Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
86 636. országos ülés 1916 június 15-én, csütörtökön. Evvel mindenesetre összefüggésben van az a kérdés, amelyet tegnap ugy gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársam, mint más képviselőtársaim is szóvá tettek : a béke kérdése. A jelen pillanatban nekünk nincs okunk e szótól megijednünk, amint az például Erancziaországban az eset, ahol egy úgynevezett paczificzista franczia folyóiratban olvastam : »Paciíiste veut dire agent de l'Allemagne«. A francziák, ime, ugy fogják fel a dolgot, hogy aki a béke-szót említi, hogy az Németországnak teljesit szolgálatot. Ha mi békéről beszélünk, nem az ententenak akarunk szolgálatot tenni, hanem kifejezést akarunk adni, hogy, amint nem voltunk a béke megrontói, ugy nem gördítünk nehézséget az elé, hogy a béke Európa nemzetei között helyreálljon. E tekintetben hivatkozom egy angol tudósra, — nem államférfiú az illető, hanem igazi tudós. a nemzetközi jognak nagy ismerője, Lawrence — aki azt mondja, hogy vagy a kultúra vet véget a háborúnak, vagy a háború fog véget vetni a kultúrának. Mi európai szempontból, az emberiség szempontjából igenis óhajtjuk, hogy Európa nemzetei között a béke mennél előbb helyreálljon. Mi nem adunk fel semmiféle nemzeti jogokat. A mi államunk, nemzetünk alá volt aknázva évtizedeken keresztül és an'nak egysége ellen törtek. Magyarországot ugy állították oda, mint a második beteg embert Törökország után. A háború megmutatta, hogy Törökország sem beteg, mi pedig még kevésbbé vagyunk betegek, hogy igenis nemzeti egységünk erős talajba van beágyazva. Ha ezt elismerik, megvan a béke. Ne akarják szétdarabolni a mi nemzetünket, államunkat ; adják meg nekünk a biztosítékát is annak, hogy a jövőben senki sem meri rátenni a kezét Magyarország testére. (Helyeslés balfelől.) Tehát a békét mi igenis nem állítjuk meg. Mi kívánjuk : legyen meg a szabadsága minden nemzetnek. És itt legyen szabad visszatérnem néhány szóval azon meleg és lelkes szavakhoz, amelyeket tegnap gróf Andrássy Gyula hallatott a lengyelek érdekében. Igenis, ennek a háborúnak nem szabad egy népeket ]etip;-ó háborúnak lennie ; mert ha azt kívánjuk, hogy állandó konfígurácziókat teremtsünk meg Európa testén, akkor nem szabad megengednünk, hogy itt jobbágyok, rabszolgák legyenek, akik azután a reváns eszméjét rejtegetik szivükben s megint egy vulkánra helyezik Európát. Elsősorban itt van a lengyel nemzet, az a nemzet, amelyet régi rokonszenv köt hozzánk, s amely a háborúból is igazán annyira kivette részét, hogy igazi mártirnemzetnek nevezhető. Jogos kívánságai, óhajai vannak. Legyen meg a szabadsága, legyen meg az, amit ép Magyarország mutat különféle nyelvű honpolgáraival szemben. Mert az országokat nem lehet ám, mint sokan vélik, ugy elhatárolni, hogy itt az egyik oldalon csupa német, amott meg csupa szláv vagy akármiféle más nemzetiség legj^en. Az országhatároknak el kell néha térniök a nemzetiségek határaitól. De szabadság adassék mindenütt minden népnek, minden becsületes, derék honpolgárnak, aki kötelességét teljesiti. (Helyeslés balfelől.) Ez az, amit mi jogosan óhajtunk, óhajthatunk nemcsak a saját, hanem mások békéje érdekében is. Előadtam, tisztelt ház, azokat a nagy problémákat, melyekről a háború közepett sem szabad megfeledkeznünk. Én, őszintén mondva, az eddigiekben nagyon kevés biztosítékot látok arra nézve, hogy a kormány előterjesztéseiben valami konszolidáló elem rejlenek, s azért a költségvetést nem szavazhatom meg. (Elénk helyeslés balfelől.) Sztojka Kálmán jegyző: Grátz Gusztáv! Grátz Gusztáv: T. ház! Előttem szóló t. képviselőtársam és a t. ház szives elnézését kell kérnem, ha azokkal az igen tartalmas és igen érdekes fejtegetésekkel, amelyeket imént főleg szocziális kérdésekről hallottunk, külön nem foglalkozom. Azt hiszem, fejtegetéseim során lesz alkalmam egyik és másik részére e felhozottaknak reflektálni és visszatérni. Főleg azon gazdasági problémákkal akarok foglalkozni jelenleg, amelyeket tegnap a képviselőház ülésén Návay Lajos és Szterényi József tisztelt képviselőtársaim vetettek fel. Nem mint hogyha bármely lényeges pontban velük ellentétes álláspontra helyezkedném; hanem mert ugy érzem : oly rendkívül nagy jelentőségű problémákról van szó, hogy kötelessége mindenkinek, aki e kérdésekkel saját látószögéből foglalkozik, hozzájárulni ahhoz, hogy a fogalmak némileg tisztázódjanak s a közvélemény e kérdések megoldására kellőkép előkészíttessék. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A gazdasági problémák fejtegetésénél kétségkívül a jelenlegi helyzetből, a háború alatt konstatálható gazdasági helyzetből kell kiindulnunk. Egészen bizonyos az, hogy ma a háború által okozott gazdasági nehézségek sokkal inkább érezhetők, mint egy évvel ezelőtt. Az árak magasabbak, a készletek csökkentek, a munkaerők hiánya következtében beállott nehézségek is fokozott mértékben éreztetik hatásukat. Mégis azt hiszem, hogy mindazon bajokat és nehézségeket, amelyekkel nekünk ma a gazdasági életben küzdenünk kell, igen könnyen fogjuk elbírni, elviselni, ha azon sokkal nagyobb nélkülözésekre gondolunk, melyekkel a háború azokra nézve jár, akik azt saját életük veszélyeztetésével a lövészárkokban kénytelenek végigküzdeni. (Ugy van ! Ugy van !) És azt hiszem, mindnyájunkra nézve megnyugtató lehet az az érzés, hogy sem élelmiszerek, sem nyersanyagok hiánya következtében semmi szín alatt nem leszünk kénytelenek ezt a reánk kényszeritett háborút akár csak egy nappal is előbb befejezni, mintsem azt politikai és katonai szempontok indokolttá teszik. (Helyeslés jobbfelöl.) Kétségkívül a háborús gazdasági intézkedések során történtek olyan intézkedések is, amelyek a
