Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
'imius lo-én, csütörtökön. 83 636, országos ülés 1916 rozati javaslatot a német birodalmi gyűlés. De van abban a határozatban egy klauzula, amelyről nekünk nézetem szerint nem szabad megfeledkeznünk. A második határozati javaslat nevezetesen igy szól (Olvassa): »Der Herr Reichskanzler wird ersucht, die Bestrebungen nach Schaffung von Heimstätten für Kriegsteilnehiner oder derén versorgungsberechtigte Hinterbliebenen tatkräftig zu fördern und baldmögliohst einer gesetzlichen Regeliing zu unterziehen mit dem Ziele, Rechtsglundlagen zu sohafEen, welche solche Heimstätten ihrem Zweeke dauernd erhalten«. T. képviselőház ! Ne gondolja senki, hogy a föld korlátlan mobilizálása azonnal boldoggá teszi az embereket. Ha mi humánus és nemzeti követelménynek tartjuk, hogy a magyar embert földbirtokhoz segítsük, ha mi küzdeni akarunk azért, hogy a földéhes magyar paraszt ne menjen az óczeánon túl földet szerezni, akkor meg keU adni neki a lehetőséget arra, hogy amit megszerzett, azt utódainak átadhassa. Ne legyen csak látszólagos, ideiglenes birtoka és rövid idő múlva a földarabolt birtokból uj latifundium keletkezzék, amelybe idegenek kerülnek bele. (Igaz! Így van!) Ezért az a birtokreform humánus, nemzeti irányú, a magyar nemzet jólétét előmozditó csak ugy lesz, ha egyszersmind homsteadszerü intézményről gondoskodunk és a felszabadított földet biztositjuk a magyar nép számára, [Helyeslés a baloldalon.) mert különben azt fogjuk észrevenni, hogy idegenek ülnek bele. Mi a föld felszabadítását és esetleg a hitbizományok bizonyos korlátozását nem azért akarjuk, hogy ezzel a háborús nyereségekben busásan résztvettek direkte vagy indirekté prémiumban részesüljenek, (Helyeslés balfelöl.) sem pedig azért, hogy ezeket a birtokokat a magyar paraszt megvehesse, de 2—3 év múlva ezek a parasztbirtokok idegen kézre kerüljenek. (Igaz! Ugy van! halfelől.) Ha ezt tökéletesen akarjuk keresztülvinni, akkor ugy, mint az a német határozati javaslat teszi, arról kell gondoskodnunk, hogy dauernde Verhältnisse, tartós viszonyokat teremtsünk meg. (Helyeslés balfelól.) Ez kétségtelenül igen fontos dolog és az ilyen kautélákat nem lehet agyonütni azzal, hogy ezek reakczionárius tendencziák. Manapság a nemzetgazdasági tudomány megállapította azt, hogy a földbirtoknak védelemre van szüksége, akár legyen az nagybirtok, akár kisbirtok. Sümegi Vilmos: A kicsi szorul védelemre. Giesswein Sándor: A kicsi jobban szorul rá, mint a nagy. Nagy örömmel tapasztaltam a mostani vita alkalmával, hogy az ellenzék különböző oldalairól szóvá tétetett a választójognak demokratikus kiterjesztése, sőt olyan oldalról is, ahol eddig kissé tartózkodók voltak ezen követelés tekintetében, egész határozottsággal léptek fel. Ez a háborús viszonyok örvendetes jele, mert a háborúban az egységes magyar nemzet által tanusitott odaadó lelkesedés, a hazához való ragaszkodás mutatja, hogy itt nem kegyelemosztogatásról van szó, (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) hanem azt merném mondani, a hazának, az államnak egy kötelességéről. (Igaz! Ugy van! balfelól.) Ha voltak azelőtt emberek, akik bizonyos numerusokhoz ragaszkodtak és azt hitték, ha a mostani mérték szerint általánossá teszszük a választói jogot, akkor egy horrendum nagy szám jön ki, egyszerre nagyot ugrunk, azok az eseményekből sajnosán meggyőződhettek, hogy a választók száma megapadt és igy annál bátrabban mehetünk előre ezen a téren. És miután egy része a választóknak a csatatéren adta le szavazatát, (Igaz! Ugy van! balfelól.) a többieknek, akik itthon maradtak, itthon adhatjuk meg a választójogot, sőt ha a férfiak kevesebben lettek, a nőknek is meg lehet adni a választójogot, hogy a választók száma gyarapittassék. Már tegnap jelezte az egyik szónok, hogy mily nagy probléma lesz a női munka rendezése a háború után. Ha a nők kenyérkeresetéről van szó, méltányos dolog, hogy ők is hozzászólhassanak. A munkáskérdés is szóba került és én nagyon örültem, midőn Szterényi t. képviselőtársam tegnapi beszédében és gróf Esterházy Móricz interpellácziójában ezt a kérdést felemiitette. Amit gróf Esterházy ur tegnap felemiitett, az specziális dolog, de nemcsak múló tünemény a háború alatt, hanem nagyon is aggódhatunk, hogy a háború lezajlása után a munkauzsora nagyobb mértéket fog ölteni és ezért nekünk kellő időben hozzá kell látnunk a munka védelméhez. Amint az előbb a földbirtok védelméről beszéltem, ugy másfelől a munka maga is védelemre szorul. (Igaz! Ugy van! balfelól.) És ezt nem érhetjük el máskép, mint hogyha megtesszük a kellő előkészületeket a munkabérminimumra nézve. Ez a háború előtt is aktuális dolog volt és Angolországban, az amerikai államokban, Kanadában, elsősorban Neu-Seelandban, Ausztráliában történtek erre vonatkozó intézkedések. Az előbb emiitettem női munkában nagyon fontos dolog az otthoni munkának a rendezése, mert én mindig azt tartom kívánatosnak, hogy a kenyérkereső nő ne annyira a gyárakba menjen, hanem családi otthonában végezhesse munkáját. (Helyeslés balfelól.) De ezt csak ugy tudjuk elérni, hogyha az otthoni munkát biztositjuk a kiuzsorázás ellen, mert épen az otthoni munkánál lehet a legtöbb kiuzsorázás. Németországban már a háború előtt minden előkészület meg volt téve hasonló törvénynek létesítésére, és azt csak a háború akasztotta meg, de én nem kételkedem, hogy a nagy szocziális érzéssel és előrelátással biró németek meg fogják ezt csinálni talán még a háború befejezése előtt. Erre a pontra kell nekünk gondolni és nem szabad strucczpolitikát követni, hanem készen kell lennünk, hogy mire megjön a béke órája, hogy a szocziális téren készen legyünk és biztosítsuk a nemzet továbbfejlődését. (Helyeslés balfelöl.) Azok után, amiket az előttem szóló az imént emiitett, néhány szóval én is meg akarom érinteni azt a kérdést, nem ugyan az evangélium és a szent11*
