Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 Elvileg minden mezőgazdasági foglalkozású katona három, négy hétre, kivételesen, azok, akik önálló gazdák, öt hétre is szabadságolandó volt a tavaszi szántás-vetés és általában az összes tavaszi mező- és erdőgazdasági munkák czéljára, tekintet nélkül arra, hogy önálló gazda-e vagy gazdasági munkás-o. A rendelet úgy szól, hogy a szabadságok minden okmány nélkül kihallgatáson kérendők és csak kételyek esetén kérdezősködhetik a parancsnokság táviratilag. Ennek czélja az volt, hogy tehermentesítsük az úgyis túlterhelt parancsnokságokat és közigazgatási hatóságokat, megkíméljük őket a sok irka-firkától és hogy minél több ember minél hamarább mehessen haza dolgozni. Hivatalos felterjesztések és a Magyar Országos Gazdaszövetség gyűlése alkalmából elhangzott panaszok alapján a 7100. számú rendelettel elrendeltetett, hogy a szabadságoltak nem egyenként, hanem szállítmányokba összefoglalva küldendők haza, ahol a községi elöljárónál és az intézőbizottság elnökénél jelentkezni tartoznak. Ez utóbbi rendelkezik t. i. ezen munkaerővel. Mindezen intézkedések részemről és egyidejűleg a hadügyministerium részéről is megtétettek, valamint a hadsereg főparancsnoksága részéről is, de ott természetesen korlátolt mértékben. Azon panaszok, melyek a honvédelmi ministeriumba érkeztek és amelyek szerint a szabadságolásokat alárendelt parancsnokságok és kisebb osztályok meg nem adják, megvizsgáltattak és minden egyes esetben a panasz alaptalansága állapíttatott meg, egyetlen konkrét esetet kivéve, ahol azt találtuk, hogy az illető tiszt hibás volt. A legtöbben általánosságban panaszolták, hogy nem szabadságolják őket, de a nyomozás eredménye az volt, hogy ők csak azért panaszkodtak és nem kérték a szabadságot kihallgatáson, mert igy biztosabbnak vélték a szabadságolást. Igenis megtörtónt, hogy egyesek nem kaptak szabadságot, mert bizonyos parancsnokságok nem voltak illetékesek arra, hogy szabadságot adjanak, pl. őrzászlóaljak és oly alakulások, ahol máról-holnapra nem lehetett tudni, vájjon nem kell-e harcztérre menniök. Adatokkal szolgálok arra nézve, hogy mennyi munkást szabadságoltunk az utóbbi hónapokban: márcziusban összesen 149.601-et, áprilisban 168.130-at, májusban 140.000-et. Remélem, hogy most júniusban is annyit fogunk szabadságolhatni, amennyi elegendő lesz arra, hogy az aratási munkákat, ha tán döczögve is, elvégezhessük. Ami a cséplő-gépészeket illeti, kik tudvalevőleg nagyon fontos munkaerők, ezekre nézve is eljártam a hadsereg főparancsnokságánál és kértem, hogy amennyiben a fronton vannak, de nem mint harczolók, hanem mint fegyverkovácsok vagy egyéb mesterséget űzők, ezek is bocsáttassanak rendelkezésűnkre. A hadseregfőparancsnokság ígérte is, hogy amennyiben megteheti, feltótlenül meg is teszi. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—19J.5. XXX. KÖTET. június 14-én, szerdán, 73 Gondolom, azóta meg is tette. Mi a tekintetben is intézkedtünk, hogy amennyiben ily csójjlőgópészek nem volnának elegendő számban, egyeseket bizonyos kiképzésben részesítsünk, hogy aztán ezeket szintén rendelkezésére bocsáthassuk a közönségnek. Ezzel csak nagy vonásokban ki akartam mutatni, hogy a kormány minden lehetőt megtett a tekintetben, hogy folyó évi aratásunkat lehetőleg minden nehézség nélkül hajthassuk végre. Hiszen mondanom sem kell, hogy ez igazán szivén fekszik nemcsak ministeriumomnak, hanem az egész kormánynak, épugy mint minden magyar embernek, sőt minden embernek Ausztriában és Németországban is, mert hisz mindenki tudja, mily fontos ez az aratás eredménye a hadviselés tekintetében is. A t. képviselő urnak pedig ismételten csak azt mondom, hogy konkrét panaszokkal méltóztassék bizalommal hozzám fordulni, ón minden lehetőt meg fogok tenni, hogy rendelkezéseim végrehajtassanak. Mert ne méltóztassanak azt képzelni, hogy a honvédelmi ministerium oly intézmény, mely csak papirosrendeleteket ad ki és nem törődik azzal, hogy azt foganatositják-e ? Ezt én és ministeriumom igazán szégyennek tartanok. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Posgay képviselő ur kivan szólni. Posgay Miklós: T. ház! (Halljuk!) A honvédelmi minister urnak ezeket a szavait tudomásul veszem, de megjegyzem, hogy kívánatos volna, hogy ezeknek a szép szavaknak értelme áthassa azokat a tiszteket is, akik odakünn vannak a csapatoknál, hogy azok is igy gondolkozzanak. Itt csak egy rendeletre lenne szükség, amelynek értelmében akkor, midőn az a honvódkerületi parancsnokság kiadja annak a zászlóaljnak a parancsot, hogy ezt a legényt szabadságolja, akkor legalább 36 vagy 48 órán belül köteles legyen visszajelenteni, hogy »igenis a rendelkezésnek eleget tettem«. Akkor teljesíteni fogják azt és nem fog annál a zászlóaljnál egy hónapig heverni az akta, hanem rögtön el fog intéztetni. Büntetés terhe alatt legyen köteles erre az eljárásra, ugy hogyha az illető zászlóaljparancsnok nem foganatosította azonnal a honvédkerületi parancsnokság parancsát és ha 48 óra alatt nem intézte el és nem jelentette vissza, hogy az a legény szabadságoltatott, akkor bizonyos pénzbirsággal büntettessék. Akkor azután nem fog előfordulhatni az, hogy egy május 25-én kiadott honvédkerületi parancsnoksági rendelkezés kimenjen a csapathoz és ott még ma sem tudnak róla. B. Hazai Samu honvédelmi minister: Pénzbüntetéssel nem lehet, csak lecsukassál lehet büntetni! Posgay Miklós: Akármivel, de ugy, hogy 48 óra alatt köteles legyen elintézni. Mert azt 10