Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-643

382 643. országos ülés 191 netalán felmerülő visszásságok orvoslásáról, (Ugy van! jobbfélő!.) Ellenkezőleg •— és ezt a legnyomatékosabban kívánom hangsúlyozni — a kormány teljes mértékben érzi azt a nagy felelősséget, amely épen ilyen iparvállalatoknál reäháramlik és ebben a tekintetben azok a t. barátaim és ministertársaim, akikre ez közvetlenül tartozik, épen a legutóbbi időben is igen intenzive foglalkoztak e kérdésekkel és igyekeztek módokról gondoskodni, •— és gondolom, találtak is módokat, amelyek garancziát nyújtanak abban a tekintetben, hogy jövőre a munkáskérdés kezelése ezeknél a gyáraknál czélszerübben fog lefolyni, mint ahogy az eddig történhetett. (Helyeslés.) Csak mellesleg jegyzem meg, hogy abban, hogy a munkáskérdés kezelése eddig nem bizonyult teljesen megfelelőnek, semmi irányban ne méltóztassanak vádat érteni, mert hiszen az magától értetődik, hogy merőben uj helyzetben és nagyrészt olyan tényezőknek kellett ezzel az ügygyei foglalkozniuk, akik a dolog természeténél fogva ehhez a kellő tapasztalatokkal, a kellő ügyismerettel nem rendelkeztek. De épen ebben a tekintetben gondoskodás történt arról, hogy jövőre hatékonyabb és hogy ugy fejezzem ki magamat, szakértőbb legyen az irányítás és a felügyelet és ennélfogva gyorsabb legyen a netalán felmerülő bajok orvoslása. (Helyeslés.) Ez az egyik oldala a kérdésnek és én siettem az alkalmat megragadni, hogy ebben a tekintetben megnyugvást adhassak. (Helyeslés.) A másik oldala a kérdésnek — és ezt szükségképen hangsúlyozni kell, akarom hinni, hogy teljes egyetértésben az interpelláló képviselő úrral is — az, hogy a háború tartama alatt ezekben az iparágakban, a melyeket háborús érdekből katonai felügyelet alá kellett helyezni, a felmerülő gazdasági kérdések elintézésének abszolúte más módja van, mint normális viszonyok között, a munkás rendes gazdasági küzdelmeiben. A jelen pillanatban a munkabeszüntetés fegyvere, amely teljesen jogosult gazdasági fegyver normális viszonyok között, nem létezik. (Ugy van! jobbfelöl.) Az a munkás, aki erre a térre sodortatja magát, végzetes tévedésnek áldozata, amelylyel egyfelől megsérti elementáris hazafiúi kötelességét, (Ugy van! jobbfelöl.) másfelől végveszélybe döntheti magát, mert természetes, hogy mindazoknak, akik a közrend fentartására vannak hivatva — és ebben a tekintetben a kormány nem fog visszariadni a legmesszebbmenő intézkedésektől sem — elsősorban elementáris kötelességük, hogy a munka folytonosságát biztosítsák azokban az iparágakban, amelyekben a munka folytonosságának megszakítása a nemzetnek a világháborúval kapcsolatos életérdekeit sértené meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) En tehát, amig egyfelől megnyugvást óhajtok nyújtani abban a tekintetben, hogy a kormány meg fog tenni mindent, ami a munkások jogos érdekeinek megóvása szempontjából szükjulius 12-én, szerdán. séges, (Helyeslés jobbfelöl.) a legnagyobb nyomatékkal kívántam felemelni szavamat abban a tekintetben, hogy reámutassak a munka megtagadásának végzetes következményeire és óva intsem a magyar munkásságot attól, hogy erre a térre sodortassa magát. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket kívántam megjegyezni. Ismétlem, ne méltóztassanak ezt válasznak tekinteni. A választ annak idején a honvédelmi minister ur fogja megadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bródy Ernő: Szabad nekem szólanom ? Elnök: Tessék. Bródy Ernő: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden válaszoljak az igen t. ministerelnök ur nyilatkozatára. En interpellácziómban előre bocsátottam, hogy a háborús helyzetet egy adott helyzetnek tekintem, amelybe mindenkinek bele kell illeszkedni, amelyben mindenkinek le kell mondani azokról a jogokról, amelyek a normális viszonyok közt őt megilletik. A munkás éltető eleme a szervezkedési és gyülekezési jog, amely a háborúban tőle meg van vonva; ezzel szemben szükséges az, hogy fokozott mértékben szivünkön viseljük az ő anyagi ellátását, boldogulását. Miután én ismételten megállapítottam magának a ministeriumnak rendeletéből, hogy ez megtörtént és hogy a ministerium e rendelet által szocziális feladatának eleget tett, a hiba és baj másban van: azokban, akik nem hajtják végre a minister rendeletét, tehát elsősorban a munkaadókban. Tehát a munkaadókkal szemben kell a szigorúságnak szintén mutatkoznia és akkor nem kell a munkás bérét levonni — azt egyáltalában nem szabad levonni — hanem a munkaadókkal szemben a pártatlan igazságosságra helyezkedni és akkor nem történhetnek olyan esetek, amelyek alkalmasak arra, hogy minden oldalon nyugtalanságot keltsenek. En egyébként megvárom azt a választ, amelyet a honvédelmi minister ur fog előterjeszteni. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Ki következik szólásra ? Pál Alfréd jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy ebben az előrehaladott időben terjesztem elő interpellácziómat, de csak nagyon rövid ideig kívánom a ház figyelmét igénybevenni. Maga a tárgy nem is kívánja azt, hogy interpellácziómat hosszasabban indokoljam, mert hiszen semmi sem lehet a háborúban helytelenebb, mintha általánosan tudott igazságokat széttapos az ember. A kereskedelemügyi minister ur a kereskedelmi alkalmazottak társadalmát nagyon lekötelezte akkor, amikor nem régiben a vasárnapi munkaszünet rendelkezéseit a háború idejében helyreállította. Most arra kívánom figyelmét felhívni, amelynek ő maga volt a végrehajtója, az 1913 : XXXVI. t.-cz.-re, amely az üzleti záróráról beszél. A vasárnapi munka-