 február 26-án adatott be, de még ma sincs elintézve. Tehát a sérelem orvoslásának módja az, hogy a panaszügyek sürgősen elmtézendők, esetleg prekluziv terminus tűzessék ki és a panaszbizottság ruháztassék fel döntési joggal. Ha a minister nem dönt maga — hiszen nem is lehet kivánni hogy a minister minden egyes ügygyei maga foglalkozzék — a panaszbizottság elnökét kellene felruházni a minister helyettesítésének jogával és ilyen módon lehetne azután a döntést provokálni. Végül a vidéki ügyek a panaszbizottság által a helyszínén való kiszállás utján volnának megvizsgálandók. Amint már előbb emiitettem, a munkásoknak egyenesen az a kérése, — és ez jellemző rájuk nézve, hogy tulaj donkép mennyire biznak a katonai hatóságban — hogy a katonai hatóságok az üzemekben és a gyártelepeken ellenőrizzék az oda kirendelt katonai parancsnokokat. Nincs semmi ok arra, hogy a munkásoknak ez a kérelme ki ne elégittessék. Miután ezekben rövidre összevonva előadtam a munkások panaszát és sérelmét annak kiemelésével, — amit nem mulaszthatok él — hogy a magyar munkásság ennek a háborúnak ideje alatt példásan viselkedett odakünn és idebenn, (ügy van! balfelől.) hogy a magyar munkásságnak ez a viselkedése kiérdemli minden illetékes íakrornak dicséretét, hogy ez a magyar munkásság minden lehetőt megtett a maga munkájának és feladatának elvégzése . érdekében, méltóztassék nekem megengedni azt a kérelmet, hogy, miután akkor, amikor ennek a munkásságnak erkölcsi és anyagi javairól van szó, a legnagyobb fegyvere a szervezkedés, az egyesülés, a gyülekezés joga el van véve tőle : anyagi javakban, a megélhetés lehetősége tekintetében adjuk meg neki mindazt, amit meg lehet neki adni. A kormányban, a honvédelmi minister úrban meg is van ez a szándék. Bizonyítja ezt a rendelet. Most már méltóztassék viszont rendeletüknek érvényt szerezni, hogy a rendeletek ne sikkadjanak el, hogy azok a humánus intézkedések ne essenek a vizbe, ne maradjanak papiroson, hanem valósuljanak meg az életben, a munkások javára. Mindezek után előterjesztem a honvédelmi minister úrhoz a következő interpellácziómat (Olvassa) : »Miután a honvédelmi minister urnak 18950/1915. számú rendeletében szervezett munkásügyi panaszbizottság jelenlegi alakjában nem alkalmas a munkásság sérelmeinek orvoslására, kérdem a minister urat'. Hajlandó-e a munkásság jelenlegi súlyos helyzetén segíteni és a munkásügyi panaszbizottság szervezetét oly módon megalkotni, hogy ez az intézmény alkalmas legyen a katonai felügyelet alatt álló munkásság helyzetének gyors, sürgős javítására.« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister urnak. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Én nem válaszolni kívánok az interpelláczióra, mert nem akarok a jelenleg távollevő honvédelmi minister ur válaszának elébe vágni, csakis a törvényben adott azzal a joggal élek, amelynél fogva bármikor felszólalhatok, amidőn felvilágosítás adásának szüksége forog fenn; élek pedig azért, mert egy pillanatig sem akarnám, hogy a kormány hallgatása bárminő tekintetben félreértésre adjon alkalmat. (Halljuk! Sálijuk!) Ismétlem, nem akarok a dolog érdemével foglalkozni. Ezért csakis azt vagyok bátor megjegyezni, (Halljukl Halljuk!) hogy a t. képviselő ur által előadottak bizonyára egyik oldalát nyújtják a képnek, amely azonban igy magában véve egyoldalúan tárja fel a helyzetet. Ez nem azt teszi, hogy az emiitett iparvállalatoknál minden kifogástalanul menne; ez nem azt teszi, hogy a kormánynak ne volna kötelessége az olyan iparvállalatoknál, amelyek katonai felügyelet alá helyeztettek, fokozott éberséggel kisérni figyelemmel a viszonyokat és gondoskodni a
