Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-635
72 635. országos ülés 1916 június lé-én, szerdán. ugy hogy itt vagyok kénytelen figyelmét rájuk fölhívni. Interpelláczióm különben a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a honvédelmi minister urnak arról, hogy rendelkezéseit nem veszik figyelembe a póttartalékosok szabadságolásánál? Van-e tudomása arról, hogy a csapatoknál még nem adták ki az aratási szabadságolásokat, holott egyes vidékeken az aratást már ezen a héten megkezdik? Van-e tudomása arról, hogy a már elrendelt szabadságolásokat a csapatoknál indokolatlanul visszatartják és nem adják ki a legénységnek ? Ha mindezekről van tudomása: kérdem, mily megtorló intézkedésekkel fog élni?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister urnak. B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a képviselő ur interpellácziójára azonnal válaszoljak és pedig azért, mert nem konkrét adatokról lóvén szó, a választ azonnal megadhatom. A t. képviselő ur azt kérdi, van-e tudomásom róla, hogy a részemről kiadott rendeleteket a közös hadseregben vagy bárhol nem respektálják. Erre az a válaszom, hogy igenis van tudomásom arról, hogy az ón rendeleteimet respektálják. De igen, abban igaza van a képviselő urnak, hogy egyszer-másszor mégtörténhetik talán félreértésből, talán tévedésből, meglehet, hogy rosszakaratból is, hogy az egyik vagy a másik helyen az én rendeletemet nem foganatositják, de ez megtörténik ugy a közös hadseregnél, mint a honvédségnél. Ennek következtében az ellen egyenesen állást kell foglalnom, ha azt méltóztatik gondolni, hogy tisztán csak a közös hadseregnél fordulnak elő olyan esetek, amelyekben valamelyik rendeletet nem respektálják. Ha a t. képviselő ur nekem konkrét eseteket ad elő, biztosítom, hogy a megtorlás nyomon fog következni. Itt bejelenthetem a t. háznak, hogy egy ezredest, akiről konkrété megtudtam, hogy kiadott rendeletem daczára bizonyos ürügyek alatt az illető fölmentett egyént a menetszázadba beosztotta, hadbírósági vizsgálat alá vonattam és nyomban nyugdíjaztattam. Ha méltóztatik kívánni az illető nevét, annak idején megmondom. Ennek következtében ugy áll a dolog, hogy ebben a nagy háborúban, ahol annyi kisebb osztag van, ahol, amint méltóztatik mondani, még az őrmesterek is befolyást gyakorolnak, lehetetlen, hogy a honvédelmi ministerium minden egyes eset tekintetében tudjon teljes fölvilágosítást nyújtani; lehetetlen az is, hogy a honvédelmi ministerium olyan rendelkezést bocsásson ki, hogy minden simán menjen, hiszen nem vagyunk békeidőben, hanem háborúban vagyunk, ahol annyi frikczió, súrlódás van, hogy nem mehet minden ugy, amint az ember kívánja. A mi a t. képviselő urnak szivén fekszik, hogy aratási munkára mehessenek, az mindnyájunknak szivén fekszik, mert én is azt tartom, amit a t. képviselő ur, hogy, ha az aratás nem sikerül, ez annyi, mintha tiz csatát vesztettünk volna. Mindent meg is tettem, ami emberileg megtehető a szabadságolások érdekében ós hogy lehetőleg sok embert hozzunk haza az aratási és cséplési ós azután a későbbi munkálatokra is. Még egyszer említem, méltóztassék nekem konkrét adatokat adni és én a lehető legnagyobb szigorral fogok eljárni. Azonban ily általánosságban tartani a panaszt, amint szokták, nem vezet czélra, mert akkor nem lehetséges, hogy megfogjam a dolgot. A ministeriumba jutó panaszokat mi mind megvizsgáltuk és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy igenis egyes esetekben terhelte hiba az illető katonai közegeket, de a legtöbb esetében csak általánosságban tettek panaszt, nevek nélkül, s igy nem lehetett természetesen eredményesen megfogni a dolgot. (Felkiáltások halról: Az illetőnek a nevét nem lehetett kiszolgáltatni!) Akkor sajnálatomra, nem lehet megfogni a dolgot. Ami az őrmestereket illeti, engedje meg a t. képviselő ur, igy általánosítani csak nem lehet! Én meg vagyok győződve, hogy általánosságban minden őrmester korrektül megteszi kötelességét. Ha vannak egyesek, akik nem teszik meg, méltóztassék megmondani a nevüket, méltóztassék követelni aztán, hogy azokat börtönözzük be, vagy akasszuk fel, de ugy, a hogy képviselő ur teszi, egy egész klasszist pellengérre állítani mégsem lehet. Ezt tisztelettel visszautasítom. De ezeknél az egyes eseteknél, melyekben egyes állítólagos visszaélésekről van szó, amelyek miatt egyik-másik ember nem kapott szabadságot, sokkal fontosabb a képviselő ur interpellációjának harmadik és negyedik pontja, ahol azt kérdezi, hogy mily intézkedések tétettek e tekintetben, hogy biztosítva lássuk az aratás és cséplés lefolyását. Mi e tekintetben minden lehető intézkedést megtettünk. Most nagy harczok vannak folyamatban, ami bizonyos retardirozó hatással lehet, de hiszem és bizva bízom abban, hogy daczára a fronton most folyó óriási harczoknak, mégis sikerülni fog az aratási munkákat a már készletben levő vagy rendelkezésünkre bocsátandó munkaerőkkel elvégeztetni. Mindent el fogunk követni arra nézve, hogy a front mögött lévő alakulások a lehető legnagyobb számban szabadságolják azokat is, akik mezőgazdasággal mint kisgazdák foglalkoznak, valamint azokat is, akik mint munkások dolgoznak. Nagy általánosságban elmondom az eddig ez irányban tett intézkedéseinket, mert azt akarom, hogy az egész ország tudja, mily nagyszabású rendelkezéseink vannak e téren.
