Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-643

382 643. országos ülés 191 netalán felmerülő visszásságok orvoslásáról, (Ugy van! jobbfélő!.) Ellenkezőleg •— és ezt a legnyo­matékosabban kívánom hangsúlyozni — a kor­mány teljes mértékben érzi azt a nagy felelős­séget, amely épen ilyen iparvállalatoknál reä­háramlik és ebben a tekintetben azok a t. bará­taim és ministertársaim, akikre ez közvetlenül tartozik, épen a legutóbbi időben is igen inten­zive foglalkoztak e kérdésekkel és igyekeztek módokról gondoskodni, •— és gondolom, találtak is módokat, amelyek garancziát nyújtanak abban a tekintetben, hogy jövőre a munkáskérdés keze­lése ezeknél a gyáraknál czélszerübben fog lefolyni, mint ahogy az eddig történhetett. (Helyeslés.) Csak mellesleg jegyzem meg, hogy abban, hogy a munkáskérdés kezelése eddig nem bizo­nyult teljesen megfelelőnek, semmi irányban ne méltóztassanak vádat érteni, mert hiszen az magától értetődik, hogy merőben uj helyzetben és nagyrészt olyan tényezőknek kellett ezzel az ügygyei foglalkozniuk, akik a dolog természeté­nél fogva ehhez a kellő tapasztalatokkal, a kellő ügyismerettel nem rendelkeztek. De épen ebben a tekintetben gondoskodás történt arról, hogy jövőre hatékonyabb és hogy ugy fejezzem ki magamat, szakértőbb legyen az irányítás és a felügyelet és ennélfogva gyorsabb legyen a ne­talán felmerülő bajok orvoslása. (Helyeslés.) Ez az egyik oldala a kérdésnek és én siet­tem az alkalmat megragadni, hogy ebben a tekintetben megnyugvást adhassak. (Helyeslés.) A másik oldala a kérdésnek — és ezt szük­ségképen hangsúlyozni kell, akarom hinni, hogy teljes egyetértésben az interpelláló képviselő úrral is — az, hogy a háború tartama alatt ezekben az iparágakban, a melyeket háborús érdekből katonai felügyelet alá kellett helyezni, a felme­rülő gazdasági kérdések elintézésének abszolúte más módja van, mint normális viszonyok között, a munkás rendes gazdasági küzdelmeiben. A je­len pillanatban a munkabeszüntetés fegyvere, amely teljesen jogosult gazdasági fegyver nor­mális viszonyok között, nem létezik. (Ugy van! jobbfelöl.) Az a munkás, aki erre a térre sodor­tatja magát, végzetes tévedésnek áldozata, amely­lyel egyfelől megsérti elementáris hazafiúi köte­lességét, (Ugy van! jobbfelöl.) másfelől végve­szélybe döntheti magát, mert természetes, hogy mindazoknak, akik a közrend fentartására van­nak hivatva — és ebben a tekintetben a kor­mány nem fog visszariadni a legmesszebbmenő intézkedésektől sem — elsősorban elementáris kötelességük, hogy a munka folytonosságát biz­tosítsák azokban az iparágakban, amelyekben a munka folytonosságának megszakítása a nemzet­nek a világháborúval kapcsolatos életérdekeit sértené meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) En tehát, amig egyfelől megnyugvást óhaj­tok nyújtani abban a tekintetben, hogy a kor­mány meg fog tenni mindent, ami a munkások jogos érdekeinek megóvása szempontjából szük­julius 12-én, szerdán. séges, (Helyeslés jobbfelöl.) a legnagyobb nyo­matékkal kívántam felemelni szavamat abban a tekintetben, hogy reámutassak a munka meg­tagadásának végzetes következményeire és óva intsem a magyar munkásságot attól, hogy erre a térre sodortassa magát. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket kívántam megjegyezni. Ismétlem, ne méltóztassanak ezt válasznak tekinteni. A választ annak idején a honvédelmi minister ur fogja megadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bródy Ernő: Szabad nekem szólanom ? Elnök: Tessék. Bródy Ernő: T. képviselőház! Méltóztassa­nak megengedni, hogy igen röviden válaszoljak az igen t. ministerelnök ur nyilatkozatára. En interpellácziómban előre bocsátottam, hogy a háborús helyzetet egy adott helyzetnek tekin­tem, amelybe mindenkinek bele kell illeszkedni, amelyben mindenkinek le kell mondani azokról a jogokról, amelyek a normális viszonyok közt őt megilletik. A munkás éltető eleme a szer­vezkedési és gyülekezési jog, amely a háború­ban tőle meg van vonva; ezzel szemben szük­séges az, hogy fokozott mértékben szivünkön viseljük az ő anyagi ellátását, boldogulását. Miután én ismételten megállapítottam magának a ministeriumnak rendeletéből, hogy ez meg­történt és hogy a ministerium e rendelet által szocziális feladatának eleget tett, a hiba és baj másban van: azokban, akik nem hajtják végre a minister rendeletét, tehát elsősorban a munka­adókban. Tehát a munkaadókkal szemben kell a szigorúságnak szintén mutatkoznia és akkor nem kell a munkás bérét levonni — azt egyáltalá­ban nem szabad levonni — hanem a munka­adókkal szemben a pártatlan igazságosságra helyezkedni és akkor nem történhetnek olyan esetek, amelyek alkalmasak arra, hogy minden oldalon nyugtalanságot keltsenek. En egyébként megvárom azt a választ, amelyet a honvédelmi minister ur fog előterjeszteni. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Ki következik szólásra ? Pál Alfréd jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! Vég­telenül sajnálom, hogy ebben az előrehaladott időben terjesztem elő interpellácziómat, de csak nagyon rövid ideig kívánom a ház figyelmét igénybevenni. Maga a tárgy nem is kívánja azt, hogy interpellácziómat hosszasabban indokoljam, mert hiszen semmi sem lehet a háborúban hely­telenebb, mintha általánosan tudott igazságokat széttapos az ember. A kereskedelemügyi minister ur a keres­kedelmi alkalmazottak társadalmát nagyon le­kötelezte akkor, amikor nem régiben a vasár­napi munkaszünet rendelkezéseit a háború ide­jében helyreállította. Most arra kívánom figyel­mét felhívni, amelynek ő maga volt a végre­hajtója, az 1913 : XXXVI. t.-cz.-re, amely az üzleti záróráról beszél. A vasárnapi munka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom