Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
636. országos ülés 1916 június lő-én, csütörtökön. 87 kívánt ozélt nem érték el, avagy túllőttek a czélon, amelyet kitűztek maguknak. Azt hiszem, nem leket tagadni, hogy ilyen hibák a különböző kormányi és hatósági intézkedésekben is előfordultak ; de ugy hiszem e hibák teljes mentséget találnak s teljesen megérthetjük azokat, ha elgondoljuk annak a feladatnak óriási voltát, amelyet a háború alatt jóformán improvizáltan kellett megoldani. Eégi krónikákban olvassuk, t. ház, hogy egy ostromlott várban kénytelenek voltak megállapítani az élelmiszereknek, a fuvarnak, a munkabéreknek,a különböző áruczikkeknek árait és erős büntetésekkel sújtani azokat, akik e rendszabályok ellen vétettek. Most ez a kényszerűség sokkal nagyobb mértékben állt elő. A város falai kitolódtak az ország határaira, bizonyos vonatkozásokban azon túlra is. Ily óriási gazdasági területeknek egységes elvek alapján való szabályozása oly messzemenő súlyos feladatokat rótt minden közigazgatási szervezetre, melylyel megbirkózni egyik közigazgatási apparátus sem volt képes épen azért, mert a kellő előkészületek hiányoztak. A hibáknak, amelyek e téren történtek, egyik súlyos oka az volt, hogy a gazdasági rnobilizáoziót nem készítettük elő ugyanoly gondossággal, mint amilyennel éveken át a katonai mobilizáczió előkészíttetett. A hadsereg minden tagjának ki volt jelölve a helye, amelyen elhelyezkedett, mikor a világháború kitört; de arra, hogy gazdaságilag is megszervezzük ellentállóképességünket ugyanígy, erre, fájdalom, nem gondoltunk, jóllehet tudtuk, hogy az ellenünk felhasznált fegyverek között a gazdaságiak is igen nagy szerepet fognak játszani. E hibákat nemcsak mi Magyarországon követtük el. Ugyanez volt a helyzet ép ugy a velünk barátságos, mint a velünk ellenséges államokban. Senki e kérdésnek fontosságára nem vetett kellő súlyt a kellő időben. Es én azt hiszem, ebben a mulasztásban bizonyos leczke rejlik a jövőre, ugy hogy ez irányban való előkészületeinket a jövőben fokozni leszünk kénytelenek. Egy másik oka volt annak, hogy gazdasági téren a kellő rendszabályokat nem tudtuk mindig abban a formában megtalálni, amint az a szükségletnek megfelelt volna, abban rejlik, hogy általában bíztunk a háború rövid tartamában. Hiszen tudományos meggyőződés volt a háború előtt, hogy a mai rendkívül bonyolult gazdasági viszonyok közt egy háború tovább, mint három-négy hónajoig nem tarthat anélkül, hogy a legnagyobb zavarok ne kényszerítenek a nemzeteket arra, hogy egymással megbéküljenek, egymásnak ismét baráti jobbot nyújtsanak. A háború ezeket a jóslásokat mind halomra döntötte. Közel vagyunk a második háborús év befejezéséhez s a gazdasági helyzet egészen máskép alakult, mint ezen tudós megállapítások szerint várni lehetett. Ha talán rögtön, a háború első idejében számoltunk volna a háború hosszú tartamával, ebben az esetben kétségtelenül sok intézkedést hamarább, gyorsabban és czélszerübben lehetett volna megtenni. Egy másik ok, amely azután különösen nálunk érvényesült és amely előidézte azt, hogy nem minden gazdasági intézkedésünk érte el czélját, abban rejlik, hogy nekünk ezeket a súlyos gazdasági feladatokat meg kellett oldanunk egy oly közigazgatási szervezettel, amely a legnagyobb mértékben reformra szorul. Nem mintha a közigazgatási szervezet tisztviselőiben volna hiba ! Azt hiszem, épen a háború bebizonyította, hogy a mi autonóm közigazgatási szervezeteink munkásai ;s minden tekintetben kiállják — különösen ott, ahol politikai feladatok megoldásáról volt szó — az összehasonlítást bármely más állam közigazgatási apparátusával. (Igaz! Ugy van!) De mégis hiányzott az az egész összetartozó szervezet, amely például Németországnak rendelkezésére áll, ahol egyik szerv a másikba szorosan belekapcsolódva, az állami akarat mintegy villanyütésre végigfut és a legutolsó szervben is azonnal, gyorsan és kellő formában érvényesül. A háború alatt ennek a hiányát mindenesetre rendkívüli módon éreztük. Hozzájárult azután még az, hogy tulajdonképen a háború alatt egyenesen azoknak az elveknek az ellenkezőjébe kellett magunkat beleélnünk, amelyeket béke idejében szem előtt tartottunk, meit épen a teljes beavatkozás minden téren, amelyet béke idejében a legnagyobb mértékben perhorreszkáltunk, a háború alatt szükségszerűséggé vált. Azt hiszem, hogy talán némi vigasztalásul szolgálhat nekünk e tekintetben az, hogy azokat a súlyos feladatokat, amelyeket az élelmiszerellátás terén el kellett intéznünk, más országokban, ahol talán a viszonyok szerencsésebbek, mint nálunk, nevezetesen Németországban sem sikerült oly kifogástalanul elintézni, mint ahogy azt a háború alatti érdekek megkívánták volna, hogy ott is voltak ebben a tekintetben igen súlyos hibák és igen súlyos fogyatkozások. Nem kell talán említenem azt az igen súlyos hibát, amelyet elkövettek akkor, amikor 1914 őszén a sertések leölését előmozdították hamis statisztikai adatokból kiindulva. Ha végigvesszük azokat a további intézkedéseket is, amelyek ott az élelmiszerellátás terén történtek, látjuk, hogy Németországban is teljesen ugyanazok a bajok, ugyanazok a nehézségek állottak elő, mint nálunk. Ott is előfordult, hogy amikor például a zöldségek árát makszimálták, abban a pillanatban eltűnt az összes német városok piaczairól az összes zöldség és csak akkor került elő, amikor a zöldség makszimális árát felemelték. Amikor a vadhús árának makszimumát megállapították, ép ugy, mint számos más esetben nálunk, Németországban is minden piaczról eltűnt teljesen a vadhús, ellenben a falukban mesélték, hogy soha annyi nyulat és őzet nem kínáltak, mint épen akkor. Ugyanez a tapasztalat volt akkor, amikor az édesvízi halak árát, vagy akkor, amikor a belföldi sertéshús és belföldi sajtok árát megállapították.
