Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-636

63é, országos ülés 1916 janim 15-én, csütörtŐkori. 81 sagának helyreállítását. Természetes, hogy csak olyan felséges jelenség volt képes az emberiséget ebből a tévedéséből, amelybe magát a legősibb idők óta úgyszólván belevette, kigyógyítani és megjelenik az a Szentlélek Úristen. És milyen érdekesen soroltatnak fel azok az összes nemzetiségek is, akik ott megjelentek, az angliaiak, a frigiaiak, a Cirenéből jött emberek, a kilikiaiak; — vagy 16 ilyen náezió soroltatik fel — s midőn az apostolok beszélnek, mindenki a saját anyanyelvén hallja szólni az apostolokat. Fontos volt a Szentléleknek ez a megjelenése, hogy az emberek ne vitatkozzanak többé azon, hogy melyik a saját nyelvük, vájjon az állam nyelve-e, vájjon a legkultiváltabb nyelv, vájjon a grófok nyelve, — ma pl. a franczia vagy angol nyelv — hanem, amint hozzáteszi nagy bölcsességgel, hogy a saját nyelv, amelyben születtünk és amelyben élünk lelkünk tradicziója alapján, vagyis az anyanyelv legyen az a nyelv, és igy adja meg az egész világnak pünkösd napján a Szentlélek azt a helyreigazítást, amelyre szüksége volt a miatt a tévedés miatt, amelybe a toronyépítés alkalmával belelovalta magát és megadta azt a tanulságot, hogy az igazi boldogság, az igazi harmónia, az igazi vigasztaló és felvilágositó szeretet a béke istenéhez való visszatérésben található. így van ez a keresztény vallásban megállapítva és ennek első feltétele az, hogy az apostolokat mindenki az ő saját nyelvén hallja beszélni; hozzáteszi, hogy azon a nyelven, amelyben születtek és sem a környék, sem a megye, sem az állam, sem a hivatás nyelvén. És benső vallási meggyőződésem alapján és nem csupán tudományos, bölcseleti okok és indokok alapján mondom, hogy ez az emberiség harmóniájának legbiztosabb alapja és ha ez a szellem uralkodott volna a háború előtt is, akkor nem győzhetett volna és nem uralkodhatott volna a kegyetlenség s ha ez az irányzat, épugy, mint a bábeli torony építésekor, nem uralkodott volna az angoloknál, akik mint rögeszmét a fejükbe vették, hogy ők egy nagy világbirodalmat akarnak alkotni, akkor nem volna baj. így azonban meg akarják hóditani az egész világot, mint a világot megváltó nemzet akarnak jelentkezni és egységes törvényt és jogot akarnak az egész világon s a nagy formáczióban abszorbeálnák a kicsinyeket, az ő akaratuk és módjuk szerint. Ilyen tendenczia van Oroszországban is. Sok tekintetben ezzel a szándékkal csinálták tulaj donképen a háborút. Pedig ha minden népnek, minden nyelvnek megvolna a maga joga, ugy, amint azt a pünkösdi lélek mutatja, nem volna értelme annak, hogy miért visel háborút az angol, miért az orosz. Hiszen elég a földje, elég hatalma van a maga számára, de hát csontot akar használni mint téglát, vért mint czementet az ő bábeli tornyának a felemelésére, ezért visel háborút. Ilyen betegségben szenvednek a nagyok és bizony a kicsinyek is. Ez a háborúelőtti, a múlt kornak általános betegsége, amelyben szenvedett, lehet mondani, minden nemzet. En hiszem, hogy a háború ebből a betegségből KÉPRV. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. ki fogja gyógyítani az emberiséget. A békéhez szükséges első feltétel, amint a pünkösdi leieknél látjuk, az: »Es hallották őket beszélni, mindenki a saját nyelvén«. Hozzáteszi az apostol, a szentirás-iró, óvatossággal, nagyon okosan : »amelyben született«. Ezt a pünkösdi lelket látom megnyilvánulni a kultuszminister ur javaslatában. Nagyon örülök, hogy nem csalatkoztam abban a meggyőződésben, hogy ez a kormány a helyes utca tért. Sokat szenvedtem becsületemben, egyéniségemben, sokan meggyanúsítottak, de éreztem, hogy mintegy reakczióképen a múltnak túlhajtott sovinizmusával szemben kell egy józanabb iránynak jönnie az országba, éreztem ezt a tudományos művek alapján, a tudományos munkák is mutatták, hogy a különböző nemzetek abszorbeálása már egy überwundener Standpunkt, anachronizmus. Sajnos, hogy még vannak maradi emberek, akik fiatal korukban valamit hallottak, hogy igy meg ugy, de nem haladnak a korral, folyóiratokat sem olvasnak és nem vették észre, hogy túlhaladott álláspontot foglalnak el, amely a modern korhoz nem illik. Feltétlenül helyeslem, hogy a minister ur élő nyelveket akar taníttatni holt nyelvek helyett és a régi holt kor helyett élő kort akar behozni és igy követi a tüzes nyelvek példáját. Hiszen a háború alatt megmutatta a szlovák nemzetség, hogy mennyire szereti hazáját, mennyire kiérdemelte Boroe\ics Szvetozár dicséretét, alá azt mondta, hogy meine Slovaken sind lauter Helden. Nyilvánosan mondta, büszke vagyok, hogy ilyen az én slovák vérem, hogy megmondhatta Boroevics Szvetozár a dicséretében, hogy csupa hősök. Épen azért méltó haraggal is néznék szemébe annak, aki pánszlávizmussal, hazafiatlanssággal és ilyenekkel akarna vádaskodni. Az ily dolgok elmultak. A múltban lehettek tévedések, félreértések : Peccabatur intra et extra muros. Mindenesetre nem a kisebbik a hibás, ha veszekedés van, de az erősebb. Hiszen a kisebbik rendesen ugy sem .mer kikezdeni, ha csak az életére nem törnek. Ha veszekedés van, mindig gyanúsabb a hatalmasabb, az erősebb, a nagyobb, nem pedig a kisebbik. Megengedem, nem tagadom, lehettek a múltban félreértések, de az e háborúban folyt vér lemosott minden gyanúsítást, minden rossz gondolatot, amelyet népünkről táplálhattak. Nem mondom, hogy adja Isten, mert hiszen már megadta az Isten és évezred tanulsága mutatja és tömérdek elfolyt vér bizonyítja, hogy jobb szellem legyen uralkodóvá és ilyen szellemben haladjunk tovább. Ha valamikor azt mondtam, hogy kezemet vágatnám le egy középiskoláért, ezt fentaitom és kezemet adom oda most is és hálával és örömmel és lelkesedéssel akarom azt az irányt istápolni, amely megnyilvánul az emiitett törvényjavaslatban. Tudom, hogy ez nemcsak a kultuszminister ur érdeme, hanem olyan becsületes, senkitől nem félő magyar karakteré, aki 11